Telefongyár - Gyártörténet - 1914-1944
Telefongyár
A TELEFONGYÁR TÖRTÉNETE, 1914-től 1944-ig

1914 A világháború kitörése utáni hónapokban a vállalat vezetése munkanélküliségtől, s az üzem bezárásától tart. A Monarchiának a háborús1914: a gyár dolgozói gazdaságra történő átállása lehetővé teszi azonban a Telefongyárnak a haditermelésbe történő bekapcsolódást.
Kis beruházással sikerül a hadsereg részére történő termékekre való átállás. A haditermelésben ágyúlövedékeket, gyújtószerkezeteket, gyújtócsavarokat, hótalpakat, bakancsszegeket készülnek.

1915. május 20. Az ügyvezető igazgatók kérelmére a Hadügyminisztérium katonai parancsnokság alá helyezi az üzemet, így a jobb szakemberek más cégek részéről történő elcsábítása megszűnik.

1915 – 1916 A hadianyaggyártásban fokozódik a Telefongyár részvétele, közben a hagyományos termékek gyártása igen visszafogottan zajlik. A termelésben egyre több nőt és hadifoglyot alkalmaz a cég.
 1917-es részvény a Vateráról
1916 Kelemen Móric főmérnök felhívja a figyelmét Székely Imrének a porosz államvasutaknál már sikerrel kipróbált Kunze-Knorr fékre.
 
1916 – 1917 Megkezdődik a repülőgép elhárító irányzék és világító célgömb gyártása - melyből több, a tengelyhatalmakhoz tartozó országba is szállít a cég.
 
1917 Klera fedőnév alatt a Telefongyár megépíti az első katonai rádiókat. A Klein Rádiókat először az olasz fronton használják.

1918. november Az őszirózsás forradalom után a gyárban megszűnik a hadianyag-termelés.A gyár dolgozóinak csoportja 1918-ban Az orosz hadifoglyok ezzel egyidőben vTelefongyári részvényjegy 1917-bőlisszanyerik szabadságukat és elhagyhatják a gyártelepet.
 
1918. december 21. A vállalati közgyűlésen az igazgatóság bejelenti, hogy a fegyverszünet megkötése után azonnal megkezdi a békecikkek gyártását.
 
1919 A Tanácsköztársaság kikiáltása után az üzemet szocializálják, élére termelési biztost neveznek ki. Bénító anyaghiány miatt azonban a termelés csak erősen csökkentett ütemben történik.

1919. július 7. Mihály Dénes - a Telefongyár laboratóriumában kikísérletezett készülékét, a Telehort bemutatja a nyilvánosságnak. A készülék több kilométer távolságra képeket tud közvetíteni.Telefongyári részvény 1921-ből
 
1920 – 1924 Az állami megrendelések elmaradását nagyobb export üzletekkel és új gyártási ágak felvételével egyenlítik ki. Szerb, román és bolgár vasutak részére telefonnal kombinált harangjelző készülékek készülnek.
 
1921 Egyre nagyobb hangsúlyt kap a termelésben a rádiógyártás. A Honvédelmi Minisztérium számára készülnek készülékek.
 
1922.február 30. Az évtizede fennálló elemosztály részére a cégvezetés megszerezte a bécsi Sirius-Feilendorf rendszerű hordozható akkumulátor gyártási jogát. Az elemosztályt ekkor Sirius Művek Akkumulátor- és Elemgyár cégnév alatt részvénytársasággá alakították át. A cég ügyvitelét Neuhold Kornél és Székely Imre látta el.
A részvénytársaságban 1939-ig volt érdekeltsége a Telefongyárnak.

1923
Magyarországon elsőként detektoros rádiókészülék gyártása kezdődik a Telefongyárban. Ezt később telepes-, rövid-, közép- és hosszúhullámú rádiókészülékek nagybani gyártása követi. A cég Angliába nagy mennyiségű fejhallgatót szállít.
     A vállalat gyártmányai ebben az időben a következő cikkek voltak:
         telefon- és távíró készülékek,
         vasúti biztosító és jelzőkészülékek,
        rádiókészülékek,
        áramkorlátozók,
        burgonya-, paradicsom- és gyümölcspasszírozó gépek,
        zsemlye- és manduladarálók,
        mérlegsúlyok,
        házi- és játék mozigépek.

A nagy konkurens, az Egyesült Izzó vezérigazgatója, Asher Leó megkísérli a Telefongyár részvénytöbbségét megszerezni. Kemény vitába keverednek Neuhold Kornéllal, később a vállalatok között további megbeszélések zajlanak.

