Telefongyár - Gyártörténet - 1876-1913
Telefongyár

A TELEFONGYÁR TÖRTÉNETE, 1876-tól 1913-ig ( A hőskor )

1876. december 30.  Neuhold János , volt mérnökkari katonatiszt Budapesten, a VIII. kerületi Stáció (ma Baross) utca 22. szám alatti híradástechnikai üzemét bejegyeztette a budapesti cégbíróságnál.
Az üzemben 10 - 12 műszerésszel és lakatossal a kezdetekben vasúti távírógépek javításával foglalkozott. Rövidesen a Morse rendszerű távírógépek gyártására is berendezkedett.

1878. Neuhold üzeme a Rózsa utca 39. alatt folytatta működését.
Miközben tevékenységének jelentős része a meghibásodott vasúti távírógépek javítása volt, lassanként áttért a távíró gépek önálló gyártására is. Ugyanakkor katonai megrendeléseket is vállalt; kézilapátok, csákányok, szuronyok, csajkák és tábori kulacsok kerültek ki a műhelyből a közös hadsereg számára.

1879 A szűknek bizonyult műhely helyett a Dohány utca 80. szám alatti telken 150 munkást foglalkoztató gyárat épített.

1883 Magyarországon elsőként - Neuhold megkezdte a vasútbiztosító berendezések gyártását.

1885 A Dohány utcai telepet is kinőtte a vállalat, ezért a VII. kerületi Damjanich utca 21. szám alatt még nagyobb szabású gyártelepet rendezett be. Főként a vasútbiztosító berendezések gyártása tette e lépést szükségessé. A cég neve ekkor "Vasúti szerelvény és elektrotechnikai gépgyár".

1889 Állami versenypályázat kiírása történt, LB telefonkészülékek szállítására. Mintakészülékeket nyújtottak be: Egger B. és Tsa, özv. Weimer Vilmosné, Teirich és Leopolder, Fischer Sándor, valamint Neuhold János. A versenytárgyalás győztese a Fischer cég lett, de vállalt kötelezettségének nem tudott eleget tenni, így a rendelést felosztották a budapesti hasonló jellegű vállalatok között, ezért ebből Neuhold is kivehette a részét.

1891 Újabb postai versenytárgyaláson vett részt Neuhold János. Bár a legnagyobb LB telefon megrendelést Egger kapta, a többi pályázó, így Weimer, Neuhold, Deckert és Homolka is részesültek postai megrendelésekben.

1891. április 21. A forgótőke hiánya miatt kénytelen volt a céget részvénytársasággá átalakítani. A Budapesti Bankegyesület tranzakciójával a 150'000 Forintos részvénytőke döntő többségi ( 94'400 Forint ) Neuhold János maga jegyezte. A cég neve "Neuhold Vasúti Szerelvények és Elektrotechnikai Gépgyár Rt.". Neuhold az ügyvezető igazgató.
Kérelem az Iparkamarához: katonai szállítások ügyében igazolja megbízhatóságát (1891)
1891. november 2. A Neuhold Vasúti Szerelvények és Elekrtotechnikai Gépgyár Rt. kérelmet nyújtott be a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához, hogy Katonai szállítások ügyében igazolja megbízhatóságát.

1894. június 2. Az áruforgalom nem érte el a várt szintet, az üzleti eredmények évről évre romlottak, a külföldi tőke bevonása ( egy neves belga cég személyében ) sem hozta meg a fellendülést. A magyar-belga cég Gyártmányjegyzék /részlet / (1883)vezetéséről Neuhold lemondott, és a cégből végleg kivált - ezzel gyakorlatilag a részvénytársaság megszűnt.

1894. november 1. Neuhold új vállalatot alapított a VI. kerület Aréna út ( ma XIV. kerület, Dózsa György út ) 16. alatt, Neuhold és Társa Vasútfelszerelési és Villamossági Gépgyár cégnév alatt, ami egy közkereseti társaság. A két társtag közül az egyik Neuhold János fia, Neuhold Géza. A cég fő profilját változatlanul a vasúti távírógépek és a vasútbiztosító berendezések alkották..

1895 Az Aréna úti helyet is kinőtte Neuhold cége, ezért a VIII. kerületi Szilágyi utca 3. szám alatt bérelt nagyobb gyárcsarnokot. Itt ismét száznál több munkást tudott foglalkoztatni. Innen már csak a végleges helyére költözött pár év múlva az üzem.

