Telefongyár - Gyártörténet - Államdíjas
Telefongyár
 PÁL GASZTON

gépészmérnök, az Átviteltechnikai Fejlesztési Osztály vezetője,
majd a Fejlesztési Intézet igazgatója.
(1924-2004)

Állami díj1966-ban Lajkó Sándorral megosztva Állami-díjat kapott.
(A díj a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által 1963-ban alapított állami kitüntetés volt, amelyet kiemelkedő tudományos, gazdasági és műszaki eredmények, illetve a nevelőmunka és a gyógyítás területén elért kiváló teljesítmények elismeréseként egyes személyeknek vagy kollektíváknak adományoztak.)

Puskás Tivadar díj
1995-ben Puskás Tivadar díjat kapott
(A díjat a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület /HTE/ alapította 1960-ban. A távközlés,
műsorszórás, informatika, elektronika és tartalomkezelés fejlesztése terén kimagasló érdemeket szerzett személyek kitüntetése.) 



Pál Gaszton az alábbi értekezést az Állami-díj odaítélésének évében írta:

Megjelent a BHG-ORION-TERTA Műszaki Közlemények 1966. májusi számában.

Átviteltechnika

Pál Gaszton

Átviteltechnikai fejlesztési osztály
Fejlesztési igazgató nyugdíjazásáig

A távbeszélő hálózatok fejlesztésére irányuló mind nagyobb igény világszerte arra ösztönözte a híradástechnikával foglalkozó vállalatokat a húszas évek végén és a harmincas évek elején, hogy a nagytávolságú telefonösszeköttetések megvalósításához új megoldásokat és új technikai módszereket dolgozzanak ki. Kényszerítően hatott ezen a területen az a körülmény, hogy a kiterjedt telefonhálózat igen nagy, még fejlett és gazdag ország szempontjából is igen számottevő beruházásokat tett szükségessé és így nagy jelentőségű volt minden új technikai megoldás, mely a gazdaságosságot növelte, illetve a beruházási költségeket csökkentette, vagy a minőséget - egyébként azonos beruházási költségek ráfordítása mellett - növelte. A technikai fejlődés során ilyen gazdasági erők hatására az időközben kialakult híradástechnikai nagy konszernek mind nagyobb műszaki erőket állítottak az átviteltechnika szolgálatába és fokozatosan kialakultak a vezető nagy cégeknél az átviteltechnikai fejlesztések.

A Standard vállalatok intenzíven foglalkoztak az átviteltechnikai berendezések kifejlesztésével és különböző vállalataiknál egymásután vették gyártásba a különféle átviteltechnikai berendezéseket. 

Hazánkban is egymásután kerültek gyártásba a különféle hangfrekvenciás berendezések, majd az egy-, három- és tizenkétcsatornás átviteltechnikai berendezések is.

Gyárunkban az államosítás előtt, a kapitalista vezetés alatt nem volt kifejezetten fejlesztéssel foglalkozó műszaki apparátus, hanem csak olyan szerkesztési és egyéb műszaki osztályok működtek, melyek alkalmasak voltak arra, hogy az anyavállalat által kidolgozott és átadott dokumentációt feldolgozzák és a helyi sajátosságoknak megfelelően az új gyártmányok gyártásbavételét, illetve a folyamatos gyártás során felmerülő problémákat megoldják.

Az államosítás után még éveken keresztül a már bevezetett típusok gyártása folyt és a mai fejlesztési osztály elődjét képező úgynevezett „transmissiós osztály" csak jelentéktelenebb napi műszaki problémák megoldásával, vagy kisebb korszerűsítésekkel foglalkozott, de perspektivikusnak nevezhető fejlesztési tevékenységet nem folytatott.

Időközben a már gyártásban lévő átviteltechnikai gyártmányok mindjobban elavultak és választékuk is úgy a hazai igények, mint a külföldi piacok szempontjából szűknek bizonyultak. Ilyen körülmények hatására mindinkább szükségessé vált a céltudatos és perspektívikus műszaki fejlesztő munka megindítása, melynek legfontosabb alapfeltétele volt az önálló műszaki gyártmányfejlesztő apparátus megteremtése.

1954-ben a korábbi transmissiós osztály dolgozóinak egy részéből, a szerkesztés néhány átviteltechnikával foglalkozó dolgozójából és néhány fiatal műszaki szakemberből végül is a fejlesztési főosztály keretén belül megalakult az „ÁFO", vagyis az Átviteltechnikai Gyártmányfejlesztési Osztály.

Az így kialakult és javarészt fiatal szakemberekből álló kollektívára ezután nagy és súlyos feladatok megoldása hárult. Mindenek előtt meg kellett tanulni a szó szoros értelmében az átviteltechnikát és meg kellett ismerkedni az új, korszerű külföldi berendezések műszaki megoldásaival mind áramköri, mind konstrukciós téren egyaránt. Az addig gyártott berendezések mind elavult, jórészt tíz-, tizenöt éves konstrukciók voltak és így nem jelenthettek kiindulási alapot az új fejlesztések számára. Ezt az alapot csak a korszerű külföldi berendezések megismerésével, a szakirodalom feldolgozásával, a CCIF előírások tanulmányozásával lehetett megteremteni. A szellemi felkészülésnek nagy feladatait még halmozta az a körülmény, hogy az átviteltechnika ebben az időszakban ugrásszerű fejlődésen ment át és a fiatal kollektívának az alapvető elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítása mellett át kell venni a fejlődés gyors ütemét, hogy a megfelelő műszaki színvonalra felzárkózhassék.

Az újonnan kialakított fejlesztési apparátus dolgozóinak nem jelentett kis feladatot a fejlesztési módszerek elsajátítása sem. Különösen, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a fejlesztési munkához elengedhetetlenül szükséges anyagi eszközök csak igen szerény keretek között álltak rendelkezésre és nem volt honnan módszereket átvenni, tanulni.

A felkészülésnek ebben az időszakában nagy és súlyos feladatot jelentett a fejlesztés irányvonalának, perspektívájának kijelölése is. Olyan irányvonalat kellett kitűzni, amely az egyszerűbb feladatok megoldásából kiindulva a kollektíva szellemi és fizikai teljesitőképességének fejlődésével, az apparátus kiszélesedésével és a szükséges anyagi eszközök tervszerű bővítésével végül is az átlagos világszínvonal elérését eredményezi úgy, hogy ez a fejlődés törésmentes, folyamatos legyen. Ma már megállapíthatjuk, hogy az irány, melyben ez a kezdetben kis kollektíva elindult, valóban helyes volt.  Ezt igazolják az eddig elért eredmények is.

Jelentős szempont volt a fejlesztés megalakulása idején, hogy a hazai posta néhány égető igénye új, vagy legalábbis korszerűsített berendezésekkel mielőbb kielégíthető legyen, és korszerűbb berendezések gyártásbavételével ennek a profilnak a rendelés-ellátottsága, különösen export szempontból mindinkább szélesebb alapokra kerüljön. Ezek a szempontok a kezdeti időben gyors eredmények elérését tették szükségessé. Erre legkedvezőbbnek kínálkozott a már gyártott berendezések korszerűsítése, illetve azok alapján néhány típusváltozat kidolgozása. A fejlesztés első periódusát különösen ez a tevékenység jellemezte.

Közben kialakult a kellő gyakorlat és megszületett az első, valóban új és önállóan kidolgozott berendezés-típus, a VT 24, huszonnégycsatornás, hangfrekvenciás távíróberendezés. Ez a berendezés-típus kifejlesztésének idején szolgáltatásait és típusát, valamint műszaki jellemzőit tekintve korszerű volt. Külön jelentőséget adott ennek a berendezésnek az a körülmény, hogy a fejlesztés ennél a berendezésnél alkalmazta először az általa kidolgozott új, úgynevezett fiókos szekrény konstrukciót, az elavult és gazdaságtalan paneles szerelésű keretek helyett.

Az új konstrukció kialakítása ás megjelenése fordulatot jelentett az átviteltechnika fejlődésében vállalatunknál. Mindenek előtt itt tért új utakra a fejlesztés, szakítva gyökeresen a hagyományos Standard formákkal, és itt kezdődött a céltudatos törekvés a gazdaságos gyártás megalapozására.

Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ez az új konstrukció - megszületésének időpontjában, a világszínvonalat tekintve is - korszerű volt és még ma is számos jelentős külföldi cég konstrukciós megoldását megelőzi. Természetesen az eltelt tíz év alatt sokat csiszolódott, a gyártási tapasztalatok alapján sok javításon ment keresztül és a korszerű alkatrészek alkalmazásai is sok módosítást tettek szükségessé, de alapjában és elveiben ma is változatlan.

A hangfrekvenciás távíróberendezés és a hozzátartozó ET 24 típusú távírócsatlakozó berendezés után az átviteltechnikai fejlesztési osztály hamarosan újabb korszerű berendezést hozott létre: a BTO 3/4 típusú háromcsatornás vivőáramú légvezetékes berendezést. Ez a berendezés-típus már vezető világcégek specifikációi alapján készült és szolgáltatásait tekintve nem maradt el azoktól. Itt kerültek először alkalmazásra úgynevezett hosszú élettartamú ipari elektroncsövek, melyeknek hazai kifejlesztése éppen az átviteltechnika igényei alapján indult meg. Egyébként idáig nyúlnak vissza a megbízhatóságra való törekvés első szálai. Ennél a berendezésnél már megnyilvánult bizonyos céltudatos törekvés nagyobb megbízhatóságú alkatrészek felhasználására, és a méretezésnél a magbízhatóság tervezési szempontként való alkalmazására.

