Telefongyár - Gyártörténet - Telefonia
Telefongyár
TELEFÓNIA ÁGAZAT

A vállalat több időszakában volt jellemző a telefon gyártás. Először már 1881 után, majd intenzívebb formában a múlt század 10-es éveitől, végül 1951-től 1975-ig.


CB-III-as készülékek 1903-1904-ből.
A készülék alja kerek fémdoboz, amelynek közepéből nyúlik ki a kézibeszélő (mikrotelefon) tartókarja. A doboz belsejében csak az automata átkapcsoló szerelvényei találhatók. A csengőt, a kondenzátort és az átvivő tekercset a falra szerelt mellékszekrényben helyezték el.
CB-3 kapcsolási rajza
A későbbi, tárcsás változat kapcsolási rajza.


CB-IV (1904)
Kézibeszélővel ellátott távbeszélő-készülék, amelynek önműködő átkapcsolóját falra vagy íróasztal oldalára erősíthető kis fadobozba építették be. A falra szerelt mellékszekrény (a kép jobb oldalán) a csengőt és a többi alkatrészt tartalmazza. Az alsó képen kapcsolós mellékszekrénye látható.
CB-4 mellékszekrény
CB-IV
A CB-IV készülék kapcsolási rajza


TELEFONKÉSZÜLÉK HALLGATÓK, 1910.


15001 - Dobozhallgató - nikkelezett fémtokban, ebonitkagylóval, kétsarkú mágnessel, kéteres zsinórral, kb. 15 Ω ellenállással, közvetlen kapcsolású telefonkészülékhez.
15002 - Az 15001 hallgató változata. Szabványos kapcsolású készülékekhez, 80 - 100 Ω  ellenállással.
15003 - Nyeles dobozhallgató - fényezett fanyéllel, máskülönben megegyezik a 15002-vel.
15004 - Dobozhallgató mágnessel - nikkelezett fémtokban, ebonitkagylóval, kétsarkú kettős mágnessel,  kéteres zsinórral, kb. 120 Ω ellenállással.
15005 - Megegyező az 15004-gyel, de a hallgató fényezett fekete fanyéllel ellátott.
15007 - Dobozhallgató - fényezett fekete fanyéllel, szabályozható, 250 Ω ellenállással, kéteres zsinórral.
15008 - A 15007-tel megegyező hallgató, kb. 60 Ω  ellenállással, CB készülékek számára.
15009 - Kanálhallgató - MÁV szabvány, ebonittokban, ebonitkagylóval, erős kétsarkú patkómágnessel, mely fényezett diófanyélben van elhelyezve. Kéteres zsinórral, kb. 300 Ω  ellenállással, szabályozható.
15011 - Kanálhallgató - Postaszabvány. A 15009-hez hasonló kialakítású, de 250 Ω  ellenállással, szabályozható.
15012 - A 15011-gyel szinte megegyező hallgató, de CB készülékek számára készült, kb. 60 Ω ellenállással.

Fanyelű hallgató 1910-bőlmetszet
Fanyelű hallgató a 10-es évekből és metszete. A CB-1 készüléknél látható ilyen hallgató.


15016 - Hangosan szóló hallgató - Fényezett diófa szekrényben, nagy hagtölcsérrel.
15018 - Fejhallgató - Aluminium dobozban, könnyű tartópánttal, kéteres zsinórral rendelkező hallgató, mely két 15004-es hallgató beépítésével készült.

MIKROFONOK, 1910.


15032 - Mikrofon - forgatható, nikkelezett sárgaréz tokban, feketére lakkozott fémbádog tölcsérrel.
15035 - A nevezetes "Berliner" transzmitter. Nikkelezett fémdobozban, fényezett, fekete hangtölcsérrel és megerősítő csavarokkal. A transzmitter igen érzékeny; alkalmazható a hangnak a legnagyobb távolságra való átvitelére is, s felszerelhető bármely telefonkészülékre.
15040 - Mikrofon - Kicserélhető mikrofonszelencével, feketére lakkozott bádogtölcsérrel, megerősítő csavarokkal. Használható a "Berliner" transzmitter helyében.

Berliner metszet
A "Berliner" mikrofon metszeti rajza.

Berliner-féle LB mikrofon

Az alkatrészek fémtokban vannak elhelyezve. A tartókarok (1-1') - melyek áramvezetésre is szolgálnak - továbbá széntömb felerősítő csavar (2), szigetelőlap közbeiktatásával vannak a fémtokhoz erősítve. Egyik takarókar (1’) a fémházzal fémesen érintkezik, a másik kar (1), valamint a széntömb felerősítő csavar a háztól szigetelő lappal (3) vannak elszigetelve. Az „1” kar a széntömbbel fémrugó útján (4) érintkezik.

A széntömböt (5) a membrán felőli oldalon koncentrikus körök mentén barázdálják..

A membrán - kb. 2 mm-nyire a széntömbtől - a fémtok (6) peremére fekszik fel s a fémtok fedelével (7) szorítjuk le. A membránt a nedvességtől a külső oldalára ragasztott csillámlemez védi. A membránrezgés csillapítására a fedélre erősített fémrugócska (8) szolgál, melynek végére húzott nemezpapucs a membrán közepére fekszik fel.

