Telefongyár - Gyártörténet - Alapító
Telefongyár
AZ ALAPÍTÓ

Az üzemalapító Neuhold János 1840-ben született Sopronban.*  Apja Dr. Neuhold Ferenc, katonai vezérkari törzsorvos volt.Neuhold János Neuhold János elvégezte a bécsújhelyi katonai műszaki akadémiát, majd Kremsben a katonai mérnökkari tanfolyamot. Tehetsége, és apja tekintélye révén katonai pályája fényesen indult. Alig volt húszéves, amikor főhadnaggyá léptették elő, de rövidesen derékbatört katonai pályája. Megszeretett egy szegényebb sorsú lányt, de az nem tudta előteremteni a hadsereg által megkövetelt kauciót.
Neuhold erre hátat fordított a katonai életnek, leszerelt, megházasodott és szaktudásából próbált megélni. Előbb Csehországban dolgozott, távíróvonalak kiépítésén, majd 1868-ban a Magyar távírászat szolgálatába lépett. Még ez évben megkapta az elsőosztályú magyar királyi távírász címet, s megbízták a Békéscsaba, Gyula távíróvonalak kiépítésével.
1869-ben ő szerelte fel a pesti képviselőház első távíró állomását. 1871-ben elszegődött a Kassa-Oderbergi vasúthoz, ahol távirdamester lett. Később Teschenben alapított önálló műhelyt, ezt azonban egy éven belül felszámolta.
1875-ben ismét Budapesten volt, s a Stáció ( ma Baross uca ) utca 22 szám alatt létesített üzemének ez volt a címe: Neuhold János Vasútfelszerelési Villamossági és Gépgyár.
Milyen kezdő tőkével indulhatott? Nem tudjuk. Valószínűleg volt valami öröksége, megtakarított pénze, amiből meg tudta vásárolni a 1012 főt foglalkoztató műhely szükséges felszerelését. Első alkalmazottai műszerészek és lakatosok voltak. Műszerészeivel a vasútnak dolgozott, meghibásodott távírógépeket javított, majd áttért a távírógépek önálló gyártására is. Ugyanakkor katonai megrendeléseket is vállalt, kézilapátokat, csákányokat, szuronyokat, csajkákat, és tábori kulacsokat szállított a közös hadseregnek. Műhelyét gyakran költöztette. Háromévi Stáció utcai tartózkodás után 1878-ban a Rózsa utcába költözött, 1879-ben a Dohány utca 80. szám alá. 1880-as években gyártani kezdte a vasutak részére a gúla alakú tárcsás védjelzőket, valamint a karos jelzőket. Az 1881. évi XLIV-ik törvénycikk értelmében Neuhold János távirdai készülék gyára, állami kedvezményben is részesült.
Az Iparkamara 1886. évi jelentése részletesen foglalkozott a Neuhold-féle üzemmel:
"Neuhold távirdai építészeti intézetében és gőzerőre berendezett gyárában, melyben a termelés a legújabb és a legjobb gépek segítségével űzetik, az általános kedvezőtlen termelési és szorult üzleti viszonyok kevésbbé voltak érezhetők, minthogy a legelőkelőbb hazai vállalatokkal (Távírda, Vasutak) megkötött és több évig tartó szerződések folytán ezen gyártelep a lefolyt években megrendelésekkel szakadatlanul el volt látva s ezen állandó foglalkoztatottsága a munkaerők megszerzését is megkönnyítette. Az előállított cikkek kizárólag csak belföldön fogyasztatnak, a külföldi piacot eddig elfoglalni még nem sikerült."
Keservesen küzdött Neuhold a tőkehiány ellen s a Budapesti Bankegyesület támogatását vette igénybe. Eddig önálló műhelyét részvénytársasággá alakította és felvette a Neuhold féle Vasúti Szerelvények Gyára Rt." nevet 1886-ban. Ezt megelőzően 1885-ben a VII. kerület Damjanich utca 21. alá költözött. Ekkor szerelte fel a budapest-zimonyi vasútvonalat a szükséges távírda és harangjelző berendezésekkel. Ezen a telepen indította meg a telefongyártást, vezette be a különböző erősáramú berendezések, kábelvégelzárók, kábelfejek, csatlakozók, elosztók és biztosítékok gyártását is. A részvénytársaságból Neuhold hamarosan kilépett, hogy miért, azt ma már nem lehet megállapítani. A Damjanich utcai telep átalakult Magyar Belga Fémipari Gyár Részvénytársasággá, de ehhez Neuholdnak már semmi köze nem volt.
Neuhold 1892-ben a VI. kerületi Aréna ( ma: VII. kerület, Dózsa György ) út 16. szám alatt újabb részvénytársaságot hozott létre, melynek neve Neuhold János Vasúti Szerelvények és Elektrotechnikai Gépgyár Rt." Az új részvénytársaság 100 Ft névértékű részvényeket bocsátott ki, s az 1892. év végén 12%-os osztalékot fizetett. 1893-ban a részvénytőke 150 000 Ft-ot tett ki, azonban ez az év már veszteséges volt. A gyár jelentésében 4565 Ft veszteség szerepelt s az értéktőzsdén a Neuhold részvényeket ekkor egyáltalán nem jegyezték. Ez a részvénytársaság sem volt hosszú életű.