Még egy jelentős körülmény kapcsolódik szorosan a BTO 3/4 típusú berendezés kifejlesztéséhez. Ennek a berendezésnek a kifejlesztése során tért rá az átviteltechnikai fejlesztés a ferritmagos tekercsek alkalmazására, szakítva a Standard kristályszűrös rendszerével. Ez döntő lépés volt, mert ezzel perspektivikusan is elkötelezte magát a fejlesztés az előcsoportmodulációs rendszerrel, amely a mai napig is az alapját képezi minden berendezésünknek. Az idő egyébként igazolta ennek a lépésnek a helyességét, mert a kristálygyártás a mai napig is a legsúlyosabb nehézségekkel küszködik és semmi esetre sem nyújthatott volna megfelelő szilárd bázist egy ellenkező irányba való döntés esetén.

A BTO 3/4 típusú berendezés után a logikus sorrendnek megfelelően és a piaci igények figyelembevételével a fejlesztés kővetkező lépésben kidolgozta a BO 12 típusú tizenkétcsatornás vivőáramú távbeszélőberendezést, Ez a berendezés a legkorszerűbb külföldi berendezések mintájára készült, figyelembe véve azok szolgáltatásait és műszaki adatait. Ennél a berendezésnél már messzemenően figyelembe vette a fejlesztés a CCITT nemzetközi ajánlásait is. A BTO 3/4 gyártási tapasztalatai számottevően segítették a fejlesztést ennek a berendezés-típusnak a kidolgozásánál abban, hogy egy valóban jól gyártható és a piacon versenyképes típust tudjon létrehozni.

A VT 24, BTO és a BO 12 fejlesztése során mindinkább kikristályosodott az úgynevezett „család-elv". Az átviteltechnikai gyártmánycsalád kialakításának ötlete már a VT 24 fejlesztése során felmerült, de konkrét tartalmat csak az egymás után kidolgozott berendezés-típusok megszületése során nyert. A család-elv lényegileg elsősorban áramköri vonatkozásban és előcsoport-modulációs rendszer konzekvens alkalmazását fedi. Konstrukciós vonatkozásban a család-elv még nagyobb jelentőséggel bír. Ezen a vonalon elsősorban a fiókos szekrény konstrukció általános alkalmazását, bizonyos jellemző méretek következetes betartását és szabványos építőelemek, valamint lehetőség szerint azonos alkatrészek minél kiterjedtebb alkalmazására való törekvést jelenti. Az átviteltechnikában a mai napig kifejlesztett új berendezések mind az egységes átviteltechnikai gyártmánycsalád tagjai. Ez a körülmény ismét igazolja, hogy a kezdeti célkitűzések nem voltak helytelenek, azok helyességét az idő igazolta és a fejlődés töretlennek mondható.

A BO 12 típusú berendezés gyártásba való bevezetése ismét jelentős állomást képvisel a fejlődés során. Ennek a berendezésnek a gyártásba vételével ugyanis az átviteltechnikai gyáregység végleg megszüntette a régi. elavult angol konstrukciójú gyártmány-típusok gyártását és teljes termelési kapacitását az új gyártmányokkal töltötte ki. A fejlesztés ezzel elérte, hogy megszületése után számos nehézségekkel megküzdve, aránylag nem hosszú idő alatt annyi új és piacképes gyártmánytípust hozott léptre, amellyel több mint 150 millió forintos gyártási kapacitás alapját teremtette meg.

Időközben az egyes iparágak területén meghatározott kontingensek szállítására vonatkozó szovjet-magyar államközi kereskedelmi megállapodások új perspektívákat nyitottak az átviteltechnikai ipar területén is. Ezt a perspektívát tovább bővítette az a párt és kormányhatározat, amely a híradástechnikát, és ezen belül az átviteltechnikát is kiemelt iparággá tette, és nagyarányú felfejlesztését irányozta elő.

A szovjet posta igényei alapján egymásután több berendezés-típus került kifejlesztésre: így a BK 24 típusú huszonnégycsatornás, kétkábeles vivőárarmú berendezés vég- és felügyeletes középállomása. a BK 12 R típusú egykábeles, különfrekvenciás, rövidtávú tizenkétcsatornás vivőáramú berendezés vég- és felügyeletes középállomása, a kábeles berendezések közül.

A BK 24 típusú berendezés ismét határkövet jelöl. Ennél a berendezés-típusnál került először alkalmazásra tranzisztor és az ezzel együttjáró új áramköri és konstrukciós technika. A BK 24 típusú berendezés csatornakerete teljesen tranzisztoros áramkörökkel épült fel és egyes részeiben már megjelentek a nyomtatott áramkörök is, korszerű, kisméretű alkatrészekkel. Külön ki kell emelni, hogy ennél a berendezésnél már céltudatos munkát folytatott a fejlesztés a megbízhatósági szempontok érvényesítésére és a tervezés során ezt, mint alapvető szempontot kezelte. Számos vizsgálatot végzett ennek érdekében, részben saját hatáskörén belül, részben pedig társosztályok, vagy külső szervek bevonásával a kritikus alkatrészeken, konstrukciós megoldásokon, illetve áramkörökön.

A BK 24 típusú berendezéssel kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy a szovjet postának az igen hosszú összeköttetésekből eredő sajátos igényei folytán ennél a berendezésnél a fejlesztésnek olyan minőségi igényeket kellett kielégíteni, illetve olyan magas műszaki előírásokat kellett teljesíteni, amik általában felette állnak a vezető világcégek berendezéseivel szemben támasztott igényeknek. Az átviteltechnikai fejlesztési osztály ezt a próbát is jól kiállta, amit az bizonyít legjobban, hogy az időközben végrehajtott termelés-megosztás során a Telefongyárban bevezetett gyártásbál a Telefongyár évi több százmilliós tervet teljesít. és ezzel meghonositotta az átviteltechnikai gyártást a profilírozás során erre kijelölt új vállalatnál.

A szovjet posta a már kifejlesztett kábeles berendezéseken túlmenően igényt tartott korszerűbb, különleges igényeinek jobban megfelelő berendezésekre is, a már évek óta gyártásban lévő BTO 3/4 és BO 12 típusok helyett. Ezeknek az igényeknek az alapján, párhuzamos fejlesztésben, kidolgozásra került az új és már teljesen tranzisztoros három-, illetve tizenkétcsatornás légvezetékes vivőáramú berendezés-típus.

A 300 csatornás vivőáramú berendezés-típus kifejlesztése nemzetközi együttműködésben folyik. Az átviteltechnikai fejlesztési osztály feladata a vivöellátórész kidolgozása és az egységes konstrukciós rendszer megalkotása, az NDK fejlesztőivel közös munkában. A konstrukció fő jellemzője: hátuldugaszolós, közvetlen dugaszolás-csatlakozású lapkártyás rendszer, függőkábelezésű, zárt szekrényben. Ez a konstrukció egyébként a jövőben kifejlesztendő új berendezés-típusoknak is a megjelenési formája lesz. Gyártása előreláthatólag két-három év múlva kezdődhet meg.

Az Átviteltechnikai Fejlesztési Osztály jelenlegi munkái közül legnagyobb jelentőséggel bír a CCITT előírásainak megfelelő BK 60 típusú, hatvancsatornás, kétkábeles vivőáramkörű berendezés. Ezen berendezés-típussal egyidejűleg fejlesztés alatt állnak a komplettséghez nélkülözhetetlen kiegészítő berendezések: így a távtápláló és távkiszolgáló berendezések, valamint a felügyelet nélküli közbenső berendezések is. Ez a berendezés-típus mára legkorszerűbb elvek alapján kerül kidolgozásra és számos újszerű megoldást tartalmaz. Konstrukciós vonatkozásban ennél a berendezés-típusnál éppúgy, mint a megelőzően fejlesztett légvezetékes berendezéseknél nagy súlyt fektet a fejlesztés az anyag és alkatrészválaszték szűkítésére és a gazdaságos gyártás megfelelő megalapozására minden vonatkozásban.

A jövő perspektíváját az eltelt tíz év alatt közel száz főnyire növekedett osztály számára talán az jellemzi legjobban, hogy munkájával egy nagy vállalatnak, a Telefongyárnak a rohamosan felfejlődő termelési kapacitását kell megalapoznia. Ezt a nagy feladatot úgy kell megoldani, hogy rövid idők alatt az új gyártmánytípusok sorozatát kell kifejlesztenie olyan színvonalon, hogy ezek a gyártmányok a világpiacon elhelyezhetők legyenek, ami egyet jelent azzal, hogy el kell érnie rövid idő alatt a világszínvonalat. A méretekre elég csak egy számot idézni: a tervek szerint a Telefongyár gyártási kapacitását úgy kell felfejleszteni, hogy 1970-re elérje az egymilliárd forint évi termelési értéket.