A szénszemcsék kihullását a széntömböt körülvevő nemezgyűrű (9) gátolja meg. A fémtok nyúlványára fekete papír anyagból készült hangtölcsért erősítenek. Azonos elven felépült mikrofon látható az ábrán is.




15041 - "Berliner" transzmitter"- A 15035 típusú készülék, fényezett diófa tárcsára szerelve.
15042 - Mell-mikrofon - mozgatható tölcsérrel, megerősítő szíjakkal, kéteres zsinórral.

A Telefongyár Rt.-féle dobozmikrofon - a Magyar Posta szabványa

A Ericsson típussal egyező elven épült fel. Lényeges eltérés az, hogy a membrán befogása magával a rugalmas kiképzésű védőfedéllel (1) történik. A mikrofon megszakadását nem parallel kapcsolt ellenállással, hanem azáltal akadályozza meg, hogy a hat szénkamra körül a két szemben levőt erősebben túltömi.

dobozmikrofon

Az LB mikrofont 20/25 finomságú 400 gramm súlyú grafittal töltik meg; ezt a mennyiséget a 6 kamrában egyenletesen osztják szét. A CB mikrofonnál 50/80 és 40/50 jelzésű grafitot kevernek össze 1 : 1 arányban és ebből a keverékből 4 kamrába egyenként 66 mgr., 2 szemben levő kamrába pedig egyenként 73 mgr. grafitot adagolnak



KÉZIBESZÉLŐK, 1910.


15073 és 15077 - Kézibeszélő - Feketére fényezett fanyéllel, kicserélhető mikrofonszelencével, kétsarkú hallgatóval, bekapcsoló nyomógombbal, akasztó füllel, kéteres zsinórral, indukciós tekercs nélküli készülékekhez.
15081 és 15085 - Kézibeszélő - Tömör kivetelű, recézett keménygumi nyéllel, a 15002 sz. hallgatóval, mikrofon szelencével, akasztó füllel, kéteres zsinórral, indukciós tekercs nélküli, vagy azzal bíró készülékekhez egyaránt használható.
15082 és 15086 - A 15081 és 15085-tel megegyező paraméterű készibeszélők, átkapcsolós billentyűvel ellátva.
15089 és 15090 - Kézibeszélő - Tömör kivitelű, recézett keménygumi nyéllel, szabályozható 250 Ω telefonnal, mikrofonszelencével, akasztó füllel, négyeres zsinórral, indukciós tekerccsel bíró, vagy CB készülékek számára.
Berliner kézibeszélőben
Berliner típusú mikrofon metszeti rajza kézibeszélőben




HÁZI TÁVBESZÉLŐK, 1910.

Berliner féle házi távbeszélők, melyeket szállodák, kórházak, irodák, kisebb ipartelepe és bérházak telefonberendezéseihez ajálott a cég. A távbeszélők bekapcsolhatóak voltak a meglevő házi csengővezetékekbe. Mikrofonszelencéjük kicserélhető volt.

( A 15126 számú egyoldalú, míg a 15129 számú már kölcsönös felhívásra alkalmas kézibeszélő. )

TELEPFELHÍVÁSÚ TELEFONKÉSZÜLÉKEK, 1910.






15281 - Fali telefonkészülék telepfelhívásra - Feketére lakkozott vasbádogszekrényben, cserélhető mikrofonnal, dobozhallgatóval, önműködő horog átkapcsolóval, két haranggal bíró csengővel, indukciós tekerccsel és nyomógombbal.
15282 - Fali telefonkészülék - a 15281-el megegyező, de kézibeszélővel ellátott készülkék.

15283 - Asztali telefonkészülék telepfelhívásra - Feketére lakkozott vasbádogszekrényben, kézibeszélővel ellátott, önműködő villás átkapcsolóval, beépített berregővel, indukciós tekerccsel, nyomógombbal, fali rózsával, négyeres összekötő zsinórral.


15201, 15202 és 15203 - Fali telefonkészülékek telepfelhívásra - Fényezett diófaszekrényben, cserélhetó golyós mikrofonnal, kétsarkú dobozhallgatóval, önműködő átkapcsolóval, csengő és nyomógomb nélkül (15201); nyomógombbal, csengő nélkül (15202), illetve nyomógombbal és csengővel (15203).
A készülékek indukciós tekerccsel, de csengő nélküli változata (15232) , illetve indukció tekercses és csengővel ellátott változata (15233) rövid távolságokra volt alkalmas.
15204, 15205 - Fali telefonkészülék telepfelhívásra - Megyegyezik a 15202 sz. készülékkel, de tömörebb kivitelben és a forgatható mikrofonnal (15032 sz.), csengő nélkül (15204); csengővel (15205).


( A fenti készülékek két típusban készültek:
a 15201, 15202, 15203, 15204, 15205, 15208 és 15209 készülékek indukciós tekercs nélküliek voltak, s házi telefonberendezésehez, közvetlen kapcsolással voltak használhatóak.