1898 Neuhold megszerezte és tökéletesítette az Agar-féle telefonnal kombinált váltakozó áramú vasúti harangjelző berendezést, mely lehetővé tette, hogy az állomások és pályaőrök a harangjelző meglevő vezetékét felhasználva telefonáljanak egymásnak külön telefonvezeték nélkül is. Ilyen berendezéseket igen nagy számmal szállított később a Telefongyár a Magyar Államvasutaknak, a hazai magánvasúti társaságoknak, valamint Szerbiába és Romániába is

A vállalat hozzájutott az első nagy külföldi megrendeléshez. Megkapta a szerb államvasutak vonalainak telefonnal kombinált harangjelző berendezéssel való felszerelésre szóló megbízást. Ez a munka igen nagy horderejű volt.

1900 A telephelyen üzembe állították az első gázmotort. A cég addig gépeit egy 45 LE-s gőzgép hajtotta.

A gyár megkapta az önálló méregbeszerzési engedélyt. (1897-1899 között a céget folyamatosan büntették illetéktelen méreg-használatért). Ebből arra lehet következtetni, hogy az önálló galvanizáló műhely felállítása 1897-98-ban történt meg.

1900. november 26. A hannoveri Berliner telefonvállalat - némi üzleti előzmény után - Neuhold gyárát vezérképviseletté szervezte át.

1901 A gyár alkalmazásába lépett Neuhold János másik fia, Neuhold Kornél, aki gépészmérnöki tanulmányait szakította félbe apja kívánságára.
Az államvasutak vezérigazgatósága elhatározta, hogy régi, galvánáramú harangjelző berendezéseit távbeszélésre is alkalmas váltóáramú berendezésekre cseréli ki, s a munkával a hannoveri vállalat budapesti vezérképviseletét bízta meg.

1902 A vállalat megbízást kapott Magyarország összes államvasúti fővonalainak telefonnal kombinált harang­jelző berendezéssel való ellátására. ( Ezek egyrésze még a 70-es években is használatban volt! )
Az országos jelentőségű szerződést 1903-ban kötötték meg. S ezzel tulajdonképpen Neuhold János feltette a koronát élete művére. Hatalmas volumenű szerződést kötött a Magyar Királyi Államvasutakkal. A szerződésben vállalt munka 2 411 150 koronát jelentett a Telefongyárnak, de döntő jelentőségű volt a vasutak életében is. Ez a nagyszabású munka tette a kor színvonalának megfelelően korszerűvé, a MÁV jelzés- és híradás-rendszerét.
A szerelési munkák a MÁV 40 fővonalán folytak. Az érintett főbb vonalak a következők voltak: Budapest-Újvidék, Budapest-Győr, Budapest-Szeged, Budapest-Miskolc, Miskolc-Kassa, Szerencs-Mezőlaborc, Szerencs-Kassa, Püspökladány-Debrecen, Nyíregyháza-Csap-Ungvár, Biharpüspöki-Kolozsvár-Virágosvölgy, Szeged-Arad, Arad-Temesvár, Nagyvárad-Békéscsaba, Szeged-Temesvár, Villány-Eszék-Brod, Dombóvár-Zágráb.

1903 A megrendelések növekedése miatt ismét bővíteni kellett a céget, ezért Neuhold  felmondta a Szilágyi utcai telep bérletét és megvásárolta a Magyar Mechanikai Kefegyár Rt. Gizella út 51. szám alatti gyártelepét.
 
1904. február 3. A gyár, melyet már általánosan Telefongyárnak neveztek, újabb nagy megrendelést kapott a MÁV-tól, harangjelző készülékek átalakítására.

1904. október 19. Hannoverben, a hannoveri Telefongyár felügyelő bizottsági ülésén rosszul lett és meghalt Neuhold János. A gyár megalapítóját 65 éves korában érte a halál. Budapesten, a Fiumei úti temetőben temették el. Géza, Kornél, Ervin és Elza nevű gyermekeire csak tetemes adósságokat hagyott.
 
1905 A vállalat alapító halálát követően a hannoveri vállalat Neuhold Kornélra bízta a Telefongyár ügyvezetését. Az új vezető új termékként bevezette a villamos blokk - berendezések gyártását, mely egy bécsi szabadalom továbbfejlesztésén alapult.
Mechanikai műhely (1906)
1906 Új exportpiac megszerzésére nyílt kilátás, a moszkvai Gantart et Co. cég két ízben rendelt meg az üzemtől harangjelző berendezéseket.
 A MÁV nagyszabású beruházási programjának, mely a nagyobb állomások jelző és váltóbiztosító berendMűhelyrészlet a Gizella úti gyárból (1906)ezésekkel történő ellátását célozta, már tevékeny részese lett a Telefongyár.
 