1896-ban Neuhold újból költözött s a VIII. kerületi Szilágyi út 3. szám alatt működött tovább, mint Neuhold és Társa Vasútfelszerelési és Villamossági Gépgyár". A millenniumi ipari kiállításon Neuhold is kiállított vasútbiztosító berendezéseket.
Neuhold és Társa üzeme 1898-ban a hannoveri Telephon Fabrik A. G. érdekkörébe került. Ezt a részvénytársaságot Berliner József és Jakab hannoveri, valamint Hahn Miksa bécsi tőkések alapították.
Ebben az időben a kamarai jelentés így jellemezte a magyar elektrotechnikai ipar helyzetét:
"A szakminiszter úrnak az a törekvése, hogy az ország nagyobb városaiban telefon létesíttessék. Úgyszintén a távírdahálózatnak fokozatos kibővítése is bő foglalkoztatást nyújthatna a gyártás említett ágainak, elsősorban az Egger B. és Társa, valamint a Neuhold cégnek. Azonban a sürgöny és jelzőkészülék szerkezetek készítésével foglalkozó ipar jövedelmezősége a nagy verseny folytán érezhetően hanyatlott. A kivitel mely főleg a Balkán államokba irányulhatna, nem bír nagyobb jelentőséggel, mivel ezek az államok és különösen Románia, ahol ez idő szerint igen sok vasútvonal épül, eme cikkeket Francia és Németországból hozatják."
A Telephon Fabrik A. G. telefonokat, telefonalkatrészeket és vasútbiztosító berendezéseket gyártott. Jelentős mennyiségben szállítottak ilyen cikkeket a Balkánra, s Románia fő szállítói is ők voltak. Közismert, hogy Magyarországon a munkabérek jóval alacsonyabbak voltak, mint a már erősen iparosodott Németországban. A hannoveri Telephon Fabrik A. G. tőkekiviteli lehetőségek után kutatott. Mivel igen nagy balkáni megrendelései voltak, a Balkánhoz közel kerestek olyan telepet, ahol a gyártás technikai előfeltételei már adva voltak. Ilyen volt a Neuhold János üzeme, ahol minden technikai adottság megvolt, a vasútbiztosító berendezések gyártásának a kiszélesítéséhez, s ugyanakkor Neuhold piacgondokkal és tőkeszegénységgel küzdött. Az egykori Berliner Vállalat, melynek nevét Magyarországon korábban mikrofonjai révén ismerték meg, ekkor már Telefon Fabrik A. G.-ként szerepel. 1900-ik évi jelentésében így számolt be a Neuhold céggel való együttműködéséről: 
" A budapesti Neuhold céggel való együttműködésünk már az első évben nagyon kifizető eredményeket mutat fel. Ezt a vállalkozást tovább kívánjuk építeni. Barátságos úton megegyeztünk Neuhold János úrral, hogy a Magyarországon eddig be nem vezetett szabadalmaikat gyártásra átadjuk. Továbbra is Neuhold urat bízzuk meg a Vállalat vezetésével, s reméljük, hogy együttműködésünk a jövőben is virágzó lesz."
Ám a rideg valóság a következő: 1898-ban az újonnan alakult hannoveri vállalat a Neuhold és Tsa cégnél érdekeltséget vállalt. 1900. július 1-én a Neuhold és Tsa cég megszűnt, üzemét és néhány szabadalmát a hannoveri vállalat megvásárolta. Neuhold János ugyanakkor a Telephon Fabrik A.G. Vormals J. Berliner cég magyarországi vezérképviseletének egyik igazgatója lett. Ezt a változást jelzi az is, hogy a Neuhold és Tsa Vasútfelszerelési és Villamossági Gépgyár elnevezést 1901-ben felváltja a "Telefongyár Rt., azelőtt Berliner J. alapítva 1880-ban", németül "Telephon Fabrik A.G. voNeuhold emlékplakettrm. J. Berliner" elnevezés. A részvénytársaságnak vállalatai voltak Hannoverben, ahol a központ is székelt. Budapesten, Bécsben, Berlinben és Párizsban. A hannoveri függés 1911-ig tartott. Több szabadalom került ekkor a budapesti Telefongyár birtokába, nagy balkáni megrendelésekhez jutott. A függés kezdetén 1898-ban vásárolták meg a VII. kerületi Gizella út 51. sz. alatti telket, mely kinyúlott a Hungária kőrútra. Telefongyár ezentúl már ezen a helyen maradt. Igaz, hogy a nyereség egy tetemes része ettől kezdve külföldre jutott, de a gyár külföldi piacokra tört be, s ezeket a piacokat a hannoveri függés megszűnte után is megtartotta. Noha a budapesti Telefongyár 1900 és 1911 között önálló mérleget nem adott ki, hanem mérlegeredményei csak a hannoveri központi mérleg elkészítéséhez voltak szükségesek, azért a gyár vezetésében Neuhold János továbbra is aktív szerepet játszott. 1901-ben 2 168 300 korona hitelt vett fel. A hitelt gyárfejlesztésre fordította, beruházásokat eszközölt, egy nagy vasúti megrendelés teljesítéséhez. A kölcsönt 1905 és 1914 között kellett visszafizetni, a vasúti szállításokból befolyt pénzekből, azonban ezek a törlesztések már utódjára vártak, ő ugyanis 1904 október 19-én, németországi tárgyalása közben szívszélhűdésben meghalt.
 