A 15232, 15233, 15234, 15237, 15238, 15239, 15241, 15243, 15244, 15251, 15252 és 15253 készülékek házi telefonberendezésekhez és rövid távolságokra, szabványos kapcsolással voltak alkalmasok. Indukciós tekerccsel készültek. )


TELEPFELHÍVÁSÚ TELEFONKÉSZÜLÉKEK
középtávolságokra, szabványos kapcsolással, indukciós tekerccsel.


15261 - Fali telefonkészülék - Fényezett diófaszekrényben, eredeti "Berliner" transzmitterrel, a 15005 sz. nyeles hallgatóval, indukciós tekerccsel, önműködő átkapcsolóval, nyomógombbal, csengővel vagy csengő nélkül.
15266 - Fali telefonkészülék telepfelhívásra - Fényezett diófaszekrényben, tömör kézibeszélővel, indukciós tekerccsel, önműködő horog átkapcsolóval,, nyomógombbal és csengővel.
15271 (a képen 15217 szám szerepel tévesen) - Asztali telefonkészülék telepfelhívásra - Fény ezett diófaszekrényben, tömör kézibeszélővel, indukciós tekerccsel, önműködő villás átkapcsolóval, nyomógombbal, fali rózsával és négyeres összekötő zsinórral.

INDUKTORFELHÍVÁSÚ FALI TELEFONKÉSZÜLÉKEK
5 - 10 kilóméter távolságra, 1910.


15351 - Fali telefonkészülék induktorfelhívással - Fényezett diófaszekrényben, két mágnesű induktorral, váltakozó áramú csengővel, indukciós tekerccsel, forgatható mikrofonnal, a 15004 sz. dobozhallgatóval, önműködő horogátkapcsolóval és villámhárítóval, hátlap és telepszekrény nélkül, 5 km távolságra.
15354 - Fali telefonkészülék induktorfelhívással - A készülék megegyezik a 15351 számúval, de ezt a "Berliner" transzmitterrel és a 15005 számú nyeles hallgatóval látták el.
15355 - Fali telefonkészülék induktorfelhívással - A 15354-gyel megegyező készülék, de tömör fanyeles hallgatóval van felszerelve.
15362 - Fali telefonkészülék induktorfelhívással - Fényezett diófaszekrényben, három mágnesű induktorral, váltakozó áramú csengővel, indukciós tekerccsel, "Berliner" transzmitterrel, nyeles hallgatóval, önműködő horoátkapcsolóval és villámhárítóval. Hátlappal és 2 elem számára való telepszekrénnyel.
 10 km távolságra.

INDUKTORFELHÍVÁSÚ FALI TELEFONKÉSZÜLÉKEK
30 - 60 kilóméter távolságra, 1910.



15371 - Fali telefonkészülék induktorfelhívással - Fényezett diófaszekrényben, három nagy mágnesű induktorral, váltóáramú csengővel, önműködő horoátkapcsolóval, eredeti "Berliner" transzmitterrrel, indukciós tekerccsel, tömör fanyeles hallgatóval és villámhárítóval, 30 km távolságra.
15375 - Fali telefonkészülék  induktorfelhívással - A 15371 számúval megegyező, de kézibeszélővel ellátott, hátlap és telepszekrény nélküli készülék.
15378 - Fali telefonkészülék induktorfelhívással - Erős és tömör kivitelű fényezett diófaszekrényben, három nagy mágnesű induktorral, váltóáramú csengővel, önműködő horogátkapcsolóval, eredeti "Berliner" transzmitterrel, indukciós tekerccsel, egy 15009 számú tömör fanyeles hallgatóval és villámhárítóval felszerelt készülék, 40 km-re.
15385 - Fali telefonkészülék induktorfelhívással - Erős és tömör kivitelű fényezett diófaszekrényben, hat mágnesű induktorral, váltóáramú csengővel, önműködő horogátkapcsolóval, eredeti "Berliner" transzmitterrel, indukciós tekerccsel, egy 15009 számú tömör fanyeles hallgatóval és villámhárítóval felszerelt készülék, 60 km-re.

INDUKTORFELHÍVÁSÚ FALI TELEFONKÉSZÜLÉKEK, 1910.


15403 - Asztali telefonkészülék induktorfelhívásra - Feketére lakkozott fémbádog szekrényben
15409 - Asztali telefonkészülék induktorfelhívásra - Erős induktorral, melynek mágnesei a telefonkészülék lábaiként vannak kiképezve. A mágneseken belül elhelyezett váltakozó áramú csengővel, önműködő átkapcsolóval, tömör ebonitnyelű kézibeszélővel, indukciós tekerccsel, villámhárítóval, fali rózsával és összekötő zsinórral.

