Telefongyár - Képtár - Kötődés
Telefongyár
 Néhány híresség azok közül, akiknek valamilyen formában telefongyári kötődése volt.
( a felsorolás nem a fontossági, hanem csupán a megtalálás sorrendje szerinti )


HORVÁTH IMRE
(Budapest, 1901. november 19. – Budapest, 1958. febr. 2.)

Mérnök, külügyminiszter. Műszerészinas volt, amikor bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1916-ban került a Telefongyárba, s még ugyanebben az évben egyik szervezője a telefongyári inassztrájknak. A Tanácsköztársaság idején előbb a politikai rendőrségen dolgozott Korvin Ottó mellett, majd a Vörös Hadsereg tagjaként részt vett a szlovenszkói hadjáratban. A Tanácsköztársaság bukása után internálták. Amikor 1920-ban kiszabadult, bekapcsolódott az illegális KMP munkájába. 1921-ben letartóztatták és tízévi fegyházra ítélték. 1922-ben fogolycsere révén az Szovjetúnióba került, ahol elvégezte a műszaki főiskolát és 1932-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1933 őszén illegális pártmunkára hazatért, de hamarosan letartóztatták és újra elitélték. 10 évig a szegedi Csillag börtön foglya volt. 1944-ben a németek Dachauba hurcolták. 1945 szeptemberében / más információ szerint április 27-én / betegen tért haza. Előbb pártfunkciókat töltött be, majd külügyi szolgálatba lépett. 1946-ban Moszkvában a magyar követség első titkára, majd tanácsosa lett. 1948-ban áthelyezték a berlini magyar követségre, 1949-től 1951-ig az USA-ban teljesített külügyi szolgálatot. 1951-53 között a londoni követség vezetője. 1953-tól 1956-ig Prágában képviselte a Magyar Népköztársaságot, 1956 májusában kinevezték a Kulturális Kapcsolatok Intézete elnökének, júliusban beválasztották a párt Központi Vezetőségébe. Július 30-tól / más információ szerint július 1-től / külügyminiszter volt.  Nagy Imre október 30-án felmentette ( Nagy Imre Imre a Snagovi feljegyzésekben arról számolt be, hogy Horváth Imre úgy lett külügyminiszter az új kormányban, hogy az általa vezetett kormányküldöttséggel Bécsből volt visszatérőben, mikor a szovjetek akarata ellenére munkatársaival együtt elhurcolták Pozsonyból először Prágába, majd onnan Moszkvába, ahol Horváth részt vett Kádár és Münnich tárgyalásán a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) elnökségével.) 1956. november 12.-től  haláláig ismét a külügyek vezetője lett. 1956 novemberében ő vezette az első magyar ENSZ-delegációt New Yorkba. Ugyancsak ő volt a vezetője 1957-ben a második magyar ENSZ-küldöttségnek is.
A szociális épület ebédlőjében márványtábla állt Horváth Imre emlékezetére.

BOROS LAJOS
( Budapest, 1947. április 12 )

Középiskolai tanulmányait a Bánki Donát Gépipari Technikumban végezte. Főiskolai tanulmányait a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskola gyengeáramú szakán végezte 1967–1970 között. 1967–1968 között a Hűtőgép KTSZ-nél volt bádogos. 1970–1971 között a Telefongyár üzemmérnöke volt. 1971-ben a Felfüggesztés című betiltott hangjáték társszerzője volt. 1971–1977 között az Infelor számítástechnikai cég munkatársa volt. 1972-ben a Ki mit tud?-on első helyezett lett, mint gitáros-énekes. 1974-től rendszeresen publikál, gitáros-énekesként önálló esteket tart. 1977-től musicalek társszerzője. 1977–1984-ben a KISZ Központi Művészegyüttes folkpódiumának művészeti vezetője volt. 1985–1990 között a Hungaroton popzenei főszerkesztője volt. 1989–1997 között a Danubius Rádió szerkesztő-műsorvezetője volt (show-műsorai: Bosszú Rt. BuBo Show, Mikulás-show, Sumák dumák). 1991-ben a BMG Hungary marketing-menedzsere volt. 1991-től a Magyar Hírlapban Szembeszél című önálló rovata van. 1994-ben a Fogadjunk című tv-sorozat szerkesztője volt. 1991–1995 között az ATV-ben a Sumák Poplexikon című sorozatot szerkesztette. 1995–1997 között az A3 City Tv műsorvezetője, és a Danubius Rádió Cappuccino reggeli műsorvezetője volt. 1992–1996 között a Friderikusz-show munkatársa volt. 1993-tól a Satyrock Bt. ügyvezető igazgatója volt. 1995-től a Sumák Dumák Kft. közép-kelet-európai igazgatója volt. 1997-től a Danubius Rádió kreatív igazgatója. 1999-től a Sláger Rádió, majd a Neo FM Bumeráng című reggeli műsorának vezetője. 1999–2001 között az RTL Klub Kész átverés című show-jának műsorvezetője volt. 2001-től Bochkor Gáborral talkshow-t vezetett a Tv2-n. Felesége, Palotai Valéria szintén gyári dolgozó volt.