A vázolt nagy feladatok teljesítésének természetesen számos feltétele van, melyeknek biztosítását a fejlesztők az iparvezetéstől várják. Ezek közül csak a leglényegesebbet kiemelve: meg kell gyorsítani az alkatrészfejlesztést és biztosítani kell a megfelelő minőséget ezen a területen, meg kell teremteni a korszerű fejlesztés megfelelő anyagi feltételeit, létre kell hozni a fejlesztés korszerű szervezési formáit, szorosabbra kell fűzni a kereskedelem és ezen a területen elsősorban a külkereskedelemmel a kapcsolatokat. A lehetőségek birtokában a szakemberek, akik az elmúlt tíz év eredményei alapján bebizonyították, hogy a műszaki fejlesztést és szakmájukat hivatásnak tekintik, a nagy feladatokat meg fogják oldani. Különös biztonságot nyújt az ezen a területen dolgozóknak, hogy az elmúlt tíz év alatt a fejlődés töretlen volt. Nem voltak tévelygések a fejlődés irányában és a jövő perspektívája, és a fejlődés követendő iránya is tiszta: sorra ki kell dolgozni, lehetőleg gyors ütemben, a kábeles berendezések különféle típusait, legalább a kis-koaxális kábelre alkalmas 300 csatornás típusig, természetesen beleértve az összes kiegészítő és segédberendezéseket is, továbbá a korszerű táviróberendezés-családot és a mikrohullámú berendezésekhez szükséges multiplex berendezések különféle típusait a legkorszerűbb áramköri és konstrukciós megoldások felhasználásával és a gazdaságosság, valamint a gyárthatóság legmesszebb menő figyelembevételével.


LAJKÓ SÁNDOR
Lajkó Sándor

Állami díjas villamosmérnök ( A díjat 1966-ban Pál Gasztonnal megosztva kapta. )
1993-ban Puskás Tivadar díjat kapott.
Virág - Pollák díjjal tüntették ki. ( A Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület Pollák Antal és Virág József, a magyar híradástechnika úttörő műszaki szakembereinek emlékére Pollák - Virág díj elnevezéssel díjat alapított. A díj alapításának célja, hogy az Egyesület tudományos folyóiratának szakmai, tudományos színvonalát emelje és elősegítse a hazai távközlés, műsorszórás, informatika, elektronika és tartalomkezelés szakirodalmának fejlődését.)

A Budapesti Müszaki Egyetemet 1944-ben végezte. Munkáját az akkori Standard, a későbbi BHG vállalatnál kezdte.
1953-tól 1960-ig az átviteltechnikai fejlesztési osztály vezetője volt. Irányítása alatt készült a BSOJ-12 és a VK-12 átviteltechnikai berendezés és jelentős érdemei vannak a hazai távírótechnika fejlesztésében is. Nevéhez fűződik az első 24 csatornás VT berendezés kidolgozása. A profil átadásakor került a Telefongyárba, s  1978-ig, nyugdíjba meneteléig, tevékenységét itt folytatta. Évekig az átviteltechnikai fejlesztés vezetője volt.
1948 - 1975 között a Műszaki Egyetemen tanított, a Hiradástechnikai Tanszék adjunktusa volt.
Adjunktusként nagy gondot fordított a szakmai utánpótlás képzésére, és jelentős szakirodalmi tevékenységet folytatott.
A Híradástechnikai Tudományos Egyesületben, annak megalapítása óta aktívan dolgozott és évtizedeken át szakosztályvezetőként működött. 1979-ben alakult meg négy szakosztály - az Átviteltechnikai, a Kapcsolástechnikai, a Mikrohullámú és a Számítástechnikai Szakosztály - egyesülésével a Távközlési Szakosztály, melynek Lajkó Sándor lett az első elnöke.
1957. óta intenzíven dolgozott a KGST nemzetközi szervezetében.
Műszaki éleslátása nagymértékben hozzájárult az új átviteltechnikai berendezések korszerű és gazdaságos kialakításához.

Lajkó Sándor két cikkét idézzük, melyek a Híradástechnika XXXIV. évfolyam 1983. 8-9. számában, illetve XXXVIII. évfolyam, 1987. 1. számában jelentek meg.

 (A szakmai jellegű cikkek a laikusok számára alighanem kínaiul hangoznak, de érdekes beleolvasni és összevetni azzal, hogy az azóta eltelt 26-30 év mekkora változást hozott az akkori elképzelésekhez képest.)

 
A Hírközlés Világéve: 1983

LAJKÓ SÁNDOR,
a HTE Távközlési Szakosztályának vezetője

 Amikor az ENSZ közgyűlése a Hírközlés Világévének nyilvánította 1983-at, akkor hozzátette még azt az alcímet: „A kommunikációs infrastruktúrák fejlesztése".
Az ENSZ különféle szervei folyamatosan elemzik a világ országainak legfontosabb problémáit, köztük a négy alapvető gondot: az éhség elleni harcot, az elmaradottság felszámolását, a tudatlanság leküzdését és a világbéke megvédését.
A közgyűlésen és az ECOSOC-ban (a Gazdasági és Társadalmi Tanácsban) a viták kihangsúlyozták annak szükségét, hogy megfelelő infrastruktúra álljon rendelkezésre ezen gondok megoldására.
Nemcsak a politikusok, hanem a különféle tudományágak, valamint a gazdasági, kereskedelmi és kulturális élet képviselői is arra a felismerésre jutottak, hogy a társadalmi, gazdasági és tudományos haladás egyik legnagyobb akadálya a hírközlés elégtelensége. Ennek oka országonként eltérő lehet, de a hátrányos következmények egyaránt sújtják a fejlett és fejletlen híradástechnikával rendelkező országokat.
Egyetlen ismert statisztikai példa rövid felidézése is jól érzékelteti az előbbieket. A világ mai, több mint 560 millió telefonállomása az eloszlás tekintetében igen szomorú képet mutat: 8 ország rendelkezik az összes telefonállomás háromnegyed részével.
A telefonhálózatnak a földön való egyenletes és szükségszerű kiterjesztése, az országok jó telefonellátottsága és a többi hírközlési szolgáltatás (adat-, szöveg- és képkommunikáció) általános bevezetése még igen sok munkát, nagy szellemi és anyagi megterhelést jelent mind a kormányzatok, mind a hírközlésben dolgozó postai (szolgáltató) és kutató, fejlesztő, gyártó szakembereknek.
A kommunikációs infrastruktúra nemzeti és nemzetközi fejlesztésének jelszavát meghirdető, szakosított ENSZ-szervezet, az UIT (Nemzetközi Távközlési Unió) az említett világméretű elmaradás felszámolását tűzte ki a világév céljaként.
A nemzeti programok - köztük hazánké is - olyan témákkal foglalkoznak a világév rendezvények során, amelyek segíteni szándékoznak az illetékes szerveket a megfelelő intézkedések megtételére az elvi tervek és programok kidolgozásában. Ezekkel a nagy nemzetközi tervnek, a teljesen integrált hírközlési világhálózatnak a megvalósulását készítik elő. Végső fokon a fentebb említett, alapvető világgondok jó megoldását alapozzák meg a világév célkitűzéseiért végzett mozgósítások.
A hazai világév program több rendezvénye már eddig is megmozgatta a szakköröket és a közvéleményt.
A Híradástechnikai Tudományos Egyesület és a Magyar Tudományos Akadémia április 15-én, illetve május 2-án ünnepi ülésszakon előadássorozatot rendezett. Foglalkoztak a hírközlés egyes elvi kérdéseivel (műszaki és társadalmi vonatkozásokban), az infrastruktúra sürgős megjavításának terveivel, a postai, az ipari, a kutatás-fejlesztési helyzetképpel, továbbá a tervekkel és perspektívákkal. Az év folyamán több további rendezvényre kerül még sor. Mindkét említett előadássorozat iránt nagy volt az érdeklődés. Az előadások fontos témákat taglaltak és az egyes előadók bemutatták a híradástechnika társadalmi, postai, ipari, valamint külkereskedelmi eredményeit és feladatait.


  A CCITT-ben az utóbbi években elért eredmények áttekintése és az új fejlesztési irányok

LAJKÓ SÁNDOR
DR. LAJTHA GYÖRGY (Magyar Posta)

ÖSSZEFOGLALÁS
A CCITT munkája az utóbbi években az ipari fejlesztés előtt járt (pl. fényvezető technika, ISDN). Kidolgozta ós rendszerezte a forgalomirányítás, a digitális technika és az új szolgáltatások ajánlásait. A szükséges változtatásokat és bővítéseket a Piros Könyvben jelentette meg. A cikk témakörök szerint áttekintést ad a fontosabb eredményekről.