15402 - Asztali telefonkészülék induktorfelhívásra - Fényezett diófaszekrényben, 3 mágneses induktorral, váltakozó áramú csengővel, indukciós tekerccsel, tömör ebonitnyelű kézibeszélővel, önműködő villás átkapcsolóval, fali rózsával és négyerű összekötő zsinórral.
15407 - Asztali telefonkészülék induktorfelhívásra - Díszes, zománcozott fémbádog szekrényben, két fogantyús mágnesű induktorral, a 15402 és 15403 típusúaknak megfelelő.

POSTASZABVÁNYÚ INDUKTOROS TELEFONKÉSZÜLÉKEK, 1910.

15421 - Postaszabványú fali induktoros telefonkészülék - Fényezett diófaalapzatra szerelt és írótámmal ellátott fényezett bádogszekrényben, 3 mágneses induktorral, váltakozóáramú csengővel, univerzál transzmitterrel, fanyelű kanálhallgatóval, indukciós tekerccsel, önműködő átkapcsolóval és szorítókkal egy másik csengő és hallgató bekapcsolásához.
15422 - Postaszabványú induktoros asztali telefonkészülék - 2 mágneses induktorral, melynek mágnesei a telefonkészülék lábaiként vannak kiképezve, kézibeszélővel, önműködő villás átkapcsolóval, 2 méter hosszú összekötő zsinórral és csatlakozó szekrénnyel, melyben az indukciós tekercs és a szorítók kaptak elhelyezést.

HORDOZHATÓ INDUKTOROS TELEFONKÉSZÜLÉKEK

Hordozható telefon /1890/ - 15761 - Fényezett szekrénybe szerelt 3 mágnesű indukciós tekerccsel, váltakozó áramú csengővel, kézibeszélővel és beépített szárazelemekkel, erős bőrszíjjal.
15765 - Vonalcsatlakozó öntött vasdobozba szerelve
15766 - Csatlakozó dugó
15768 - Csatlakozó rudazat, 3 m összhosszúságú.

 Hordozható telefonkészülékek (1892)

VONALVÁLTÓS TELEFONKÉSZÜLÉKEK, 1910.

15582 és 15591 - Vonalváltós telefonkészülékek (ezeknél a típusoknál - az önműködő karosokkal ellentétben ) a beszélgetés befejeztével a kart az eredeti helyzetébe kellett visszaállítani, máskülönben a készülék nem volt hívható.).


ÖNMŰKÖDŐ KAROS VONALVÁLTÓS TELEFONKÉSZÜLÉKEK
telepáramra.


15611 és 11615 - Önműködő karos vonalváltós telefonkészülék telepáramra.
15618, 15621/10, 15628 - Önműködő karos vonalváltós telefonkészülékek telepáramra. A beszélgetés után a váltókar visszahelyezése nem szükséges, mert a telefonkészülékek a kar bármely helyzetében felhívhatóak.


ÖNMŰKÖDŐ NYOMÓGOMBOS VONALVÁLTÓS TELEFONKÉSZÜLÉKEK

telepáramú és induktoráramú felhívásra, 1910.

Az összeköttetést ezeknél a készülékeknél a telefonkagyló letétele után a megfelelő nyomógomb megnyomásával létesül. Ekkor a telepfelhívású készülékeknél egyidejűleg a hívójelzést is megadtuk, így külön hívógomb nem szükséges ezeknél a típusoknál. Induktoros készülékeknél a hívást természetesen az induktor végzi. A beszélgetés befejezését követőleg a kézibeszélőnek a villás tartóra való visszahelyezésével önműködően megszűnik az összeköttetés és a nyomógomb is visszaugrik az alapállásba.


ÖNMŰKÖDŐ EMELTYŰS VONALVÁLTÓS TELEFONKÉSZÜLÉK
telepáramú felhívásra, 1910.

A készülékek igen tartósak. Az elemtyűk közös fémsínre vannak szerelve. A hívás az emeltyű lenyomásával önműködően történik, így külön hívógombra nincs szükség - a készülék nem is rendelkezik vele. A kézibeszélő visszahelyezésével vagy egy második emeltyű megnyomásával a vonal önműködően szakad meg és az emeltyű eredeti helyzetébe ugrik vissza.


ÖNMŰKÖDŐ EMELTYŰS VONALVÁLTÓS TELEFONKÉSZÜLÉKEK
   induktoráramú felhívásra, 1910.

Az önműködő emeltyűs vonalváltós készülékek masszív szerkezetűek, igen tartós kivitelűek. Az emeltyűk egy közös fémsínre vannak szerelve. A kézibeszélő visszahelyezésével, vagy egy második emeltyű megnyomásával a vonal önműködően megszakad és az emeltyű az eredeti helyzetébe ugrik vissza.


NAGYFESZÜLTSÉGŰ TELEFONOK, 1910.