MAROSI Z. TAMÁS ( Pierrot )
( 1969. szeptember 3. )

EMeRTon-díjas magyar zeneszerző, előadó, dalszövegíró, producer és játékfejlesztő.
Zenei pályája 1986-ban, még a középiskolás évek alatt indult. Ekkor vette fel a Pierrot művésznevet és a fél arcát takaró szomorúbohóc-maszkot, amely egy évtizeden át volt az ismertetőjegye. Első nagylemeze, a Babaházak 1990-ben jelent meg. 1994-től elsősorban könnyűzenei producerként tevékenykedett; több tucat arany- és platinalemez fűződik a nevéhez. Színpadi művekhez és játékfilmekhez is komponált zenét.
1988-tól az induló Danubius Rádió munkatársa, később zenei szerkesztője volt. Önálló zenei műsorokat vezetett a Danubius Rádióban, valamint a televízióban (MTV1 – Hangár hangszertörténeti sorozat, 1991)
1990-től a Roland hangszerdemonstrátora. Ő alapította a Roland első magyarországi márkaboltját, melyben egy „könnyűzenei panoptikum” is helyet kapott. 1994-től a DISPLAY Magyarországi Roland Magazin főszerkesztője. A magazin az elektronikus hangszerek bemutatásán túl a 90-es évek könnyűzenéjének irányzatairól, meghatározó magyar és külföldi képviselőiről is áttekintést nyújtott.
A 2000-es évek elejétől mindmáig rendszeresen vett és vesz részt kritikusként, zsűritagként zenei tehetségkutató versenyeken. Ezek közül a legismertebb a TV2 Megasztár c. műsora, melynek első két részében a zenei producer szerepét is ellátta.
Játékfejlesztéssel 1998 óta foglalkozik, változatos területeken, mint számítógépes játékok, táblás játékok, turisztikai játékok és edukációs játékok. Az ötlet, a forgatókönyv, a gamedesign, a hang, a zene és gyakran a 2D-grafika is személyesen az ő keze alól kerül ki.
1994-ben alapította első produkciós vállalatát Private Moon Production néven, majd 2000-ben saját lemezkiadóját, Private Moon Records néven. Játékai a Private Moon Studios (korábban: Private Moon Interactive) védjegye alatt jelennek meg.
Szerzőként illetve társszerzőként három könyv fűződik a nevéhez. Rendszeresen jelennek meg publikációi a nyomtatott és elektronikus sajtóban.
S hogy mi a telefongyári vonatkozása?
Ez az "Interjúkönyv"-ből derül ki:
"Egy társasházban laktunk Zuglóban, a Fogarasi út 60. szám alatt. A lakást a Telefongyár dolgozóinak utalták ki, a szüleimmel együtt több fiatal házaspár költözött oda. Mindketten a Telefongyárban dolgoztak. Apám üzemvezetőként, anyám az orvosi rendelőben volt nővér. Apám később elkerült a Telefongyárból és anyaggazdálkodó lett különböző cégeknél, például a Sasadnál. Pontosabban egy ideig anyagbeszerző volt, majd az anyagbeszerzőket irányította. Anyám "karrierjével" hasonló a helyzet: nővérként kezdte, az évek során üzemi főnővéségig vitte, később a XIV. kerület egészségügyi intézményeinek lett a felügyelő nővére, azaz nővéreket ellenőrzött és irányított kórházakban, rendelőkben."

