Telefongyár - Képtár - Balatonlelle
Telefongyár
 BALATONLELLE

Balatonlelle ismert története Szent István koráig nyúlik vissza. Az 1055-ben kelt Tihanyi alapítólevélben találunk utalást a mai Lelle területén, a nagy hadiút mellett épített Szent Kelemen-bazilikára. Ez a Balaton-környék legkorábbi ismert temploma. Az alapítólevélben a bazilikát mint a két út - Hadút és Sziget-szád, más forrásokban Nagyút - találkozásánál az apátsági birtok nyugati határát említik. Itt volt a híres Hadút Nagyúti elágazása. Feltételezések szerint mindkettő a római birodalom maradványa. A Hadút Aquincum felől vezetett Kanizsán, Dalmácián keresztül az Adriához, a Nagyút pedig délnek haladt a mai Kaposvár és Szigetvár felé. A régi bazilika a török idők alatt teljesen elpusztult. Helyén az 1720-as években építettek új, fatornyú templomot, mely 1756-ban kőtornyot kapott. A barokk templom a múlt század végén oldalhajóval bővült. Leromlott állaga miatt azonban 1943-ban lebontották. A ma látható templomot Árkay Bertalan műépítész tervezte. Érdekessége, hogy ez a déli part egyetlen vöröskőből emelt temploma.
Lelle a Dél-Balaton vidékének jelentős helyeként szerepelt a magyar történelem korai időszakában. Lél vezér udvarhelyeként említik, aki a kalandozó hadjáratokban vett részt, és az augsburgi csatában esett el. A Hadút ezután is jelentős forgalmat bonyolított. Erre tanyázott Koppány vezér és népe. Szent László királyunk itt vezette át hódító seregét Horvátországba és Szlavóniába. Más alkalmakkor is gyakran megfordult erre, amikor Somogyvárt az általa alapított bazilikát és bencés kolostort látogatta. A rét keleti végén folydogáló Terves patak mentén ütközött meg 1199-ben Imre király öccsével, Andrással és védte meg csatában a trónt. 1241-ben a tatároktól elszenvedett muhi vereség után erre menekült Dalmáciába IV. Béla király és Kálmán herceg. 1848-ban Jellasics bán a Hadúton vezette katonáit a szabadságharc leverésére. Egy kisebb csapat megpróbálta itt - sajnos sikertelenül - megállítani, csak a honvédsereg tudta Pákozdnál szeptember 29-én szétkergetni őket. Az itteni ütközet emlékét őrzi a "Rác fa", amely alatt az összecsapás halottai nyugszanak.

1726-ban Löllye alakban említik a települést. Ekkor a Maithényi család birtoka. 1848. január 7-én a helység országos vásárok tartására nyert jogot. 1856 után a Jankovich és Szalay családok voltak Lelle birtokosai. Az első villát Lisznyai Elemér építette 1896-ban. Ki is nevették érte, hogy a bivalylegelőre építkezik. Ekkor Lellének még csak 40 fürdővendége volt. 1899-re ez a szám már 460-ra nőtt. 1904-ben megalakult Fürdőegyesület működésének köszönhetően a település az elsők között vett részt a kulturált fürdőélet megszervezésében. Számos üdülő, villa, panzió épült akkoriban, és a fejlődés a két világháború között is folytatódott. Ekkor épült egyebek mellett a hajókikötő, és kezdődött meg a település villamos- és vízhálózatának kiépítése.

Az 1979.január 1.-től a két szomszédos községet, Balatonlellét és Balatonboglárt egyesítve Boglárlelle néven a hatodik legnagyobb települése lett Somogy megyének az egyben városi rangot kapott helység. (Érdekesség, hogy a várossá avatásra az a Czinege Lajos, honvédelmi miniszter jelent meg, akit rokoni szálak kötöttek a Telefongyárhoz.)

Bár a két település 1991. október 1-jével különvált, mindkettő megtarthatta városi rangját.


A telefongyáriakat Balatonlelléhez az igazán központi helyen levő vállalati üdülő kötötte.
A Mólósétány 2-höz sok kellemes nyár emléke fűzheti a gyáriakat. Képeink jelentős része nem a nyári szezonban készült, ezért többnyire néptelen, kihalt tájat láthatnak. A Balaton ezt a képét mutatja ősztől tavaszig az idelátogatóknak.


Ha vasúton érkeztünk, elsőként a vasútállomás az, ahol lábunkat Lelle talajára tettük.

Néhány kép a vasútállomás 1920-as évekbeli kinézetéről... Mi viszont már az átépítés után máshogy ismertük.