Neuhold Jánost az korábbi szakirodalom nem méltatta olyan mértékben, ahogy megérdemelte volna. Bátor kezdeményező volt, aki fővárosunk egyik legnevezetesebb gyárát alapította meg. Ki tudott tartani a legnehezebb időkben is, s a magyar híradástechnika és vasútbiztosítás történetében úttörő szerepet játszott.
Nem tartozott ugyan a nagy feltaláló gyáralapítók közé, nem örökíti meg olyan találmány a nevét mint Ganz Ábrahámét, de kitűnő szakember volt, aki szakmailag is irányított, nemcsak egyszerűen tőkés vállalkozó volt. A gyáralapítások klasszikus időszaka a XIX. század. A gyáralapítók két jellegzetes típusát ismeri a technikatörténet. Az egyik a feltaláló gyáralapító, a másik pedig a nagy induló tőkével rendelkező vállalkozó. Neuhold a két típus között foglal helyet.


Neuhold János mára már erősen elhanyagolt sírja a Fiumei úti temetőben található.**

Neuhold sírja_1  sírrészlet Neuhold sírja_2





Forrásmű: Tóth Imre: A BUDAPESTI HÍRADÁSTECHNIKAI IPAR KEZDETEI
A Telefongyár első évtizedei

A sírról látható fényképek 2013. áprilisában készültek.


** A sírban vele együtt nyugszik felesége, Neuhold Jánosné (1845-1920), Neuhold Márta (1874-1879), aki valószínűsíthetően gyermekük volt és Rampel Józsefné (1820-1894), akinek személyéről egyenlőre semmit sem tudunk. /Valószínű, hogy a gyáralapító feleségének felmenője. Neuhold Jánosné lánykori neve ugyanis Rampel Irma volt./ A síremléket Holló Barnabás szobrászművész (1865-1917) készítette./ A művész alkotása például a Wesselényi-dombormű a budapesti Ferences templom északi falán és a
Milleneumi emlékmű Bocskai szobra is. / 
* A Faics féle monográfia szerint Neuhold János 1839. július 17-én Ruszt városában született. (Ruszt volt az 1918 előtti Magyarország legkisebb szabad királyi városa, mely a Fertő tó partján fekszik, és 1876-ban Sopron vármegyéhez csatolták. Trianon óta Ausztriához tartozik.) Alighanem azonban születési év (és talán a város is) téves - ezt támasztja alá a gyáralapító síremlékén olvasható évszám.