ŐS-BEATRICE

1970-ben az akkor csak lányokból álló Beatrice lett a Telefongyár zenekara. 1970 őszétől kezdett a Beatrice a gyárban és annak felszerelésén játszani. ( A zenekari felszerelést a Telefongyár az Atlantis zenekartól vette. )
A Beatricét ekkoriban Csuka Mónika (1952), Csuka Mária, Nagy Kati ( 1956-2010 )  /később Kati és a Kerek Perec/, és Hamar Krisztina alkotta.
A zenekarnak egészen 1972. január 14-ig volt a Telefongyárban „Beatrice Klubja”. Ekkor az összeállítás már így nézhetett ki: Bencsik Sándor, Temesvári András, Barille Pasqualle, Nagy Feró és Csuka Mónika.
A Klubot ekkor egy botrányosra sikeredett „táncos” rendezvény után betiltották. ( Nem a zenekar, hanem a közönség balhézott. )
A felfüggesztésről a Telefonújságban megjelent rövid közlemény jobboldalt látható.

Kollegánk, Kovács István (Philips) 1970 októbere és 1971 szeptembere közt volt a még csak lányokból álló zenekar technikusa. Az ő visszaemlékezését használtuk fel.

BUSS GYULA
(Békásmegyer, 1927. február 14. – Budapest, 2008. október 20.)

Színművész. 1948-1952 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és először a Pécsi Nemzeti Színházhoz (1952-1956), majd 1956–1959 között a fővárosi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1960-ban a Békés megyei Jókai Színház, 1962-ben a Veszprémi Petőfi Színház, 1963-ban pedig a budapesti Petőfi Színház szerződtette. 1964–1985 között a Thália, 1985-től a Vidám Színpad társulatánál játszott.
Népszerű hősszerelmes, majd karakter- és szinkronszínész volt.
A hatvanas évek elején büntetőeljárás folyt ellene, amiért élete végéig kitüntetés nélkül maradt, művészi kvalitásai ellenére.
 
Ezzel kapcsolatos, bár lehet, csak urbánus legenda, de az a szóbeszéd járta, hogy egy súlyos közlekedési baleset okozása miatt az akkor népszerű színművésznek a színpadtól is távol kellett tartania magát és egy rövid ideig vezeklésként a Telefongyárban volt kénytelen dolgozni. Azért csak rövid ideig, mert a gyár nődolgozóinak figyelmét igencsak elterelte a sármos színész jelenléte. Így aztán nem lehetett törzsgárda tag, s visszament színésznek.

KOPÁCSI SÁNDOR
(Miskolc, 1922. március 5. –Torontó, 2001. március 2. )

Miskolcon végezte a négy reálgimnáziumot és a fémipari szakközépiskolát. 1940 és 1945 között a Dimávag esztergályosa volt. 1945-ben rendőrtiszt lett. A tiszti iskola és két pártiskola elvégzése után 1949-ben a pártközpont karhatalmi osztályán kapott beosztást és még ugyanebben az évben kétéves pártfőiskolára küldték. A pártfőiskola után a rendőrségi pártapparátus élére került. 1952-ben Budapest rendőrfőkapitányának nevezték ki.
1956. november 1-én a Kilián-laktanyában a Karhatalmi Bizottság ülésén a Nemzetőrség helyettes parancsnokává választották. A szovjet bevonulást követően 1956. november 5-én Szerov szovjet hadseregtábornok letartóztatta. 1958. június 15-én a Nagy Imre-per hatodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélték, ahonnan 1963. március 25-én az általános amnesztiával szabadult. Ezután 1963-tól vasesztergályosként dolgozott a Telefongyárban, majd 1965-ben műszaki tisztviselőként helyezkedett el Solymáron. 1969-ben engedélyt kapott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán Jogtudományi Karán államvizsgája letételére, de doktorrá avatása után nem kapott állást. 1975-ben feleségével kivándorolt Kanadába. 1987-es nyugdíjba vonulásáig fizikai munkásként dolgozott. 1990-ben hazatért Magyarországra. Rehabilitálták, visszakapta rendfokozatát, később vezérőrnaggyá léptették elő. A továbbiakban idejét részben Magyarországon töltötte és aktív közéleti tevékenységet folytatott, de távolmaradt a pártpolitikától.
2000-ben hajlott kora miatt visszaköltözött gyermekei közelébe Kanadába.