A vasútállomástól csak pár méter volt az üdülő. Egy kis tér, szökőkúttal - ez volt, ami a kettőt elválaszotta egymástól.
A tér egykor, és később, ősszel, nyáron, és télen.


Mielőtt tovább lépnénk, jobbra tekintve az Utasellátó csalogatott régen és manapság is egy kis "málnaszörpre".


Pár lépés, és ott álltunk az A épület előtt, amely idővel színt változtatott.


A C épületet egy fedett átjáró választja el az "A"-tól.
Az épületet és az átjárót 1973 után építették, az első két képen az átjáró helyén álló régi ebédlő látható. (A második képet Sajti Zsoltnak köszönhetjük.)


Miután a Siemens felvásárolta a Telefongyárat, az üdülő is változásokon ment át. Előbb a régi üdülővezetést a Dérföldi - Marik éra követte, majd az egész üdülő egy helybéli vállalkozó birtokába került. Az üdülő "Hotel Lidó" néven működött tovább.


A faházakat lebontották, a kertet és az egész hátsókertetet ledózerolták és emeletes üdülő/lakóházakat építettek pár év alatt a területen. A bontás, majd az építkezés előrehaladtáról az évek során készült fényképek dokumentálnak.


A "B" épület hosszabb ideig a buja növényzet térhódítása miatt nehezen volt látható. Hirdették, mígnem sikerülhetett eladni és az új tulajdonos a kerttel együtt helyreállíttatta. E lépések folyamatát is végigkisérhetik az alábbi képeken.


Az egykori üdülő épületeinek számbavétele után a közeli és távolabbi környék néhány nevezetességét mutatjuk meg.
A vasútállomás melletti sétáló térséget nézzük meg először.

Az egykori Vörös csillag étterem egy archív fényképen és a main az, ami a Costa Rica helyén áll -  szezonon kívül.


Az egykori ABC - és szezonon kívül, bezárva az, ami a helyén van.


Az üzletsor ---- Valaha a Costa Rica állott itt.

Az üzletsor esti hangulatban


A vasútállomás végében a Pipacs helyén épült Spar üzlet a vasúttól, illetve a főúttól nézve - és archív képen a már erősen lepusztulófélben levő Pipacs


A móló sétányon a tó felé megyünk tovább.
Az Áfész büfé lellei képeslaponAz Áfész büfé egykor

Mielőtt a Balatonhoz érünk, egy röpke pillantás a Bagolyvárra. Egykor és manapság.


Képek a mólóról és környékéről


Két képeslap, amin a TERTA üdülő "C" és "A" épülete is látható.

Ha a vasút túloldalát vesszük célba, pár méteren belül a város legforgalmasabb kereszteződéséhez érünk. Itt torkollik a régi 7-es útba a Republic együttes által is megénekelt 67-es út, mely Kaposvárt köti össze a Balaton parttal. A körforgalom melletti parkban áll a Szabadtéri színpad. Itt régebben alig volt olyan nyári nap, amikor valamilyen előadás, vagy koncert ne zajlott volna. A Színpad az évek során alaposan elhasználódott, pár éve bezárt, s most épp az átalakítás talán utolsó fázisait sikerült megörökíteni. Jövőre alighanem újra várja majd a közönséget a Szabadtéri színpad.


A Szabadtéri színpad mellett található az egykori Szalay-kastály épületében az Afrika Múzeum, mely napjainkban szintén az átépítés - renoválás időszakát éli meg. Maga a Múzeum 2000-ben nyilt meg és javarészt vadásztrófeákat és fényképeket mutat be.


A Múzeum előtti parkban két szobor látható. Az egyik Schulek Frigyest ábrázolja. Rétfalvi Sándor 1989-es bronzszobra állít emléket a híres építésznek, aki utolsó éveit javarészt Balatonlellén töltötte, itt halt meg és itt is lett eltemetve.
A másik szobor idősebb Kapoli Antalnak állít emléket. A pásztor-faragó mester portréját Kőfalvy Gyula készítette 1971-ben.


Még mindig a parkban járunk. A park szélén áll a Városi Könyvtár épülete.


Pár lépéssel arrébb, már az út túloldalán van a Kapoli Múzeum, ahol többek között a Kapoli Múzeum, ahol idősebb és ifjabb Kapoli Antal fafaragó mesterek alkotásai mellett Ligeti Mklós szobrászművész alkotásai is megtekinthetők.




2005-ben adták át az M7-es autópálya Balaton parti helységeit elkerülő szakaszát. Lellén nincs a műútnak leágazása.