1906. december 12. Neuhold Kornél - a feladatok várható megnövekedésének elébe menve - egykori egyetemi évfolyamtársával, Székely Izsó ( Imre ) mérnökkel megalakította közkereseti társaságát Székely I. és Társa cégnéven. A társaság célját vasútbiztosító berendezések tervezésében és értékesítésében jelölték meg.Esztergályos műhely (1906)
Az új cég elsősorban a Telefongyár vasútbiztosító berendezéseit értékesítette, de megszerezte a Südbahnwerk rendszerű vasútbiztosító szerkezetek rajzait, és gyártási engedélyét, majd a berlini Siemens vasútbiztosító gyártási engedélyét is. (Az új vállalat 1911-ig létezett.)

Áramfejlesztő gépterem (1906)Az 1910-es évek eleje. Bár a Telefongyár a telefónia terén is egyre versenyképesebbé vált, az Egyesült Izzó monopolhelyzete miatt még kevés állami megrendelést kapott.
Eközben a Gizella úti gyártelepen korszerűsítési és építési munkák folytak.  

1910 Az addigi LB készülékek további előállítása mellett rátért a cég a CB készülékek gyártására is.

1911. február 22. A versenyképesség és fejlődőképesség biztosítása miatt megszüntették a hannoveri cégA Telefongyár Rt. létrejöttéről bejegyzés kérése budapesti vezérképviseletét és egyben megalakították a Wiener Bankverein közreműködésével az előző cég jogutódaként, önálló magyar vállalatként a Telefongyár Rt.-t. Ezzel egyszerre az 1906-ban létrejött közkereseti társaság szintén felszámolt és beolvadt az új cégbe. A vállalat alaptőkéje 1.500.000 Korona volt. A hannoveri cég a részvényállomány döntő többségét megszerezte.
A vállalat ügyvezetői :  Neuhold Kornél és Székely Imre.
Az alapszabály értelmében a vállalat működési területe: Távbeszélő és távíró berendezésgyártás, műmechanika, fémipar, elektro­technika és ezekkel rokonszakmákba vágó mindennemű ipari és kereskedelmi vállalatokban való részvétel és ezen üzletkörbe vágó kereskedés, végül mindennemű, az eddig felsoroltakkal kapcsolatos vagy rokon műveletek.
A hannoveri vezérigazgatóságnak is érdeke volt, hogy magyarországi telepe függetlenítse magát, így a Telefongyár könnyebben jutott állami megrendelésekhez. 19 részvényes, 7450 részvényéből 7000 db a Telephon Fabrik A.G. vormals J. Berliner tulajdonába került, így a gyár irányítását továbbra is ellenőrizni tudták, s a megfelelő profitot is biztosíthatták maguknak. Az alakuló közgyűlésen megválasztották az igazgatósági tagokat. Igazgatósági tagok lettek: Dr. Matlekovits Sándor, Dr. Hámori Biró Pál, ifj. Dr. Chorin Ferenc, Csajthay Ferenc, Drucker Gyula, Hahn Miksa, Neuhold Kornél, Pirnitzer Gyula, Székely Izsó.

1911 Megkezdődött az elekropneumatikus vasútbiztosító berendezések kísérleti gyártása. Az első ilyen berendezéseket 1912-ben, 1913-ban és 1915-ben szerelték fel.
A gyár dolgozóinak összlétszáma 204 fő volt, az alábbi megoszlásban: tisztviselő 22, művezető 8, férfimunkás 110, nőmunkás 24, tanonc 40.

1912 A gyár megvásárolta a szomszédságában levő telkeket, s 1912-1916 között új műhelyeket, nagy gyárépületeket emeltek.

1913 A világháború kitörését közvetlenül megelőzően a Telefongyár gyártmánylistáján távirda-, telefonkészülékek, házi és városi telefonközpontok, galvánelemek, Leclanché zacskós elemek, tűzjelző és pénztárbiztosító berendezések, vasúti harangjelzők, villamos blokk-készülékek, mechanikai és villamos előjelzők, szemaforok, vágányzáró sorompók, váltózárak, keresztezések és elágazások biztosítása, teljes állomási biztosító berendezések, elektropneumatikus vasúti biztosító berendezések szerepeltek.
A gyár 1913-ban


Baross (Stáció) utca 22.
Az első telephely helyén néhány éve
épült Buisness Center áll.


Rózsa utca 39.


Dohány utca 80.


Damjanich utca 21.
A középen látható épületet a régi helyére építették pár évtizede.


Dózsa György (Aréna) út 16.


Szilágyi utca 3.
Szépen rendbehozott épület.