GECSE JÁNOS ( Johnny F )
(Budapest, 1949. április 6.)

Szabadúszó zenész, basszusgitáros.
Érdekes a családfája is; apai ágon egyik őse Gecse Krisztina, aki Kőrösi Csoma Sándor édesanyja volt. Nagyapa Gecse János 1931-38 között a Vasas Kórus elnöke volt / ez aligha a telefongyári kórus volt, bár biztosan nem Gecse Jánosállíthatjuk /. Édesapja, Gecse János 18 szoros nagypályás kézilabda válogatott volt (1941-49 között).

Az általános iskola elvégzése után a MÜM I. sz. intézetében szerzett érettségit és forgácsoló szakképzettséget. 1968-71 között a Csepeli Varrógépgyár Kísérleti Műhelyében  esztergályos, majd 1972 és 1976 között a Telefongyárban technológusként tevékenykedett.  Ezután még több munkahelye volt, mígnem végleg a zenénél kötött ki.

Zenészi pályafutásának állomásai: 1968: Quantums. 1972: Zero1. 1974. július-: Androméda, Griff, Pannonia zenekarok. 1977: Ikarus együttes ( névadó, alapító ). 1978: Hobo Blues Band, (alapító tag). 1985-90: Koktél együttes (vecsési lakodalmas). 1990-2002: Cadillac R&R zenekar (társalapító, tag). 2002-: Madison R&R Band. 2010-: Filtol Rock & Roll Band  (társalapító, tag). 2011: Madison

BERECZ BERTALAN
(Budapest, 1922. november 7.)

Esztergályos családban született. A négy polgári elvégzése után villanyszerelő szakmát tanult, 1940-ben szabadult. Különböző munkahelyeken dolgozott, majd 1941-től a Weiss Manfréd Gyárban dolgozott marós-gépmunkás beosztásban. Különböző ifjúmunkás csoportokban volt vezetőségi tag. 1944-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, később letartóztatták, 15 év fegyházra ítélték. 1945. márciusban Ausztriába vitték, 1945. májusban tért haza, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség országos központjában osztályvezető-helyettes, majd a MADISZ kispesti szervezetének titkára lett. 1946 végétől 1948 novemberéig a budapesti Szikra Nyomdában villany- és motorszerelő. Ekkor elvégezte a törzstiszti tanfolyamot, alezredesi rangot kapott s 1950 végéig a Szovjetunióban felsőtiszti híradós iskolát végzett.  Visszatérése után 1952 végéig a Honvédelmi Minisztérium Híradó Csoportfőnökségén osztályvezető, majd a Kohó- és Gépipari Minisztérium Híradástechnikai Igazgatóságára vezényelték főmérnöki beosztásban.  1955. novembertől 1957. január végéig a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár igazgatója volt, 1957 februárban a Telefongyár kormánybiztosa lett, majd kinevezték az üzem igazgatójának. 1963-ban befejezte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Híradástechnikai Karán. 1963. júniusban kinevezték kohó- és gépipari miniszterhelyettesnek. Beosztásából 1966. júniusban mentették fel.