Ezen készülékek oly telefon berendezésnél használtatnak, melynek vezetékei nagyfeszültségű távvezeték oszlopain vezettetnek.
Nagyfeszültségű telefonkészülékünk kétszekrényű elrendezéssel bír.
A felső szekrény a tulajdonképpeni telefonkészülék; ebben a szekrényben van elhelyezve az önműködő átkapcsoló, a 3-erősmágnesü induktor, a váltakozóáramú csengő, indukciós tekercs, „berliner"- transzmitter, s egy precíziós kanálhallgató.
A csengetés és a beszélgetés az alsó szekrényen történik, a mely térbelileg és elektromosan is külön van választva a felső szekrénytől. A felső szekrényben levő induktort az alsó szekrényen elhelyezett forgattyúval szíjhajtás útján hozzuk működésbe, míg a mikrofon és a hallgató 1-1 beszélő-, illetve hallgatócsővel van az alsó szekrényen elhelyezett beszélőtölcsérrel, illetve hallgatókagylókkal összeköttetésben.
Minthogy ezzel az elrendezéssel áramvezető részek csak a felső szekrényben foglaltatnak, mely a kezelő személy feje fölött körülbelül 1 méter magasságban van elhelyezve, a csengetés és beszélgetés a kezelő személyre teljesen veszélytelenül végezhető.
E nagyfeszültségű telefon csak kettős vezetékre készül. Eléje a 15753 sz. nagyfeszültségű biztosító kapcsolandó.

VÍZ- ÉS GÁZMENTES BÁNYATELEFONOK, 1910
telep- és induktoráramra

15771 - Bányatelefon telepáramra - Kicserélhető golyós mikrofonnal, precíziós hallgatóval ellátva, mely a hajlékony fémtömlő útján áll összeköttetésben a készülékkel. Indukciós tekerccsel és kétállású emeltyűs kapcsolóval, víz- és gázmentes öntöttvas szekrényben.
15773 - Bányatelefon induktoráramra - Kicserélhető golyós mikrofonnal, két fémtokban levő precíziós hallgatóval, melyek vezetékei víz- és gázmentes fémtömlőkben vannak. Indukciós tekerccsel , önműködő átkapcsolóval, beépített csengővel és beépített villámhárítóval, víz- és gázmentes öntöttvas szekrényben, öntöttvas telepszekrénnyel.
15775 - Bányatelefon induktoráramra - Tömör kivitelű szekkezet, kicserélhető mikrofonnal, precíziós hallgatóval, öntöttvas tokban, önműködő horog átkapcsolóval, indukciós tekerccsel, erős induktorral és váltakozó áramú csengővel, víz- és gázmentes öntöttvas szekrényben.
15777 - Bányatelefon induktoráramra - Megegyezik a 15775 számúval, de ez öntöttvas telepszekrénnyel.
15781 - Víz- és gázmentes vonalátkapcsoló, öntöttvas szekrénnyel.
15782 - Víz- és gázmentes középállású vonalátkapcsoló. A telefonállomásnak két más telefonállomás bármelyikével való összeköttetésére szolgál, mellyel - a ka középállásában - a két telefonállomás egymással is összekapcsolható.


KÖZPONTI KAPCSOLÓK, 1910


" Központi kapcsoló-szekrények beszélőkészlet nélkül, eső jelzőlemezekkel állandó kontaktussal, dugaszkapcsolókkal, egy kérdező dugaszkapcsolóval, oldalt elhelyezett telep-kikapcsolóval, a helyi csengő ki- és bekapcsolására és szorítókkal, tömör fényezett diófaszekrényben.
 A központi kapcsoló-szekrényhez tartozó összekötő zsinórpárok dugaszai oly szerkezetűek, hogy két állomás összeköttetésénél csak az egyik (a hívó) állomás jelzőlemeze kapcsoltatik ki, míg a másik jelzőlemez az áramkörben marad és a beszélgetés befejezésénél mint végjező-lemez működik.
 Kívánatra szállítjuk a központi kapcsoló-szekrényeket külön végjelző eső-lemezekkel minden zsinórpár részére és a beszélgetések meghallgatására szolgáló hallgató berendezéssel is, mely esetben megfelelő felárat számítunk.
Minden központi kapcsoló-szekrényhez külön megrendelendők a szükséges összekötő zsinór-dugaszpárok, melyeknek árai a központi kapcsolószekrények áraiban nem foglaltatnak; ajánlatos minden 5 vonalra 1 zsinór-dugaszpárt venni. "



KÖZPONTI KAPCSOLÓK TELJES BESZÉLŐ-KÉSZLETTEL


15809 - Asztali központi kapcsolóállomás induktorfelhívásra - Komplett kézibeszélő készlettel, kapcsolószekrénnyel, egy kérdező zsinórdugasszal és megfelelő számú összekötő zsinórdugaszpárral, kétvezetékű állomások részére. (Egyvezetékű állomásokhoz is használható.)


KÖZPONTI KAPCSOLÓK, 1910.

Központi kapcsolószekrény, nagyfeszültségű telefonállomások részére állandó kontaktussal bíró eső-jelzőlemezekkel, fiberlapra szerelt dugaszkapcsolókkal, megfelelő számú összekötő zsinór-dugaszpárral és szorítókkal, fényezett diófa szekrényben, kétvezetékű állomások részére.