 1. Bevezetés
A CCITT, a Nemzetközi Távíró és Távbeszélő Tanácsadó Testület - mint az TJIT, a Nemzetközi Távközlési Egyesület tagja és ezzel az ENSZ szakosított szervezete - több évtizede folytat tanulmányokat ós dolgoz ki nemzetközi ajánlásokat.
A legfontosabbak a távíró- és távbeszélő szolgálatra, a zene-, kép- és adatátvitelre vonatkoznak.
Más szempontból osztályozva: átviteltechnikára, kapcsolástechnikára, méréstechnikára, forgalomirányításra, szolgáltatások műszaki, üzemviteli és díjszabási kérdéseire. Munkája egy részét más nemzetközi szervezetekkel (mint például a CCIR, az IEC és az ISO) együttműködve végzi.
Feladatául vállalta a fejlődő országok műszaki segítését, továbbá a távközléstervezést segítő kézikönyvek szerkesztését és kiadását. A legutóbbi adatok szerint 154 ország postaigazgatása, 57 elismert üzemeltető szerv, 146 tudományos-ipari vállalat és 36 nemzetközi intézmény képezi a tagságát.
A négyévenkénti közgyűlés által jóváhagyott néhány száz kérdést - amelyeket a tagok javaslatai szerint fogalmaztak meg, a legfontosabb és legidőszerűbb távközlési témákban - a négyéves tanulmányi periódusban tanulmányi bizottságok dolgozzák fel a tagok által beküldött hozzászólások és a munkacsoportüléseken lezajlott viták alapján. Végül tanulmányi bizottsági jelentés, és javaslat születik a soron következő közgyűlés részére; ez tartalmaz választ a feltett kérdésekre, továbbá az elfogadott válaszokból megfogalmazható egy vagy több ajánlást; végül a fennmaradó, véglegesen meg nem válaszolt kérdéseket vagy ezek valamely részletét a következő négyéves tanulmányi periódusban tovább tanulmányozzák.
Az ajánlások - mint ismeretes - könyvekben jelennek meg, amelyek négy évig érvényesek.
Fedelük színe alapján nevezik meg a CCITT könyveket. Az 1984. évi közgyűlés által jóváhagyott ajánlások a Piros Könyvben (Red Book) jelentek meg. Az előző, a Sárga Könyv terjedelme kb. 6400 oldal volt, az új eléri a 10 000 oldalt, ami bizonyos mértékig jellemzi a fejlődést a távközlési technikában, de a nemzetközi együttműködés szabványosítási törekvésében is. A Piros Könyv tíz kötetben jelent meg, ami összesen 47 különálló füzetet jelent, egyenként 100 -600 oldalnyi terjedelemben. Az utolsó két füzet a szakkifejezéseket, azok meghatározásait és egy teljes regisztert tartalmaz.
A következőkben a legutóbbi periódus általános érdeklődésre számot tartó, fontosabb eredményeit foglaljuk össze, amelyek kidolgozásában szerényebb mértékben bár, de magyar postai és ipari szakemberek is részt vettek. Három tanulmányi bizottságban magyar szakember töltötte be az alelnöki tisztséget. A jelenlegi periódusra (1985- 88) egy elnököt és két magyar alelnököt választottak meg. A szöveg folyamatos és könnyebb olvashatósága érdekében elhagyjuk az utalásokat, de mellékletként összefoglaljuk a Piros Könyv tartalmát az ajánlás számokkal és az érintett tanulmányi bizottságok megjelölésével. Ebből az érdeklődők tájékozódhatnak arról, hogy valamely őket közelebbről érdeklő témát hol találhatnak meg.

2. Új szolgáltatások bevezetése
A távközlés lehetőségei között megjelentek a digitális szélessávú, nagy sebességű átviteli utak, melyek a nem beszédjellegű információk gazdaságos átvitelét megvalósítják. Ugyancsak új a csomagkapcsolás, mely rövid (percnél rövidebb) információcseréket gyorsan, az eszközöket optimálisan kihasználva valósít meg. Ezen lehetőségek alkalmasak a számítógépek közötti kapcsolatok, az irodaautomatizálás, a távvezérlés és a különböző írott anyagok átvitelére.
A szélessávú átvitel és kapcsolás konferenciák távolból történő lebonyolítását segíti. Ha az érdekeltek látják is egymást, akkor ez a szolgáltatás a „képferencia" (confravision). A képátvitelből adódó másik lehetőség a kábel-tv, mely sok műsorral tudja az előfizetőket ellátni. Ennek interaktív változata a videotex. Ez egyben üzleti akciókra, számítógép-kapcsolatokra is alkalmas eszköz.
A következőkben a CCITT erre vonatkozó új eredményeit foglaljuk össze.

2.1. Teletex-telex-fakszimile-videotex
Az alkatrészek és a gyártástechnológia fejlődése olyan készülékek kialakítását tette lehetővé, melyek kiváló minőségű írott szöveg és jól felismerhető tónusos ábrák átvitelét biztosítják.
Ezeket az eszközöket kell mind a jelenlegi hálózathoz, mind a jövő ISDJST-jéhez (integrált szolgáltatású digitális hálózathoz) illeszteni.
Ez a szemlélet az ajánlások kidolgozása során előtérbe helyezte az egységes ,,telematikai szolgálatok" megfogalmazását és ehhez illesztette az egyes eszközöket. Ezért a különböző fakszimile osztályok sebessége illeszkedik a teletex és az adatátvitel 200, 300 és 2400 bit/s sebességéhez.
Lehetséges ezért kevert teletex és fakszimile üzemeltetési mód is, vagyis betűk és ábrák ugyanazon végberendezéssel adhatók-vehetők. Másik jelentős eredmény a teletex végberendezések verifikációjára vonatkozó ajánlás elfogadása. Ez különböző gyártmányok zavartalan együttműködését biztosítja. Meghatározták a telex-teletex együttműködés alapkövetelményeit. A megoldás a „store-and-forward" elven alapszik. Idetartozik a telexüzenetek valós idejű átvitele csomagkapcsolt hálózaton, ami szintén a telex-teletex együttműködést van hivatva elősegíteni.
A szolgálat és a végberendezések üzemét a hálózatra vonatkozó ajánlások teszik gazdaságossá és jó minőségűvé. Ezen ajánlások új multiplexelési módszerek jellemzőit is rögzítik. Egyik ilyen eljárás a „statisztikus időosztásos módszer", amelyik 128 vagy 256 időosztásos 50 baud-os, 0,05 - 0,2 E forgalmú csatornát köt be a távíróközpontba. Rögzítették a forgalomirányítás szabályait és a különböző jelzésrendszerek együttműködési módját.
A legtöbb újdonságot az interaktív videotex jellemzőinek ajánlásba foglalása hozta. A karakter készletre vonatkozóan három rendszer üzemel, melyek között olyan különbségek vannak, amelyeket nem lehetett összehangolni, ezért mindhárom szerepel az ajánlásban. Az együttműködés kérdései további vizsgálatot igényelnek.
A telematikai rendszerek jelzés- és forgalomtechnikai együttműködéséhez és az integrált telematikai hálózatok kialakításához modellt alkottak.
A modell a nyílt rendszerek összekapcsolása (Open System Interconnection: OSI) nevet viseli. Az OSI hét réteget definiál, melyek egymás között tudnak kapcsolatot tartani, de adatokat és szolgáltatásokat mindig alsóbb rétegekből kérnek. Bár az erre vonatkozó ajánlásokban még sok a nyitott kérdés, már most is látszik, hogy az OSI meghatározója lesz a sokszolgáltatású hálózatoknak.

2.2. Konferenciakapcsolás
Az átviteli utak sávszélessége már évek óta lehetővé tette televíziós képek közvetítését. Az ezekre vonatkozó ajánlásokat két irányban fejlesztették tovább. Az első a képtelefon, a másik a videokonferencia (képferencia) megvalósítása. Mindkét esetben az alsóbb hálózati síkokban kell a videojel feldolgozást megoldani. Ennek digitális módszere került előtérbe. Az előfizetők részére csökkentett sávszélességű átvitellel, konferenciaszolgáltatások részére azonban tökéletes minőségben.
A konferenciaszolgáltatás másik előfeltétele a kapcsolástechnikában és a táphidaknál várt megoldásra. Az ezekre vonatkozó ajánlásokat is megfogalmazták, így lehetővé válik nemzetközi konferenciakapcsolások felépítése.

2.3. Adathálózatok, számítógép-kapcsolatok
A terület rohamosan fejlődik; már több, mint 100 hálózat működik a CCITT azonosító kódjával (DNICS (Data Network Identification Codes). További szisztematikus fejlesztést tesz lehetővé az OSI modell alkalmazása. Kidolgozták a nyilvános adat-hálózatok (PDNs) és más nyilvános hálózatok együttműködési rendjét. Meghatározták a többi jellegzetes csatlakozási pont szabványát is, előmozdítva ezzel a fejlődést az ISDN irányába. Egyik ilyen jelentős illesztés pont az adat-végberendezéseké (DTE), melyek csomagkapcsolt és vonalkapcsolt hálózatokhoz kapcsolódhatnak. A különböző „osztályok" széles körben lehetővé teszik a lehetséges szolgálatok és a hálózat együttműködését. Beleértendők ebbe nemcsak a telematikai szolgálatok, hanem az adatbázis-hozzáférések is.
Az üzenetkezelő rendszerek (Message Handling Systems-MHS) egységesítésére széles körű munka indult meg. Ez az átviteli módszer a jövőben fontos szerepet fog játszani a tetszőleges sebességű előfizetői végállomások közötti üzenetátvitelben. A szükséges protokollok kialakítása gyors ütemben halad. Az eredményeket tükröző ajánlásokat folyamatosan, soron kívül tervezik publikálni.

 3. Eszközfejlesztés

3.1. Ipari háttér, felmerülő lehetőségek

A távközlési berendezések és rendszerek kutatása fejlesztése az elektronika és mikroelektronika fejlődése következtében nagyon meggyorsult. A hatás gazdaságilag is érdekes, minthogy az elemek előállítási költségei és árai monoton csökkennek. Ugyanez érvényes a fénytávközlési rendszerek elemeire is. Szinte havonta lehet értesülni rekord jellegű teljesítményekről a félvezető, a fényvezetőszál, a memóriaelemek és IC-alkatrészek, valamint a számítástechnika teljesítő képességeit és műszaki jellemzőit illetően. A távközlési rendszerek elem- és berendezéskészletének rendelkezésre bocsátása elvileg szinte már korlátlan lehetőséget ad a szolgáltatást nyújtó vállalatoknak. Csak a használói igény felkeltése és a fizetőképes használói kör kialakulása - vagyis a kellő tájékoztatás és a gazdasági lehetőségek - képezik ma a tényleges korlátot. A CCITT szempontjából is igen érdekesen alakult a helyzet. Korábban a nemzetközi szervezet általában mindig utána ment a már gyakorlatban kialakult távközlési rendszereknek, a már beváltakat foglalta ajánlásokba a nemzetközi összeköttetésekhez. E politika fokozatosan kezdett átfordulni, és például a teletex, az I S DN és a fénytávközlés technika szabványait a legjobb postaipari szakértők közreműködésével előre kidolgozták, tehát részletes ajánlásokat léptettek hatályba, mielőtt az illető szolgáltatás és technika széles körű használatba került volna. Ezen kívül az eddigi négyéves ajánlás kibocsátási periódust is nem egy esetben túl hosszúnak találva, alapszabály-módosítással lehetővé tették az időközi ajánlás-jóváhagyási eljárást is. Összefoglalva: A gyors ipari fejlődés nemcsak lehetővé, de szükségessé is tette a CCITT munkamódszerének alapos megváltoztatását. Az átszervezési munka jelenleg még folyamatban van, erre külön bizottság alakult a CCITT-ben.