GALLINA KÁROLY, válogatott labdarúgó kapus
(1907.11.10. - 1986.09.03.)
Csapatai: NEMZETI SC (Nemzeti Sportkedvelők Klubja) / 1927- 1932 /, III. kerület / 1932 – 1933 /

Igaz, hogy három válogatottsága két vereséget és egy döntetlent hozott, de ne ebből következtessünk képességeire. Minden tekintetben a legjobb kapuvédők közé tartozott. Pontos helyezkedés, biztos labdafogás, bátor és eredményes kifutások, hatékony öklözések voltak jellemzői játékának. Az 1931-es Ausztria-Magyarország találkozón rendkívüli teljesítményt mutatott be. A mérkőzés utáni munkanapon munkahelyén, a Telefongyárban, ahol műszerészként dolgozott, válogatottbeli teljesítménye elismeréseként kapott öt fillér órabér emelést! Kevés válogatottságában meghatározó szerepet játszott egy 27 évesen elszenvedett súlyos fejsérülés. Ez még élvonalbeli, sőt kapusi szereplésének is véget vetett. A labdarúgástól azonban nem tudott elszakadni és ezután az alacsonyabb osztályokban játszott csatárként.

Válogatott mérkőzései:

1927.09.25. Jugoszlávia – Magyarország 5:1

1931.05.03. Ausztria – Magyarország 0:0
( E mérkőzésen a magyar csapat a következő összeállításban lépett pályára: Gallina Károly– Dudás Gyula, Mándi Gyula– Lyka Antal, Kompóti-Kléber Gábor, Korányi I Lajos– Táncos Mihály, Barátky Gyula, Turay József, Kalmár Jenő, Titkos Pál. )

1931.05.21. Jugoszlávia – Magyarország 3:2

Kölcsönjátékosként a Ferencváros együttesével részt vett az 1927/28 karácsony-újévi  jugoszláv – görög – egyiptomi túrán, és három mérkőzésen állt a zöld-fehérek kapujában:
1927.12.17., Athén,  Olimpiakosz – Ferencváros: 2:4 (0:2)
1928.01.08., Port Said,  Port Said válogatott – Ferencváros 2:6

/ A harmadik mérkőzés, melyet a két említett között tartottak, minden valószínűség szerint: 1928.01.01. Alexandria - Ferencváros: 0:1 ./

Sírja a Farkasréti temetőben található.


BRÜCKNER JÁNOS, gépészmérnök
(1904. szept. 4. –  1986. okt. 10.)

A budapesti József Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet 1928-ban. 1929-1932 között a Zeiss-Ikon gyár magyarországi képviseletén dolgozott; itt szerzett hangosfilm-technikai gyakorlatot, és filmszínházak tervezésével foglalkozott. 1932-33-ban a Telefongyár (Terta) rádiótechnikai és elektroakusztikai laboratóriumában tevékenykedett, majd a Hunnia Filmgyár telepén működő Kovács és Faludi-féle filmlaboratóriumhoz szerződött, ahol laboratóriumi, üzem- és hangmérnöki tevékenységet folytatott 1937-ig. A hazai hangosfilm-készítés és szinkronizálás egyik úttörője volt, laboratóriumi munkái bel- és külföldön egyaránt elismerést arattak. Javaslatára és tervezésében készült el a hangosfilm-felvételek igényeit kielégítő felvételi műterem. Legjelentősebb teljesítménye az első magyar nyelvre szinkronizált, egész estét betöltő film elkészítése volt; ezt később számos más film követte. Ez időben a Magyar Szabványügyi Intézet filmtechnikai előadói tisztét is betöltötte, és képviselte hazánkat a nemzetközi szabványtárgyalásokon. 1937-ben meghívták a Magyar Állami Mechanikai és Elektromosipari Szakiskolába (a későbbi Kandó Kálmán Híradásipari és Műszeripari Technikumba) tanárnak. 1938-ban megszerezte a szaktanári oklevelet is. Mint mérnök-tanár harminc esztendőn át tanított az intézet közép- és felsőfokú nappali és esti tagozatain; fő tantárgyai: rádiótechnika, elektroakusztika, optikai műszerek. Számos tantárgy tematikáját dolgozta ki, továbbfejlesztésük is nevéhez fűződik. Generációkat oktatva elévülhetetlen érdemeket szerzett a közép- és felsőfokú technikusképzésben. Oktatásszervezési munkáiban is megnyilvánult úttörő tevékenysége. 1967-ben vonult nyugállományba, de még ebben az évben meghívták a BME Pedagógiai és Tanárképző Intézetéhez. Itt 1972-ig tevékenykedett. 1937-től harmincöt éven át volt a vetítéstechnika előadója az országos gépkezelői és üzem vezetői tanfolyamokon. Szakírói tevékenysége is jelentős: jegyzetek, tan- és szakkönyvek, tanulmányok, szakcikkek sorát írta.