1924 Telefunken szabadalom alapján - magyarországi értékesítésre - rádió amatőr készülékeket gyárt a cég.

1925. március 1. Az Egyesült Izzónak sikerül részvénytöbbséget vásárolnia a Telefongyárban. 1925. április 24-én további részvényeket szerez meg az Izzó, de a vásárlás meghaladja a cég pénzügyi erejét, így kölcsönt kell felvennie. Az Egyesült Izzó vasútbiztosító berendezéseket gyártó osztálya a Telefongyárba kerül, a telefónia és telegráfia tekintetében kooperációs szerződést kötnek, a rádió és kereskedelmi áruk osztálya megmarad.Telefongyári kiállítási stand 1925-ben

1925. december 1. A Posta Igazgatóság üzembe helyezi a 2 kilowattos rádióadó állomást, s ezzel megindul a magyar műsoradás. A Telefongyár már jó előre nagy mennyiségű fejhallgatót gyárt le.

1926. február 27. A Telefongyár és a berlini Knorr-Bremse AG. között létrejött szerződés értelmében Magyarországon csak a Telefongyár jogosult Knorr fékeket gyártani.  A Telefongyár még ebben a hónapban megköti a MÁV-val az alapszerződést a tehervagon fékek szállítására. Új műhelyépület építése kezdődik és beszerzik a gyártáshoz szükséges berendezéseket is.

Az igazgatóság elnöke, dr. Matlekovits Sándor és az igazgatóság egyik alapítótagja, Hahn Miksa halálával nagy veszteség érte a cég vezetését. Mindketten 1900 óta tevékenykedtek a vállalatnál.

1927 Újtípusú, erősáramú jelző és váltóállító berendezés gyártását kezdi meg a Telefongyár. Az első ilyen berendezést a balatonszemesi vasútállomáson helyezték üzembe. A miskolci MÁV-állomás kapta a második ilyen berendezést, nem sokkal ezután.

1928. június 23. Mihály Dénes a Magyar Mérnök és Építész Egyletben ismertette a tökéletesített telehor rendszerét. Bár a Telefongyár 1918-ban megszerezte a szabadalmat a feltalálótól, a szabadalmi díjat nem fizeti be, ezért az német kézbe kerül.

Röntgengép reklám1928. szeptember 22. Az amerikai érdekeltségű Standard Villamossági Rt. vásárolja meg a Telefongyár részvénytöbbségét, az Egyesült Izzó a saját részvényeit is a Standard letétjébe helyezi át.Hirdetés

1928 – 1929 A vállalati eredmények jelentős részét a rádiógyártás teszi ki. A foglalkoztatott dolgozók létszáma ebben az időben 700 fő körül van.

1929 A Telefongyár megszerzi a francia Arbex cég szabadalmát és berendezkedik  benzinkutak gyártására is. Más magyar vállalat ekkor nem foglalkozik benzinkút gyártással. A gazdasági válság azonban közbeszól, a forgalomban levő autók száma csökken, s csak 1933 szeptemberében rendel a Teherfuvarozók Országos Szövetsége benzinkutakat - amiket a raktárkészletből könnyen tud a cég teljesíteni.

1929 – 1930 A gazdasági válság egyre inkább érezteti hatását, a pénzügyi helyzet romlik, a belföldi piac felvevőképessége fokozatosan gyengül. A dolgozói létszám 490 főre csökken, a heti munkaidő is 48-ról 30-36 órára rövidül, a cégvezetés így vészeli át a nehéz időszakot.
Reklámgrafika 1930-ból
Reklámgrafika 1930-ból1930 Újabb vasútállomásokon ( Székesfehérvár, Hatvan, Debrecen, Érsekújvár, Budapest - Ferencváros ) helyezik üzembe az elekrtodinamikus biztosító berendezéseket. A MÁV 2500 vasúti kocsi fékberendezését rendeli meg a Telefongyártól.
Megkezdi a cég a hangosfilmleadó berendezések gyártását. A Telefongyár, az egyszerű berendezésektől a nagyteljesítményű, filmszínházakba alkalmazottakig többféle típust készít - egyenlőre monopolhelyzetben.

1931 A gazdasági válság rákényszeríti a Telefongyárat új gyártmányok egész sorának bevezetésére. Így a cég zippzár, alpakka evőeszköz, oldalcsónak motor, gyújtógyertya, fittingek,  automata szövőgépek, szeszgázfőzők, hűtő- és mosógépek gyártásával is foglalkozik. Magyarországon elsőként a Telefongyár állított elő zippzárakat. A csónakmotor is sikeres gyármány volt; 100 köbcentis kategóriában például a Terta motorral versenyzők a KMAC 1933-as  csónakmotorversenyén I., II. és IV. helyet szereztek.