Balra: Álló központi kapcsolóállomás komplett kézibeszélő készlettel, nagyobb számú állomások részére.
Jobbra: Központi kapcsolószekrény izzólámpa jelzéssel


KÖZPONTI TELEPRENDSZERŰ (CB) TELEFONKÉSZÜLÉKEK

ÉS KÖZPONTOK, 1910.

A központi teleprendszerű (CB : Central Battery ) telefonberendezés lényege, hogy a beszélgetéshez szükséges mikrofon-áramot, valamint a telefonközpont felhívásához szükséges hívóáramot egy, a telefonközpontban elhelyezett központi akkumlátortelep szolgáltatja, s a központ felhívása egyszerűen a hallgatónak vagy kézibeszélőnek a mozgó horogról vagy villás tartóról való leemelésével történik. A hívást, jelentkezést és a beszélgetés befejezését a központban pedig nem jelzőlemezek leesése, hanem kis izzólámpák kigyulladása jelzi.
Így a telefonkészülékek nincsenek nyomógombbal vagy induktorral ellátva, s az egyes állomásokat sem kell mikrofonteleppel felszerelni. A központi kapcsolószekrények izzólámpa-jelzésűek.
A CB rendszer előnye a központi kezelés rendkívüli egyszerűsége és gyorsasága.


15851 - Központi teleprendszerű (CB) fali telefonkészülék, fényezett diófa szekrényben, kicserélhető mikrofonnal, egy nyeles dobozhallgatóval, önműködő átkapcsolóval, indukciós tekerccsel, kondenzátorral és váltakozó áramú csengővel.
15852 - A 15851-gyel megegyező készülék, de ez készibeszélővel ellátva.
15853 - Központi teleprendszerű (CB) asztali telefonkészülék, fényezett diófa szekrényben, önműködő átkapcsolóval, kézibeszélővel, indukciós tekerccsel, kondenzátorral, váltakozó áramú csengővel, cstlakozó szekrénnyel és összekötő zsinórral.

15855 - Központi teleprendszerű (CB) fali telefonkészülék, feketére fényezett és nikkelezett szegélyű fémszekrényben, feketére fényezett fémkonzolra állítva, önműködő átkapcsolóval, kézibeszélővel, indukciós tekerccsel, kondenzátorral és váltakozó áramú csengővel.


POSTA-SZABVÁNYÚ KÖZPONTI TELEPRENDSZERŰ (CB) TELEFONKÉSZÜLÉKEK, 1910.


15881 - Fali telefonkészülék Solid Back mikrofonnal két fanyelű kanálhallgatóval, önműködő átkapcsolóval, indukciós tekerccsel, kondenzátorral és váltakozó áramú csengővel, fényezett diófa szekrényben.
15882 - Fali telefonkészülék, az 15889 sz. kézibeszélővel, külön szekrénybe szerelt önműködő átkapcsolóval és a mellékkészülékkel.
15883 - Asztali telefonkészülék, 15889 sz. kézibeszélővel, feketére lakkozott fémalapzatba szerelt önműködő átkapcsolóval.
15885 - Mellékkészülék - Kondenzátorral. indukciós tekerccsel, váltakozó áramú csengővel és nikkelezett fémszorítókkal, diófa szekrényben, a 15882 és 15883 számú telefonkészülékekhez.


solid back mikrofon
Solid Back mikrofon metszeti rajza


LB-24
Az első - falon és asztalon egyaránt alkalmazható - nagy példányszámban gyártott fémdobozos LB készülék volt az 1924-es kiadású LB-24. Az alaplemezen az induktor, az indukciós tekercs és a csatlakozó szorítók találhatók. A csengő, az önműködő átkapcsoló rúgói a készülékházon belül; a csengőcsészék, az önműködő villa szerkezete, valamint az induktorkar kívül található. Az alkatrészeket cserélhető módon csavarokkal rögzítették. A készülék 5 erű zsinórral csatlakozik a dugaszkapcsolóhoz (2 a vonalhoz, 2 a telephez, az 5. vezeték az esetleges külön pótcsengőhöz vezetett). A helyi telepet különálló teleptartó dobozba helyezték.
LB-24 bekötési rajzLB-24 kapcsolási rajz
Az LB-24 bekötési és kapcsolási rajza


CB-I, -II, -III, -IV. típusok
(Koczka László, Fodor Gusztáv és Tamási Lajos okl. gépészmérnökök 1930-ban készült dolgozata)

Az első postaszabványú CB-falikészülék egységes, míg az asztali készülék két részből áll, az egyik részben az önműködő átkapcsoló, továbbá a mikrofon és a hallgató szorítóit, a másik részben (mellékkészülék) a csengőt, a kondenzátort és átvivőcsévét helyezték el, melyek dugaszkapcsoló és zsinór útján kapcsolódnak az asztali részhez. A készülék szerkesztésénél a következőkre fordítottak gondot:

1. A mikrofon-ellenállás a CB-vonal ellenállásához mérten nagy legyen, hogy megfelelő áramingadozást hozzon létre.
2. Hívás alkalmával a mikrofon ne okozzon áramszakadást, mert a központ nem kap hívójelet.
3. A hallgató helyett a mikrofon kerül a vonaláramkörbe, ezzel elkerülik a hallgató demagnetizálását. Megváltozik az átvivőcséve (transzformátor) szerepe, és így az áttétele.
4. A hívókör (csengő + kondenzátor) nagy ellenállású legyen a beszédáramokkal szemben, mert beszélgetés alatt is a vonalban marad.