3.2. Fénytávközlés
Egyik leglátványosabb és leggyorsabb fejlődést mutató távközlési eszközök a fényvezetők; ez a legígéretesebb közege a jövő távközlési hálózatainak. A CCITT az 1977 -80-as tanulmányi periódusban hozzákezdett a jellemzők és az optikai méréstechnika ajánlásainak kidolgozásához. Az átvitelhez szükséges ós gyakorlatilag is bevált eszközök kifejlesztése a 70-es évek közepétől folyamatosan tart. Az 1980-as CCITT Sárga Könyv egyetlen rövid ajánlásától az 1984-ben kiadott Piros Könyv két komplett ajánlásáig (kb. 50 oldal) jutott el a CCITT. A téma fontossága miatt és tekintettel a nagy hazai érdeklődésre, kissé részletesebben ismertetjük a CCITT ezen munkáját. Az egyik ajánlás  - kiegészítve fogalmi definíciókkal és mérési módszerekkel  - a többmódusú, 50/125 jxm-es, folyamatos törésmutatójú szállal foglalkozik és két fényhullámhosszra ajánlja, .850 és 1300 fim-re. Megadja a geometriai és optikai paramétereket, specifikálja a gyártási hosszt, ajánlást ad az átviteli tulajdonságokra (mint a csillapítási tényező), kategóriákra bontva a 0,8-tól 4 dB/km tartományt. Természetesen a diszperzióra és a sávszélességre is találunk adatokat az ajánlásban. A méréstechnikát illetően pontosan előírja, mégpedig kétféle módszerrel (a referencia és az alternatív vizsgálati módszerekkel) a végzendő méréseket a geometriai és az átviteltechnikai paraméterekre. A másik ajánlás az 1300 és 1550 /xm-es átvitelre alkalmas, egymódusú szálra vonatkozik. Specifikálja a fő jellemzőket, mint a módusmező-átmérőt (mode field diameter), amelyre 10, ül. 9 (itm-t ajánl. Megadja a héj külső átmérőjét (125 fim), a megengedett geometriai eltéréseket, a levágási hullámhosszat (cutoff w = 1100 -1280 nm), a csillapítási tényezőt (1 dB/km) és a teljes diszperziót 1300 nm-nál (6 ps/km/nm). Ehhez az ajánláshoz is tartoznak fogalmi meghatározások és mérési módszerek. Utóbbiak több változatban is, mert végleges megállapodás ezekre valószínűleg csak a jelenlegi tanulmányi periódusban fog megszületni. Összefoglalva megállapítható, hogy a fényvezetőt tanulmányozó bizottság az új periódusban a már specifikált többmódusú szál problémáit tanulmányozza tovább, helyi hálózati alkalmazásokhoz. Viszont az egymódusú szál a legkedvezőbb típus nagytávolságú, pl. tengeralatti összeköttetések céljaira. Mindenesetre nagyon értékelendő a CCITT erőfeszítése, mert ebben a témában a kutató-fejlesztő vállalatok versenye igen nagy, tehát a hálózattervezők, beruházók, stb. nagy gondban lennének ezen ajánlások nélkül.
Fentieken kívül a CCITT megszerkesztett egy kézikönyvet a fényvezető szálról, ennek kiadásával szándékoznak segíteni az e témakörbe bekapcsolódó vagy érdeklődő szakembereket.

3.3. Digitális átvitel
A digitális időosztásos átviteltechnika multiplex és vonali rendszerei és berendezései az 1978. évi CCITT közgyűlés óta, amikor a CCITT két világszabvány keretei közé szorította a PCM hierarchiát, (nevezetesen a 2 Mbit/s-os európai és az 1,5 Mbit/s-os tengerentúli primer rendszerre alapozva) a fejlődés töretlen. Csak a mikroelektronikai elemek fejlettsége és ára szabja meg a felső korlátot, ami jelenleg és gyakorlatilag a telefonátvitelben az 565 Mbit/s bitsebességű, ötödrendű 7680 csatornás PCM-rendszer. A CCITT fő feladata az utóbbi tanulmányi periódusokban az alaprendszerek hálózatba illesztése és minőségi javítása volt. Finomítani kellett az órajelek és a csomópontidőzítés, a végpontok közötti szlip, a dzsitter és az elvándorlás-előírásokat. Törődni kellett a digitális átviteli és kapcsolási eszközöket egybefogó, integrált digitális hálózatokba való kellő és jövőbelátó beilleszkedéssel is. A hálózatokról az 5. pontban részletesen írunk. Ugyancsak a hálózatok érdekében új szerkesztésű ajánlásokba kellett foglalni a hierarchikus, digitsebességeket, az ezekhez tartozó interfészek elektromos adatait, kódjait és az interfészek funkcionális jellemzőit, amelyek a hálózati csomópontokon érvényesek, és amelyek a digitális kapcsolóközpontoknál megkövetelt karakterisztikákat adják. Az utóbbi új ajánlás tartalmazza az alap keretszervezéseket és oktetfésűzéseket a 2 és 8 Mbit/s-os bitfolyamokra. Specifikálták a hálózatokban érvényesítendő átviteltechnikai minőségi paramétereket is. Ehhez - együttműködve a CCIR-rel és a CMTT-val - új ajánlást adtak a digitális hálózatok átviteli modelljére, valamint a hálózatokat képező nemzetközi digitális összeköttetés hibaarány-célkitűzéseire. Ezen előírások tekintetbe veszik azt, hogy bár túlnyomóan telefonjelekről van szó, de már tekintélyes mennyiségű az adatátvitel is. Maga az említett modell meghatározott hosszúságú és összetételű elméleti együttesből áll, amely - hasonlóan az eddig jól ismert analóg átviteltechnikai elméleti referencia-összeköttetéshez, amelyen a minőségromlásokat jellemző zajadatok tanulmányozhatók és tervezhetők - alkalmas a digitális átvitel minőségromlásának tanulmányozására és tervezésére (pl. bithiba, dzsitter és vándorlás, átviteli késedelem, használhatóság, szlip, stb; mindegyikre külön-külön terjedelmes új ajánlás van).
A szabványos, digitális elméleti referencia-összeköttetés (angol jele: standard H R X ) maximálisan 27.500 km, közepesen 11.000 km, és a két végén egy-egy belföldi és közöttük egy nemzetközi részből tevődik össze. (Megjegyzés: a jelenlegi időszakban a CCITT még tervezi kidolgozni egy 2500 km-es elméleti referencia digitális link (HRDL) tervét is, amely különlegesen alkalmas lesz a digitális átvitel tervezésére.) Van ezen kívül külön új ajánlás az elméleti referencia digitális szakaszra (HRDS) is, amely a 2 Mbit/s-os hierarchián alapszik; ez az ajánlás minden fontos átviteli minőségromlást limitál az áramkörhossz szerinti fokozatokban (50-től 280 km-ig). A digitális vonalszakaszokat is feldolgozták és a Piros Könyv bőségesen hoz új ajánlásokat ezekre. (Például a szimmetrikus érpárakon a 2 -8 -34 Mbit/s-os PCM átvitelre, a koaxiális kábeleken a 8 -34 - 140 -564 Mbit/s-os PCM- átvitelre, valamint a fényvezető kábeleken 2-től 564 Mbit/s-os PCMátvitelre.) Ezek az ajánlások részletesek, több számszerű példával is szolgálnak és minden bizonnyal nálunk is fontosak lesznek a hazai átviteltechnikai digitalizálásban.
Meg kell említenünk a PCM-csatornákra vonatkozó alapvető ajánlások kiterjesztését, ami hazai szakembereinket közvetlenül is érinti. Nevezetesen, a hangfrekvenciás csatornaparamétereket, ezentúl 2 huzalos mérésben is és  - ami még műszakilag jelentősebb  - az adási és a vételi irányra nézve külön-külön kell mérni. A beszédjel átvitelére megszületett egy ADPCM (adaptív különbségi PCM) ajánlás 32 kbit/s bitsebességgel, amely ajánlás több lehetséges algoritmus megvitatása után alakult ki egységes álláspontként. Hasonlóképpen megegyeztek egy 60-csatornás tranzmultiplexer ajánlásban is. Nem fejeződött viszont be és a jelen periódusban folytatódik a szélessávú beszédátvitel 64 kbit/s sebességgel ós a 16 kbit/s-os beszédkódoló nemzetközi specifikációjának a kidolgozása.