1933. január A Standard Villamossági Rt. eladja telefongyári részvényeit az International Standard Corporation londoni megbízottjának.
Neuhold Kornél ( a kép balszélén) zuglói villája kertjében
1933. június. Neuhold Kornél, a cég vezérigazgatója 33 évi munka után nyugállományba vonul.

1934 A gazdasági világválság enyhülése ellenére - 1901 óta először - a cég az évet kisebb veszteséggel zárja.
 
1935 Lassú javulás kezdődik; bár a vasúti megrendelések nem növekednek, az elektronikai és autógyertya osztály komoly fejlődést mutat. Gondként merül fel az import nyersanyagok és alkatrészek beszerzésének nehézségei.
 
1936 A MÁV beruházási tevékenysége korlátozott mértékben megindul. Az exportlehetőségekben viszont gondként jelentkezik a németekkel vívott piaci verseny

1937 A vasútosztály végre komolyabban van foglalkoztatva és más üzletágak, így a távbeszélő, jelzőberendezés és drótnélküli híradó is nagyobb piacra lel. A kutatás-fejlesztésre is nagyobb összegek jutnak, ezekből a vasútbiztosító és hangosfilmleadó berendezések fejlesztésén dolgoznak a műszakiak.

1937 vége. Egyéves felszerszámozást követőleg megkezdődhet a keskenyfilm mozigépek gyártása.

1938 augusztus-október. A meghirdetett fegyverkezési program nagyobb lehetőségeket kínál a Telefongyárnak. A Honvédelmi Minisztérium nagyobb megrendeléseit azonban attól teszi függővé, hogy a cégvezetés megszabadul-e Székely Imre és Halász Béla vezérigazgatóktól. A főrészvényes - az első zsidó törvény alapján - távozásra kényszeríti és törli az igazgatóságból többek között dr. Székely Imre vezérigazgatót, aki ugyanez év október 11-én állásáról lemond és nyugdíjazását kéri.
A cég a közelgő hadimegrendelések reményében beszünteti az elektromedikai, a gyújtógyertya, a logartárcsa, a fittinggyártást.
 
1938 december 14. Az igazgatóság vitéz Kelenfy Károly ny. ezredest ügyvezető igazgatónak alkalmazza.
 A vasútbiztosító műhely 1939-ben
1939 A gyár bekapcsolódik a hadianyaggyártásba, hadiüzemmé válik. Pillanatgyújtó tányéraknákat, kézigránátokat, a légierő részére fényképezőgépeket gyárt. A vállalat üzletforgalma megélénkült, a rendelésállomány a háromszorosára emelkedik. A forgalomnövekedés mindegyik üzletágban jelentős.

1940 A háborús konjunktúra hatására az üzleti forgalom csúcseredményt ér el. A telefon és híradó üzletág eredményei különösen kimagaslóak.
A szakmunkás-utánpótlás biztosítására az év elején tanonckiképző műhely kezdi meg a működését.
A zsidótörvények árnyékában A főrészvényes képviselője, Sothenes Behn ezredes Budapesten járva elrendeli, hogy a régi és kicsiny irodaház helyén új irodaházat építsenek. Az építkezés a régi épület bontásával 1940 májusában megkezdődik. Az új épületbe 1941 márciusában költöznek be.

1941 Az USA hadbalépésével a Telefongyár teljesen a berlini Standard vállalatok fennhatósága alá kerül. A főrészvényes vitéz Kelenfy Károlyt vezérigazgatónak nevezi ki.A Hungária körúti szárny épülése
A telefónia és a vezetéknélküli híradóeszközök gyártása során a cég kimagasló technikai szintet ér el.
 
1942 Öt katonai repülőtéren  önműködő telefon alközpontot helyez üzembe a Telefongyár. A A Tanműhely tanoncai 1942-benMesserschmith vadászrepülők rádió berendezéseinek egy részét szintén a cég készíti. Ezeken kívül - többek között - német tengeralattjárókhoz is készítenek rádióadókat. A vállalat a haditermelés keretén belül 'tömegáru' fedőnév alatt lőszert is gyárt.