Az asztali készülék használata kissé nehézkes volt, ezért újabb típust (CB-III) vezettek be. Ez a típus mát kézibeszélővel van felszerelve. Minthogy a kézibeszélő beszélgetés közben gyakran kerül olyan helyzetbe, melynél a mikrofonszemcsék a membrántól elválhatnak (áramköri szakadás), a mikrofonnal párhuzamosan 200 ohmos fojtótekercset iktatnak be, mely egyúttal mint elektromos mellékzár, a mikrofont is kíméli.

A CB-IV-es készüléknél az automatikus átkapcsoló falra vagy íróasztalra erősíthető kis dobozba van szerelve. Alkatrészei a CB-III-aséval azonosak, és mindkettőnél ugyanazon mellékszekrény használható. Mind a négyfajta CB-készülék kiváló eredménnyel volt használható, úgy hogy csak a budapesti központok automatizálása hozott felszínre újabb szabványt. Bár a fent ismertetett CB-készülék közül a CB-I-es és a CB-III-as típusúak számtárcsa hívómű felszerelésével automatikus központi üzemre könnyűszerrel voltak átalakíthatók, mégis a sok újabb követelmény és a célszerűségi szempontok újabb típus alkotását tették szükségessé.



CB-I

Az eredetileg 1904-ben készült manuális CB-I-es készüléket - hogy az automata központokkal is működni tudjon - 1928-ban számtárcsa felszerelésével átalakították. Az automata hívóművet a Solid Back mikrofon alatt helyezték el. Fadobozos kivitelben, tetején készülékcsengővel, oldalán két fanyelű hallgatóval készült.

CB-I
A CB-1-es készülék kapcsolási rajza

CB-2CB-2 kapcsolási rajza
CB-2 és kapcsolási rajza
CB-2 mellékszekrényCB-2 mellékszekrény bekötése
CB-2 mellékszekrénye és a mellékszekrény bekötési rajza.


CB-24

 

CB-35

A második világháborút követően a CB-35-ös bakelit házas készüléket nagy sorozatban gyártotta a BHG.
A készüléket a CB-667 bevezetése után is használták, de ekkor már csak az 1 km-nél rövidebb előfizetői vonalakhoz.


Az LB-37 típusú készüléket a vasút és a Posta részére készítette több vállalat - köztük a Telefongyár is.
Még az 50-es évek végén is használatban voltak.


Az ötvenes években a Posta hálózatában még mindig sok volt a manuális központ, amelyek helyi teleppel működő LB készüléket igényeltek. Mivel a gyártásban lévő LB 37 típus formáját, a felhasznált alkatrészeket és az átviteli tulajdonságokat tekintve is elavult, új LB készülék fejlesztése vált szükségessé. Erre a Telefongyár vállalkozott és létrehozta az LBU készülékcsaládot.

A készülék induktora 70 V 16 2/3 Hz váltóáramot ad 2,5 watt teljesítménnyel. A mikrofontáplálást 3 V-os telep látja el. A készülék típusjele LBU 1. A készülékből a Telefongyár néhány ezer darabot gyártott a Magyar Posta és az export számára_

A család három tagból állt: LB S, mely lehetőséget adott arra, hogy a közös vonalon több készülék sorbakapcsolódjék; LB P, amely több készülék párhuzamos kapcsolódását tette lehetővé, és az LB MÁV, amely a MÁV igényit vette figyelembe. Modern vezetésű búrába kerültek az alkatrészek, a csengő is a készülék belsejében kapott helyet. Az új CB 555 hallgató került alkalmazásra, mely a CB 555 készülékhez hasonlóan kb. 2-3 dB-lel nagyobb hangosságot biztosított, mint az LB 37, és az egyenletesebb frekvenciaátvitel jobb érthetőséget és hangszint.

Az 1960-as évek elején a BHG-tól a Telefongyár vette át a készülék gyártását. Nagy lendülettel kezdett egy új készülék fejlesztéséhez, melynek anyagi feltételeit elősegítette, hogy a KGST együttműködés keretében nagy mennyiségű készülék exportjára nyílt lehetőség.

Ehhez a Szovjetunió részére ún. kolhozkészüléket kellett kidolgozni, melynek érdekessége, hogy átkapcsolással három különböző impedanciájú vonalhoz volt illeszthető. Az áramköri megoldást a CB 555 készülékházban helyezték el. A prototípust 1962 decemberében fogadták el, és több évig exportálták.