3.4. Kapcsolás- és jelzéstechnika
Jelenleg sok energiát fordítanak arra, hogy az analógdigitális átmeneti időszakban is tökéletes és nemzetközi méretű legyen az immár igen sokrétű szolgáltatás. A CCITT legjobb erői sürgős munkaként kezelik hálózatok és szolgáltatások mielőbbi szabványosítását. Erőteljesen dolgoztak az illetékes tanulmányi bizottságok az átvitel- és kapcsolástechnika összehozásán, továbbá mindkét technika előrelátó folytatásán (főleg az alapok egységes ajánlásokba foglalásával). A közgyűlés elhatározta, hogy a lehető legkorábban jelenteti meg a Piros Könyv jelzés- és kapcsolástechnika 13 füzetből álló kötetét, mivel a téma a technológiai fejlődés „vágó élét" képezi. A publikációs késlekedés komolyan hátráltatná a mai gyors fejlődést. Központi téma volt a digitális kapcsolástechnika, amely fokozatosan főszerepet játszik a nyilvános előfizetői kapcsolt hálózatban. Sok régebbi ajánlást bővítettek és sok új ajánlást dolgoztak ki, éspedig a helyi, a kombinált helyi tranzit és a tranzit digitális központokra. A belföldi kapcsolástechnika az 1976-os közgyűlés óta különleges helyzetben van, mert a CCITT eddig kizárólag csak a nemzetközi távközlési együttműködési témákat patronálta. A téma nemzetközi fontossága miatt ugyanis a belföldi kapcsolás- és jelzéstechnika is tanulmányi feladata volt az illetékes bizottságnak. Be is fejezték e munkát a helyi, a tranzit és a kombinált helyi-tranzit digitális kapcsolásra vonatkozó ajánlások formájában, továbbá a 7-es és R2-es jelzésrendszer alkalmazásaira is. A digitális előfizetői vonal új ajánlásai belföldi alkalmazásra készültek. Mindezen CCITT munkák nagy jelentőségűek a hazai szakemberek számára is. A jelzéstechnikában kétségtelenül a 7-es közös csatornás jelzőrendszer a legfontosabb, ennek új ajánlásai készültek el az elmúlt négy évben, és egy változat az ISDN használói részére, a jelzési kapcsolat vezérlésére, üzemeltetési-fenntartási vonatkozásokra, továbbá az üzenet-áttevő részre és egy jelzéstechnikai elméleti referencia összeköttetésre. Ajánlásokat dolgoztak ki a digitális előfizetői vonalak jelzéséhez az OSI 2. és 3. használói rétegek átfogására. Az SDL (1. hátrébb) diagramok felhasználásával új ajánlásokat dolgoztak ki a különféle jelzésrendszerek összeműködtetésére (beleértve a 7-est is). Még a mobil rádiótelefon és a nyilvános kapcsolt telefonhálózat közötti együttműködés is szerepel ezen új ajánlások között, ami nagy fontossággal bír már a jelenlegi hálózattervezési időszakban is.
Ami a szoftvert illeti, a CCITT a speciális programozó és leíró-specifikáló nyelvek eddigi kiadásának revíziójával és lényeges bővítésével sokat foglalkozott. A postaigazgatások és más szervezetek az irodalom terjesztésével, használói konferenciák rendezésével, tanfolyamok tartásával támogatták a CCITT munkáját, és nagy európai vállalatok majd egy évtizedes munkájukat fektették bele a CCITT magas szintű programnyelvének a meghatározásába és kidolgozásába. A tekintélyes terjedelmű végeredmény (ajánlássorozat) igen nagy fontosságú már a közvetlen jövő szempontjából is. A CCITT specifikáló és leíró nyelvet, az SDL-t, egyre több területen alkalmazzák (még a CCITT-n kívül is) a tárolt programvezérlésű (SPC) rendszerek összeműködtetésében és belső logikai működésében. A GHILL magas szintű programnyelvre vonatkozó ajánlásokat javították, bővítették és ellátták hasznos mellékletek kiadásával mind az SDL, mind a CHILL kézikönyvet. Az ember-gép kapcsolat nyelvre, az MML-re sok ajánlásmódosítás és bővítés volt. Több CCITT tanulmányi bizottság működött együtt az MML műveletek meghatározásában és különleges alkalmazási módszereinek kidolgozásában. A jelenlegi (1985 -88) tanulmányi periódusban folytatódik az ismertetett kapcsolás- és jelzéstechnikai ajánlások erőteljes továbbfejlesztése. Ilyen témák pl. a 7-es jelzésrendszer alkalmazási kérdései, a digitális hozzáférés jelzései, a digitális központok interfész-műveletei, e központok minőségi, méretezési paraméterei, valamint átviteltechnikai szempontjai, együttműködés a közcélú földi mobil rádiótelefon-hálózatokkal stb.

4. Az üzemvitel korszerűsítése
A nemzetközi távközlés a legutóbbi 4 -5 évben valóban világméretűvé vált, és emellett tért hódítottak a nem beszéd jellegű információcserék is. A szolgáltatások minőségét illetően is növekedtek az igények. A megbízhatóság és használhatóság fogalmai (sokévi CCITT előkészítő munka ós vita után) a méretezési, tervezési, üzemeltetési és fenntartási funkciók mindennapi elemeivé lettek. Ez a körülmény az ajánlásokra hatással volt, csaknem mindegyik tanulmányi bizottság beépítette a használhatóság paraméterét legfontosabb témáinak a tanulmányozásában majd specifikációiba. Alapvető fenntartási bibliaként tekinthető ,,a fenntartási filozófia analóg, digitális és vegyes hálózatokon" című ajánlás. Itt csak a vezérlő eszmét idézzük, amely szerint ,,a fenntartási munka fő célja az, hogy minimalizálja a hiba előfordulások számát és biztosítsa azt, hogy hiba esetén az arra megfelelő személyt küldjék ki a megfelelő helyre a megfelelő berendezésekkel, mégpedig a helyes időpontban és a helyes műveletek végrehajtására". E filozófia alkalmazásához három fenntartási alapeljárásba lehet sorolni minden tevékenységet. Ezek: a preventív, a korrektív és az ellenőrzött (centralizált felügyeleti) szisztematikus fenntartás. Egy egész sorozat új ajánlást adott ki a CCITT a Piros Könyvben a digitális és analóg/digitális átvitel fenntartására. Fontosabbak a következők: a fenntartási filozófia (1. fentebb), hozzáférési pontok meghatározása a fenntartás-illetékesség szétválasztási határain, az átviteli digitális részek (blokkok) számozása, digitális átviteli rendszerek üzembe helyezése, a vegyes analóg/digitális csatornák beállítása-beszintezése a nemzetközi szolgálatban. A régebbi ajánlásokat is hozzá kellett idomítani az általánossá váló digitalizációhoz (pl. a fenntartás szervezésére vonatkozót). A bérelt áramkörök fenntartására vonatkozó ajánlásokat korszerűsíteni és az újakat bővíteni kellett, tekintettel az ilyen összeköttetések erős szaporodására (pl. a szolgáltatás használhatóságának a minősítése a nemzetközi bérelt összeköttetéseken; annak jellemzésére, hogy egy magán kapcsolt telefon hálózat részét képező bérelt áramkör jellemzőinek milyennek kell lenniük). A nemzetközi adatátviteli rendszerek beállítására és fenntartására (a 2,4 -64 kbit/s tartományban) is új ajánlássorozatot dolgoztak ki. A mérési eljárásokra és műszerekre is készültek új ajánlások, amelyekre a digitális és vegyes telefon, adatátviteli összeköttetéseknél van szükség (egyet a kodek minőség ellenőrzésére és egyet a 64 kbit/s-os digitális út bithiba-aránynak a mérésére). A műsorátvétel (zene és tv) áramköreit új ajánlás szerint kell vizsgálni a jövőben, amely a rutin fenntartási mérésekről intézkedik az állandó jellegű nemzetközi tv-összeköttetésen. Módosult több korábbi ajánlás is. A mono és sztereo zenecsatornákhoz automatikus mérőberendezést specifikáltak. A CCITT MML-nyelv (1. előbb) fenntartási alkalmazásáról is találhatunk ajánlást a Piros Könyvben. Végül megemlítjük, hogy befejezték a CCITT kézikönyvek sorozatában a „Szolgáltatás minősége, a hálózatigazgatás és fenntartás"-ként fordítható című kiadványt.

5. Hálózatok
A 3. fejezetben, különösen a 3.3 pontban, már foglalkoztunk az eszközök hálózatba illesztésével. Említettük a referencia-összeköttetéseket és azok főbb jellemzőit. A kapcsolás- és átviteltechnikai eszközök ismertetése nem volt megoldható az ISDN-re való előretekintés nélkül. Az ISDN-re külön, kb. 450 oldalas kötetben foglalták össze az ajánlásokat a Piros Könyvben. Ez a CCITT egyik legfontosabb, jövőbemutató eredménye. Ezek alapján a hálózatok fejlesztésére vonatkozó munkát tekintjük át a következőkben az új ajánlások és munkaanyagok alapján.