1943 A termelés felfutása új, nagyobb szabású üzembővítésre ad lehetőséget. Új műhelyek, irodák, raktárak, tanonciskola és leventeotthon épül.
Az év végén a 18 műhelyben összesen 1815 munkás dolgozik.
A Honvédelmi Minisztérium utasítja a gyár vezetését, hogy a repülőgép-szerelvényt előállító részleget a várható légi veszély miatt telepítse vidékre.
 
1944 Tavasszal megkezdődik a nyersanyagok és félkészáruk vidékre szállítása. A kb. 1 millió pengő értékű anyag azonban később teljesen megsemmisül.
A német megszállás után a haditermelés tovább fokozódik. Áprilisban megkezdik a selén egyenirányító cellák gyártását. Júliusban induktoros távbeszélőkészülékeket szállít a cég a Honvéd Hiradó Szertárba, majd a Fegyvergyár telepén 37 bombatámadás következtében megsérült repülőgép helyreállításában vesz részt.
Májusban ismét felmerül a repülőgéprádió gyártó részlegének biztos helyre való telepítése, de a Diósárokban kijelölt pincék alkalmatlanok a berendezések fogadására. A pincék átalakítása az ősz közepéig elhúzódik.
A hadianyag-gyártásban a nyár során egyre súlyosabb gondok merülnek fel, nyersanyag-hiány miatt nem tud a vállalat több megrendelésnek eleget tenni.
November végén a németek a repülőrádiók gyártásának kitelepítését - akár Németországba is - követelik. December elején Kelenfy vezérigazgató körözvényben tudatja a dolgozókkal a kitelepítés tervét. A megvalósítás nem sikerül, ezért a legfontosabb gépek felrobbantását tervezik. December 26-án egy német alakulat meg is érkezik a robbantás elvégzésére, de az szovjet csapatok közelsége miatt a németek eltávoznak.
 
1944. december 31. - 1945. január 12., az ostrom. A gyártelep december 31-én kerül ostrom alá. Két gránáttalálat miatt aznap nyersanyag és félkészáru raktárak és más helyiségek dőlnek össze. Az óvóhelyen kb. 200 személy tartózkodik. Január elején a vasútbiztosító berendezések mechanikai készáruraktára gyullad ki, de a légoltalmisok a termékek döntő többségét megmentik. A további napokban több kisebb - nagyobb, a belövésektől eredő tűz eloltásában vesznek részt a gyártelepen tartózkodók, megmentve ezzel a gyár vagyonát a teljes pusztulástól.

Székely Imre neve háromféle képpen szerepel a magyar műszaki irodalomban. Eredetileg Izidor, majd Izsó, végül Imre keresztnévvel. Az interneten két Székely Izodorra lehetett találni. Az egyikről csak a születési és halálozási évszáma (1869-1957) utal azonosságra. Ő a Kozma utcai temetőben nyugszik, de életéről semmit sem tudunk. A Faics féle monográfia szerint Székely Imre 1877-ben Kecskeméten született. 1899-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. Az Egyesült Izzó vasútbiztosító részlegében kezdett el dolgozni, itt képezte ki magát elsőrangú vasútbiztosító szakemberré. 1904-ben önállósította magát, magánmérnöki irodát nyitott, ahol vasútbiztosító terveket készített az államvasutaknak. Neuhold Kornéllal egyetemi hallgató korukban barátkoztak össze, s együtt alapítottak 1906-ban egy új vállalatot. Ez a vállalkozás 1911-ben beolvadt a Telefongyárba, s ettől kezdve Székely Imrének óriási érdemei voltak a gyár felvirágoztatásában. Ezt a változatot támaszja alá egy interneten fellelt adat; ez Székely Izidort (1877-1961) a feleségével, Czigler Margital (1886-1981) együtt említi. Bővebb információ azonban itt sincs.
Az elemgyár tudajdonosi viszonyai kissé zavarosak. Az interneten található, hogy a Tudor Akkumulátor és Szárazelem gyár olvasztotta magába a céget. A Váci úti telephely kapcsán olvasható, hogy 1928-ban a későbbi Polus-Sirius Művek Accumulator- és Elemgyár Rt. akkor még önálló jogelőd vállalatainak akkumulátorgyártó részlegei, 1930-ban pedig annak szalmiákos szárazelemgyártó részlege olvadt be a "Tudor"-ba.