Egy kicsit távolabb, a boglári dombon magasodik a gömbkilátó. Zuglói vonatkozása, hogy a gömb a '60-as években eredetileg a Városligetben állt, amikor még ott volt a Budapesti Nemzetközi Vásárok helyszíne. Az egyik pavilon volt ez, amelyet a vásár Kőbányára költöztetése után darabjaira szedtek és Balatonbogláron - új funkcióval - újra összeépítettek. Az idő vasfoga itt sem kímélte, ezért néhány év pusztulás után rendbe kellett hozni. Most ismét látogatható és szép balatoni panoráma tárul a látogatók szeme elé innen. A gömb éjszakánként kivilágítható. Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy a látogatását fizetőssé tették. Az utolsó kép a már faanyagaitól jórészt megszabadított egykori áldatlan állapotot mutatja....


... és ilyen volt a gömb, amikor még a Városligetben, a Budapesti Ipari Vásár egyik pavilonját alkotta:


A föút mellett egy Béke parkban áll Metky Ödön "Leány galambbal" (1961) című kőszobra. Az évek során elhanyagolt park a rendezést követően ismét kellemes látványt nyújt. Archív képünkön tertás látogatók a szobornál. A part egyik végében 1956-os emlékoszlopot állítottak.

Az utolsó kép 2014 augusztusában készült, melyen az látható, hogy végre pótolták a galamb hiányzó fejét.  (Azért egy kis rosszmájúság; a galamb feje nem tudni milyen anyagból készült, de nekem olyan érzete volt, mintha kenyérgalacsinból gyúrták volna - erősen elüt a szobor eredeti anyagától.)

A lellei dombon áll az Szentháromság katolikus templom, melynek építését 1943-ban kezdték meg.

A terveket Árkay Bertalan a „római iskola” kiemelkedő magyarországi képviselője készítette.
A templom 35 m hosszú, 17 m széles, belmagassága 9 m. A torony, amit csak 1972-ben fejeznek be 28 m magas. 

A templomkertben áll dr. Lékai László bíboros mellszobra.

Az egykori egyházfő 1949 - 1959 között plébános volt Balatonlellén.
Szobrát Szomolányi Péter készítette ( 1990 ).

A templommal átellemben az 1934-ben emelt országzászló áll.


Kissé hátrább a balatonlellei városháza 1997-ben tervezett épülete látható, melyben a helyi rendőrség is helyet kapott.


Lelle felső nevezetes vendéglátóipari létesítménye a "Becsali Csárda", mely több éves halódás után ismét feléledt.


Végül egy kép - szintén telefongyári vonatkozással.

Sajti István (†), az üdülő régi vezetőjének háza a Május 1 úton, egy téli napon.



Balatonlelle térképei:
1958:
19581958
Az 1958-as "Balatoni Mindentudó" című kis könyvecskéből.

1973:
1973
1973-as Balaton térképen

1979:
1979
A Panoráma könysorozat 1979-es kiadású "Balaton" című útikönyvéből.

Metky Ödön szobrász (1906-1985)
1926-1931 között végezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol mesterei Bory Jenő és Sidló Ferenc voltak. 1933-1935-ig Párizsban ösztöndíjas volt. 1938-ban elnyerte a Ferenczy István szobrászati díjat. 1939-1940 között Római ösztöndíjas volt. 1942-ben a Nemzeti Szalon kitüntető elismerését kapta a Tavaszi Tárlaton. Kitanulta a kőfaragó szakmát, majd Bory Jenő pártfogásával került a főiskola díszítőszobrász szakára. A párizsi ösztöndíjas évek alatt Huszár Imre műtermében dolgozott, bejárt az École des Beaux-Arts-ra. Hazatérte után 1937-1939 között tanársegéd volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Pályázaton elnyerte a várbazári műteremsoron Berán Lajos műtermét, ahol 1942-től dolgozott. 1928-tól állította ki műveit. Portrékat, stilizált figurákat, monumentális dekoratív épületmozaikokat, egyházművészeti alkotásokat készített.

Az 1961-ben felavatott egészalakos mészkő szobor, eredetileg, egy kétmedencés szökőkút központja volt. A szocreál stílusnak egy pregnáns darabja, s nem is a rosszak közül való. Az alkotás hányott sorsú volt, egy kép tanusága szerint a galamb feje is hiányzott utóbb. (Ennek nyáron utánanézek.) Utána is néztem, s szomorúan vettem tudomásul, hogy a galamb feje még 2013 nyarán is hiányzik.