5.1. Távlati célok
A digitális hálózat végleges kialakítása során az információ az előfizetői készülékben digitális formájúvá alakul és a digitális jelfolyam halad végig valamennyi átviteli úton és központon. A teljes összeköttetés előfizetőtől-előfizetőig négyhuzalos. A szintek beállítása csillapító taggal oldható meg. E z a hálózati kép az átviteli terv szempontjából rendkívül kedvező. Az A/D -D/A átalakításhoz tartozó kvantálási torzítás a teljes összeköttetésben csak egyszer lép fel. Nem okoz problémát a stabilitás sem, az összeköttetés négyhuzalos jellege miatt, bár itt meg kell említeni, hogy az előfizetői szakasz fizikai megvalósítása várhatóan továbbra is kéthuzalos lesz.
Az előfizetői hálózatban időosztás vagy visszhangkioltásos megoldás elektronikus eszközökkel biztosítja a visszafordulás mértékének minimálisra csökkentését, és ezzel a stabilitásproblémák az előfizetői hálózat ilyen kivitele esetén sem lépnek fel.
A távlati tervben az átviteltechnikai követelmények a bithiba arányra (BER) és az átkódolások miatt fellépő információveszteségre vonatkoznak. Átviteltechnikai jellegű probléma, de a kapcsolástechnikai rendszerrel is szorosan összefügg, a dzsitter, a szlip és a wander kérdése. Ezeknek a jellemzőknek előírása várhatóan nem az átviteli tervben, hanem az egész hálózatra közösen, a szinkronizálási tervben jelenik meg. A digitális hálózatok forgalmi tervezésénél a tárolt program vezérlés adta lehetőségek kihasználása az áramkörök hatásfokát jelentősen javítja. Elképzelések vannak arra vonatkozóan, hogy a CT1, CT2 és CT3 kapcsolási fokozatok megszüntetésén túlmenően teljes egészében a nem-hierarchikus forgalomirányítás kerül előtérbe. A digitális hálózatok első választású útvonalai mellett a jelenlegi két vagy három további választású lehetőség helyett, a tárolt programvezérlésű központokban a két végpont között a forgalmi helyzetnek megfelelően, még további irányítási lehetőségek is megvalósíthatók. A forgalomirányítási terv tehát a nagyobb rugalmasság irányába halad. Ezt az irányzatot segíti külön jelzőhálózatok létrehozása, amely révén a jelzéstechnikai hálózat nagyon kisveszteségű méretezésével elérhető, hogy a szakaszok és központok foglaltságáról a kezdőponton szerzett információ döntő mértékben befolyásolja a teljes irányítást. A fenntartási és üzemeltetési terv is jelentősen módosul a tárolt programvezérlésű központok hatására. A 4. fejezetben említett centralizált, programozott fenntartási módszer a tárolt programvezérlésű központokba beépítésre kerül, és a központok egymásközti információcseréje automatikusan szolgáltatja a centralizált fenntartáshoz szükséges valamennyi érzékelő, átvivő elemet, sőt részben a kiértékelést is. Mint látható, a háromnégy legjelentősebb alapvető műszaki tervnél távlatban a digitális hálózatok jelentős egyszerűsítést eredményeznek. Ennek fejében azonban az átmeneti időszak terveiben számos súlyos probléma megoldására kell lehetőséget találni.

5.2. Átmenet a digitális hálózat félé
A vegyes analóg/digitális hálózatok tervezése során számos illesztési problémát kell megoldani: ki kell dolgozni az analóg és digitális átviteli utak illesztési módszereit. Mindezt oly módon kell elvégezni, hogy a hálózat minősége jelenleg is kifogástalan legyen, és mégse képezze akadályát a távlati fejlődésnek. Az átviteli terv készítése során az analóg és digitális szakaszok, valamint a kéthuzalos és négyhuzalos szakaszok váltakozása miatt a kvantálási torzításból származó zaj, és a több 2/4-huzalos végződtetés miatt a stabilitás biztosítása is nehézséget jelent. Feltételezhető, hogy az átmeneti időszakban a nemzetközi négyhuzalos szakasz mellett kéthuzalos szakaszok közbeiktatásával mindkét nemzeti hálózatban még két-két négyhuzalos szakasz lehetséges. Vagyis az átviteli tervet úgy kell kidolgozni, hogy maximálisan öt négyhuzalos hurok képződhet a hálózatban; ezek a stabilitást veszélyeztetik. Emiatt szükséges, hogy valamennyi hurok körbenjárási csillapítása legalább 24, de inkább 26 dB legyen. E z a vonalutánzatokkal és a vonalak homogenitásával szemben támaszt szigorú követelményt. Ugyancsak az átmeneti időszak sok átalakítása miatt meg kellett határozni a maximális kvantálási torzítást. Ennek mértéke 14 qdu. A qdu olyan kodek kvantálási torzítása, amely a C C I T T G. 712 ajánlásában szereplő kvantálási torzítási görbe követelményeinél átlagosan 2 dB-lel kisebb torzítást állít elő. Egy ilyen berendezés által termelt zaj egy qdu. A  14 qdu úgy osztandó fel, hogy a nemzetközi hálózatban 4, a belföldikben 5 -5 qdu engedhető meg. A vegyes analóg/digitális hálózatokban a fázistorzítás és a csillapításkiosztás további megfontolásokat igényel, amelyeket újabb ajánlások rögzítenek. Az analóg és digitális szakaszok különböző zajainak összegzésére is készültek ajánlások. E három tényező együttesen szükségessé tette a vegyes hálózatokra vonatkozó hipotetikus referencia áramkör kidolgozását. Ez azonban az 1981 -84 évi tanulmányi periódusban nem fejeződött be, ezért a kérdést jelenleg is tanulmányozzák. A jelzéstechnikai terv az átmeneti időszakban szintén számos problémát vet fel. A digitális hálózatok külön utas jelzése gazdaságilag nem építhető be az analóg hálózatokba. Különösen akkor nem, ha a hálózatban vannak még közvetlen vezérlésű vagy elektromechanikus regiszteres központok. Ezért az átmeneti időszakban vállalni kell a szakaszonként különböző jelző rendszerek illesztésével járó nehézséget. A jelzéstechnikai ajánlások ezért olyan működést leíró tömbvázlatokat tartalmaznak, melyek a megoldás módjától függetlenek. Végül súlyos problémát jelent a különböző elven működő központok késleltetési és várakozási idejeinek különbsége. A gyorsabb működésű központok esetleg indokolatlanul, várakoznak, míg a lassúbb működésű központok teljesítik feladataikat. Bár ez a kérdéssor eredetileg kívül esett a CCITT hatáskörén, mert a szolgáltatás minőségét nem befolyásolja, újabban mégis tanulmányozzák a nemzetközi együttműködés zavartalansága érdekében.

 5.3. Gerincirányok kialakítása
A nemzetközi négyhuzalos összeköttetés tartalmazhat A/D átalakítókat. Ezek az összeköttetés bármely pontján lehetnek, sőt megengedhető, hogy egy összeköttetésben több átalakítás is előforduljon. Az összeköttetéseket ezért úgy kell kialakítani, hogy stabilitásuk bármilyen megoldás esetén biztos legyen. A számítások alapján a CCITT kidolgozta a különböző valószínűséggel az adott stabilitáshoz tartozó görbéket. Ezeket ajánlásokba foglalta, ezen kívül rögzítette, hogy hosszú négyhuzalos láncnál 7 dB beiktatása szükséges a hurokcsillapításhoz. Ennek elhelyezésére azonban szabad kezet adott az igazgatásoknak. A begyűjtött adatok alapján úgy tűnik, hogy a szükséges csillapítás nagy részét az igazgatások egyben helyezik el a négyhuzalos láncok végpontjain. Ezt az indokolja, hogy így a kodekek számukra kedvező szinten működnek és ezzel a kvantálási torzítás értéke alacsonyabb lesz. Természetesen ezzel együtt jár, hogy a vételoldalon hosszú négyhuzalos láncokat követő kodekek már mindig a kedvezőnél alacsonyabb szinten dolgoznak, és emiatt figyelembe kell venni ezek esetleges nagyobb zajtermelését. Az ajánlások erre nem térnek ki, azonban a hozzászólások alapján úgy látszik, hogy a vételi oldalon lévő kis szinten működő berendezések nem egy, hanem két qdu zajt is termelhetnek.

 5.4. Előfizetői csatlakozások
A digitális előfizetői távbeszélő készülékre elkészültek az ajánlások. Ezek tartalmazzák mind az adási és vételi, mind az egyenérték csillapítást. Ez a készülék négyhuzalosán csatlakozhat a digitális előfizetői szakaszhoz, ha a multiplex berendezés a végállomás közelében van. Egyéb esetekben egyedi kéthuzalos digitális összeköttetések, alkalmazása a kedvező megoldás. Ezek vagy egy beszéd és egy jelzés, vagy két beszéd és két jelzés csatornából (2B + D) álló nyalábot alkotnak, ami például időosztásos üzemmódban veszi igénybe a kéthuzalos áramkört a két irány számára. Más megoldások a visszhang és visszafordulás elektronikus megszüntetésével oldják meg a kéthuzalos szakasz kihasználását. Amennyiben az előfizetői készülék nem digitális, az előfizetői szakasz végpontjáról analóg kéthuzalos jelek indulnak, melyek vagy az első multiplex szakasz kezdőpontjánál, vagy az időosztásos alközpontnál alakíthatók át digitális jelfolyammá. Ebben az esetben a digitális szakaszok kezdőpontjánál kell az analóg készülék jellemzőit és a digitális készülék egyenérték-csillapítása közötti egyenérték különbségeket kompenzálni. Ez egyben az első négyhuzalos szakasz stabilitását is biztosíthatja.