GAZSÓ L. FERENC, újságíró
(1953.08.07., Budapest)

Gimnáziumi tanulmányai után, 1979-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi karán szerzett diplomát, majd a MÚOSZ Újságíró Képzési Központjában tanulta ki az újságíró-szakmát. Gyakornoki idejét a Magyar Távirati Irodánál töltötte, majd a Magyar Ifjúság című lap számára készített riportokat. 1982-től az Ötlet című gazdasági hetilap szerkesztője lett, majd két év múlva került először a Magyar Hírlaphoz, mint főmunkatárs. 1991-től a Képes7 szerkesztője, majd 1992-ben a Mai nap vezérigazgató–főszerkesztője lett. 1996-ban nevezték ki a Magyar Hírlap főszerkesztőjének, majd két év múlva az Üzleti7 című lap igazgató-főszerkesztőjeként dolgozott tovább. 2004-ben nevezték ki a Magyar Televízió Archívumának igazgatói posztjára, ahol két évet töltött. 2006-tól 2008-ig ismét a Magyar Hírlap főszerkesztője volt. Később média-kommunikációs szakértőként dolgozott. 1988-ban MÚOSZ díjat kapott az Év riportja kategóriában: Erdély, a legnagyobb kisebbség című szociografikus riportért. 1994-97 között a Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség elnöke, 2009-től a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetségének elnöke. 2010-től az MTVA vezérigazgató-helyettese.

A 70-es évek végétől néhány éven át a Telefonújság szerkesztőségének tagja, tehetséges újságírója volt.


SZILY JÓZSEF, nemzetközi sakkmester
(1913.10.02.-1976.04.16.)

Neves polgári értelmiségi család sarja volt. Egyetemet végzett, jogász lett. Egész életében szakmájában dolgozott: komolySzily József vállalatok jogi középvezetői állásait töltötte be. Államtudományi doktor, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tisztviselője (1938–45). A II. világháború után Diósgyőrbe költözött, 1948-tól a DIMÁVAG statisztikai osztályának, 1951-től központi tervosztályának a vezetője. Visszaköltözve Budapestre (1964), a Telefongyár főosztályvezetője lett.
A Budai Sakk Egyletben kezdett sakkozni. 17 éves korában megnyerte a középiskolások országos bajnokságát.  1938-ban lett mester. Évente két-három versenyen tudott indulni, ingadozó eredményekkel.
A II. világháború után – továbbra is munka mellett – egyre jobb eredményeket ért el. 1951-ben az elsők között kapta meg a nemzetközi mesteri címet.  1952 volt a legjobb éve: legyőzte a világbajnokot, a szovjet Botvinnikot a sakkolimpián. A Helsinkiben tartott sakkolimpián a 6. helyen végzett magyar csapat harmadik táblásaként kiváló, 64%-os eredményt ért el úgy, hogy a 15 forduló alatt csak egyszer pihent! Így ő volt a magyar együttes második legjobb pontszerzője.
A magyar bajnokságokon tizennégyszer játszott. 1947-ben a 2-3., 1948-ban a 4., 1951-ben a 4-5. helyen végzett.
A versenyzés mellett egyre többet foglalkozott írással. Maróczy Gézáról szóló könyve ma is tanulságos olvasmány.
Csapatokat vezetett: fellendítette a miskolci sakkéletet, később a Vasas, majd a Vasútépítő vezető edzője volt.
1962-től számos alkalommal irányította kapitányként a magyar válogatottat. Három sakkolimpián (1962, 1966, 1968), három Európa-bajnokságon (1961, 1965, 1970) és az 1964. évi főiskolai csapat-világbajnokságon volt a válogatott szakvezetője.

Tagja volt a Magyar Sakkszövetség elnökségének, a Magyar Sakkéletnek 1951-től 25 éven át volt a munkatársa. Megkapta a Sport Érdemérem arany fokozatát (1973).