A Tudor elemgyár egyik szárnya
(a telepet évekkel ezelőtt lebontották és új irodaházakat építettek a helyére)

Az elemgyár cégnevét - miután a vállalat 1930 dec. 12-én magába olvasztotta a Polus Akkumulátor és Villamossági Rt-t - 1931-ben Polus-Sirius Művek Rt-re változtatták. Maga a cég 1950-ig működött.
Csemiczky Tihamér (1904-1960) festő, tervezőgrafikus 1929-1930: Bortnyik Sándor növendéke. 1926: a Magyar Rádióújság grafikusa, karikatúrákat, hirdetéseket rajzol. 1929: a Budapesti Nemzetközi Vásár plakátpályázat és a Bortnyik-növendékeknek kiírt rádióplakát-pályázat I. díja. 1930: a Könyv- és Reklámművészek Társaságának tagja, a nagy rádiógyártó cégek - Standard, Orion, Telefunken - tervezője; 1958-ig a Tungsram arculatának meghatározója. 1940-1944 között a Film-színház-irodalom; 1945-től a Képes Világ képszerkesztője. Plakátjainak tárgyilagosságát, tömör, puritán megfogalmazását kezdetben a Bortnyik által képviselt funkcionalizmus határozza meg. Kompozíciói később színesednek, a modellálás lágyul, humoros motívumok jelennek meg. Az 1950-es években a Tungsram exportra készülő plakátjaiban a cselekményes felfogással síkszerű stilizálás párosul. Tollrajzait és üvegmetszeteit domináló, hajlékony kontúrok, a pozitív és negatív foltok játéka jellemzi. Filozofikus hangvételű festményeit lebegő, álomszerű atmoszféra hatja át, mely a metafizikus festészet misztikumával rokon. Két 1930-as Telefongyárat reklámozó plakátja látható az oldalon.
Nyiri István (1902  1955) Ybl-díjas/1953/ és Lauber László (1902-1953) pusztumusz Ybl-díjas /2010/ tervezők közös munkája a Hungária körúti régi igazgatósági épület (1940-41). A két kíváló szakember a magyar avangárd építészet kiemelkedő alkotói voltak.Nyíri tervezte többek között az Erzsébet téri MÁVAUT autóbusz-pályaudvar épületét és a Tiszalöki vízlépcső központi épületét. Lauber tervei szerint épült sok más egyéb mellett az Agrártudományi Egyetem (KEK) épülete.A telefongyári épület 1993-ban helyi védettséget kapott.
1937-ben a Telefongyár Rt. igazgatósága a következőkből állt: Gyömörey György, Neuhold Kornél, Csajthay Ferenc, Halász Béla, dr.Hollós József, dr.Székely Imre, dr.J.P.Vielmetter Vezérigazgató: dr.Székely Imre. Aligazgatók: Báthori Elemér, Blazejovszky Rezső, Gábor Jenő, Fabinyi Antal. Cégvezetők: Gordon Imre, Fabinyi Antal, dr.Patz Kálmán, Tóbiás Jenő
1941-re a Telefongyár Rt. igazgatósága (a zsidó törvények következtében) átlakult. Igazgatósági tagok: Gyömörey György, Neuhold Kornél, Hoffmann Alfréd, Deczky-Marsik Jenő, dr.Mikecz Ödön, Schmid Károly, dr.J.P.Vielmetter, Westrick A.Gellért. Ügyvezető igazgatók: vitéz Kelenfy Károly, Blazejovszky Rezső. Igazgatók: Báthory Elemér, Leibhardt Gyula, Rittchen Gyula. Cégvezetők: Gordon Imre, Sólyom Antal, Vándor László.
MATLEKOVITS SÁNDOR (1842–1925)
Közgazdasági író, az MTA tagja (levelező: 1873, rendes: 1910, igazgatósági: 1925). Jogot végzett. 1865-ben a pesti egyetemen a nemzetgazdaságtan és pénzügytan magántanára lett. 1867-ben az akkor szervezett földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium fogalmazója, a vámügyek előadója. 1878-ban miniszteri tanácsos, 1880-tól államtitkár. 1881-től 1889-ig és 1894-től 1902-ig szabadelvű párti országgyűlési képviselő. Az 1885. évi országos kiállítás elnöke volt. Nagy része volt az iparfelügyelői intézmény, a gyakorlati ipari szakoktatás, a kultúrmérnökség, a selyemtenyésztés és a Kereskedelmi Múzeum megszervezésében. Nevéhez fűződik az ipar-, vízjogi és bányatörvény megalkotása is. Az Országos Iparegyesület elnöke (1907), a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke. 1900-tól haláláig volt a Telefongyár igazgatóságának tagja, majd 1911-től az igazgatóság elnöke. Először, 1900-tól a vezérképviselet üzleti ügyeinek vezetését látta el.