 6. A hagyományos technika (jelentősebb változások és kiegészítések)
A klasszikus hang- és vivőfrekvenciás átviteltechnika több évtizeden át kidolgozott CCITT ajánlásai nem maradhattak teljesen érintetlenül a digitalizálás következtében. Hosszú átmeneti időszakban vagyunk, és ezért a vegyes, analóg/digitális átvitel- és kapcsolástechnikával kell hálózatainkat kiépíteni és üzemeltetni. Az ajánlásokban kisebb változtatásokat és átrendezéseket lehet felfedezni.
Lényeges elem az átviteli minőségromlási paramétereknél tapasztalható, mivel a digitális jelfeldolgozás, illetve a digitális regeratív ismétlők megjelenése egy vegyes összeköttetésben, pl. a qdu (kvantálási torzítás egység), illetve a B E R (bithibaarány) révén rányomja bélyegét a tervezés, a minősítés és fenntartás munkáira. A tervezéshez a már kb. tíz éve elkezdett változások a legutóbbi években majdnem véglegesen kialakultak. Az átmeneti időszakra egy ajánlássorozatot bocsátottak ki a tranzmultiplexerekre és a vivőfrekvenciás csoportok kódolására. A szimmetrikus és koaxiális kábelek további ajánlásait javították és kiterjesztették a digitális átvitelre is.
Az átviteltechnikai tanulmányi bizottság megszerkesztett egy CCITT kézikönyvet a kábelmérés technikáról (tele gyakorlati anyaggal). Egy új sorozat indult: a képtelefon-ajánlások, beleértve a videokonferencia-összeköttetéseket is. A zene- és műsorátvitel régi ajánlásait felülvizsgálták és újakat dolgoztak ki pl. a közepes (7 kHz-es) és a jó minőségű (15 kHz) analógcsatornák kódolt, 384 kbit/s sebességű csatornán való átvitelére. A CCITT -CCIR közös bizottsága a hang- és tv-átviteltechnikára (CMTT) sok munkát végzett pl. digitális és vegyes analóg/digitális tv-jel átvitel, általános alapelvek a digitális zene- és műsorátvitelre tisztán digitális csatornán, valamint analóg jó minőségű zeneműsor jelátvitel vegyes analóg/digitális áramkörökön, továbbá ezen távközléstípusok megbízhatósági paraméterei. A távíró átviteltechnika hagyományos módszerei nem változtak. Csupán a TDM-típusú távíró rendszerek bővültek új ajánlásokkal (egyik a fenntartási hurokképzést tárgyalja, a másik egy vegyes vagy hibrid rendszert). Előrehaladás volt tapasztalható a távíró, telex és gentex hálózatokban a késleltetési idő előírások terén. Ezt még folytatni kell, úgyszintén folytatják új T DM multiplex technika (telex célra), továbbá a TDM-távíró berendezésekhez szükséges modemek kérdéseinek tanulmányozását.

7. A távközlés fejlesztésének támogatása
A világ egységes távközlésének létrehozása, a fejlődő országok támogatása és a világméretű
együttműködés biztosítása érdekében a CCITTben sokirányú tevékenység folyik. Ezeket az alábbiakban tekintjük át.

7.1. Kézikönyvek készítése
Közel két évtizede alakultak meg az első GAS bizottságok, melyek feladata volt olyan könyvek megírása és szerkesztése, melyek támpontot nyújtanak távközlő hálózatok és berendezések fejlesztéséhez, tervezéséhez, beruházásához, üzemeltetéséhez. Jellegzetes kiadványaik pl. a következők:
 - gazdasági és műszaki szempontok átviteli berendezések kiválasztásához,
 - gazdasági és műszaki szempontok kapcsolástechnikai berendezések kiválasztásához, (E két könyv támpontot nyújt ahhoz, hogy adott feltételek mellett a különböző gyárak ajánlataiból hogyan lehet a hálózathoz legjobban illeszkedő megoldást kiválasztani.)

 - helyi hálózatok tervezése,
 - rurál hálózatok tervezése,
 - nemzeti távíróhálózat tervezése,
 - általános hálózattervezési kézikönyv

(A különböző hálózati síkok tervezéséhez adnak irányelveket és számpéldákat e könyvek. Sok esetben kitérnek konstrukciós kérdésekre is előmozdítva ezzel a fejlődő országok hálózatainak gazdaságos, perspektivikus kialakítását.)

 - direktívák távhatás védelem tervezéséhez,
 - áramellátó rendszerek tervezése,
 - fénytávközlés,
 - kábeltechnikai kézikönyv,
 - átviteli terv készítése.

(E könyvek konkrét problémák megoldásához nyújtanak segítséget, mivel ezek egy része speciális bizottságok munkájához kapcsolódik, kidolgozásukat némely esetben nem a GAS bizottságok vállalták, hanem a tanulmányi bizottságokból alakult szerkesztő csoportok végezték a munkát.)
Jelenleg is folyamatban vannak a prognózissal, a fenntartással stb. kapcsolatos kiadványok szerkesztései.
A munka iránt a fejlődő országok egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak. Itt kell azonban megjegyezni azt az alapvető problémát, amit a közgyűlés részletesen tárgyalt: ezek a könyvek nem minden esetben jutnak el azokhoz a fejlesztőkhöz, tervezőkhöz, üzemeltetőkhöz, akiknek munkáját segíteni hivatottak. Ennek oka részben a kiadványok magas ára, részben az, hogy a rendkívül értékes tartalmú könyveket a vezetők maguknak tartják meg, végül, hogy sok esetben a könyvek tartalmának realizálásához nincsenek meg a berendezés- és pénzeszközök. Más oldalról viszont meg kell jegyezni, hogy számos fejlett távközléssel rendelkező ország műszaki személyzete rendszeresen használja ezeket a kézikönyveket, sok esetben ezek képezik az alapját speciális szakmai tanfolyamoknak.

 7.2. Politikai tevékenység
Mint az előző pontban említettük, a távközlés fejlesztésének sok esetben az anyagi eszközök hiánya szab korlátot. Az U I T ezért célul tűzte ki, hogy a kormányokat, a gazdasági és politikai vezetőket meggyőzze a távközlés fontosságáról. Hangsúlyozva ezen belül, hogy a távközlésre fordított összegek igen gyorsan megtérülnek, és az ország gazdasági fejlődését olyan mértékben támogatják, hogy más területekről elvont beruházások hiánya nem jelentkezik, sőt, azok a területek is gyorsan fejlődni fognak.
Ezen célok érdekében a fenti megállapításokat tartalmazó és azokat részletesen elemző kiadványt készítettek „Hiányzó láncszem" címmel. A kiadványnak nagy sikere volt, és több; iparilag fejlett ország vállalta, hogy anyagilag is hozzájárul a kiadványban foglalt problémák megoldásához. A felajánlások alapján 1985-ben létrehozták a Távközlés Fejlesztési Központot. Talán még annyit érdemes megjegyezni, hogy Genfben felállítottak egy új dokumentációs osztályt, amely a CCITT Titkársággal dolgozik azon, hogy a CHILL-t bevezessék az I T U számítógépébe, hogy az S D L diagramokat géppel állítsák elő, és kívánságra segítséget adjanak az1982. évi nairobi Nemzetközi Távközlési Megállapodás67-es cikkely értelmében az I T U dokumentációkés kiadványok előállításához.

 7.3. Személyes kapcsolatok
Különböző fejlesztési feladatok megoldásához az UIT szakértőket tud a posta- és távközlési igazgatások rendelkezésére bocsátani. A szakértők fizetését az ENSZ által, létesített, fejlesztést támogatóalapokból az U I T javaslatait is figyelembe véve fizetik ki. A szakértők tevékenysége igen sok területen látványos eredményeket hozott. A személyes kapcsolatok másik formája: ösztöndíjas utak szervezése. Az ösztöndíjasok érdeklődésüknek megfelelő területen - egy hónaptól egy évig terjedő időtartamban - tanulmányozhatják más országok távközlési igazgatásának különböző tapasztalatait. Ilyen ösztöndíjakból Magyarország is részesül.

 Utószó

A hazai átvitel- és kapcsolástechnika fejlődésére igen nagy és pozitív hatást gyakorolt az, hogy a 60-as évek második felétől kb. 15 éven át, a posta, a gyárak és intézetek fejlesztő és irányító mérnökei rendszeresen eljártak a CCITT legfontosabb tanulmányi bizottsági és munkacsoport-üléseire. Részt vettek a világ élvonalát képviselő küldöttek műszaki vitáiban, továbbá hazahozták a helyszínen írásban és szóban közreadott információkat. Itthon ezekre támaszkodva a posta és ipar biztonsággal és idejében értesült a fejlődési lehetőségekről, trendekről és  - ami döntő fontosságú  - a CCITT-ben előkészületben lévő új ajánlásokról és módosításokról, új mérési specifikációkról (mégpedig jól meg is értve azok műszaki- gazdasági indokoltságát). Tudvalévő, hogy a világpiacon mindenki a CCITT ajánlásait tekinti alapnormának és pl. a kereskedelmi ajánlattétel vagy a versenytárgyalás „sine qua non”-ja éppen a CCITT-ajánlások, vizsgálati módszerek stb. pontos ismerete és betartása. A fejlesztés - gyártás-eladás ezek nélkül tulajdonképpen egyáltalán nem is lehetséges! Ezt a fontos tényt - sajnos - csak a műszakiak fogták fel igazán. A postai részvétel lecsökkentett mértéke és az ipari részvétel lényegileg teljes leállítása súlyos követelményekkel járt és jár ma is. Az itt „megtakarított" viszonylag csekély valuta óriási valutaveszteséget idéz elő kihatásaiban.

Ennél még nagyobb a közvetlen szellemi értékveszteség. A szomorú helyzet az, hogy a Piros Könyv tízezres oldalszámából egyre nagyobb lesz a magyarok számára érthetetlenné vált hányad.

Ismételjük: a közvetlen érintettek számára is érthetetlenné vált. Ha nincs tudás, nem lesz korszerű hálózat és eladható távközléstechnikai termék sem. Ez a cikk nem pótolhatja az elmulasztott ismeretszerzést, de szándéka és célja az, hogy tájékoztassa az olvasót az utóbbi évek legfontosabb CCITT munkáiról és ösztönzést adjon az olvasónak a szűkebb szakmáját érintő CCITT-anyagok részletesebb megismerésére.