CB-555
cb-555cb-555
A CB-555-ös készülék 1955-ben készült el. Az átviteli tulajdonságaiban és külső formájában is már elavult CB-35 leváltására készült. A készülékház és a kézibeszélő, a kor technológiájának megfelelően szintén bakelitből készült. A kézibeszélő tömör bakelit volt, ezért az igen súlyosra sikerült. Az egész készülék 2,5 kg súlyú volt.
A CB-35-höz mérten a gyártás sokkal egyszerűbb volt, mivel az alaplapra csak egy előre szerelt dobozt kellett felerősíteni. Az egységdoboz tartalmazta az átviteli egységet és a rádió zavarszűrőt.
A CB-35-ös készülékhez hasonlóan a CB-555-ök is használatban maradtak a CB-667 bevezetése után. Ekkor már csak a rövidebb, 1 km-nél kisebb előfizetői vonalakhoz használták.

A profilrendezéskor 1960. január 1.-én vette át a Telefongyár a CB-555 gyártását a BHG-től.


Az 1958-as, brüsszeli Világkiállításra készült érdekességként a kör alapú készülék. A számtárcsa vízszintesen helyezkedett el, s a nyugalmi helyzetet kapcsoló gomb a számtárcsa közepéből nyúlt ki. A készülékházat és a kézibeszélőt hőre lágyuló műanyagból gyártották.

páramentes mikrofon
1958-ban kifejlesztettek egy páramentes mikrofont a telefon-kézibeszélők számára. A mikrofon zajszintje 60 mikrovolt alatt maradt az addig gyártott 150 mikrovolttal szemben. A mikrofon torzítását a 300-3400 Hz beszédtartományban 10 dB-lel javították.


FŐNÖK-TITKÁRI TELEFONOK
A főnök-titkári berendezések fejlesztése 1953-ban a Híradástechnikai Kutató Intézetben  keződött meg. A CB-555-ös telefonkészüléket alapul véve, abba billentyűket beépítve, kifejlesztésre került egy főnök-titkári készülékcsalád.
Az ITS 12 típus egy fővonalat kapcsolt két telefonkészülékhez, egyiket a főnök, másikat a titkár számára. Az ITS 22 már két fővonallal és két telefonkészülékkel rendelkezett a főnök és a titkár részére. Az ITS 23 típus két fővonal kapcsolására szolgált, három készülékkel, melyek közül egy-egy a két főnöki és egy a titkári telefon.
A készülékekhez tartozó jelfogós áramköröket külön falidobozban helyezték el. A berendezés a váltóáramú hálózatról táplált teleppótlóval 48 V egyenáramról működött. A BHG több mint egy évtizedig készítette ezeket a készülékeket, majd a készülékprofil átadását követőleg a Telefongyár gyártotta tovább a berendezéseket.
1956-ban fejlesztették ki az ITS 26 típusú 2/6-os soros készüléket, amely már hat alállomás egymás közti forgalmát, illetve azoknak két fővonalon a városi hálózatba irányuló beszélgetését bonyolíthatta le. A berendezés hálózatról táplált 12 V egyenáramú teleppótlóról üzemelt. A fővonalak foglaltságát optikai jelzők mutatták.
Az alábbi képeken a már nem a Telefongyárban készült utód látható.



BÁNYATELEFONOK


( Súlytólég- vagy nedvességvédett kivitelben készült. Alkalmazható volt bányákban, kohóművekben. A készülék központi teleprendszerű, öntöttvas háza a 10 atm. nyomáspróbát is kiállta. Csengő: 2x500 Ohm váltóáramú, polarizált. )


PÉNZBEDOBÓS NYILVÁNOS ÁLLOMÁSOK

A "tantuszos" készülékek 1946-tól a 70-es évekig voltak használatban. 1969 után kezdték a tantuszos készülékek lecserélését.
Előbb 1.- Forintosokkal, később 2.- Forintosokkal működtek tovább a készülékek.



A távbeszélő forgalmi igények növekedésével egyidejűleg nőtt az igény a pénzbedobós nyilvános állomások iránt. ami új típusok megjelenéséhez vezetett. Ezen készülékeknél továbbra is fő cél volt az egyszerű kezelhetőség mellett a visszaélések megakadályozása, azaz az érme nélküli beszélgetési lehetőség kizárása.
Az ötvenes években jelent meg a CB 5 típus, melynél előtérbe kerültek a karbantartási szempontok. Megnövelték a perselyt, és azt teljesen elkülönítették a készülék áramkörétől. A helyi beszélgetéseknél bevezetésre kerülő három-, illetve hatperces ismételt számlálás új követelményeket támasztott a pénzbedobós készülékekkel szemben is. Ennek megfelelően a CB 5 készüléket is továbbfejlesztették, és elérték, hogy a beszélgetés megszakítása nélkül újabb érmét lehetett bedobni a készülékbe. Így ismételt számlálás esetén is tetszőleges ideig lehetett beszélni.

CB-666cb-666
A CB-555 készülék önköltségének csökkentését is célul tűzte ki a cég. Ennek egyik lehetősége a bakelit ház és kézibeszélő kiváltása hőre lágyuló műanyagra. Ez egyszersmind lehetővé tette azt, hogy a készülék több színben készüljön. Az anyagváltozásnak egyben formaváltozást is kellett magával hoznia. A Posta és az exportáló cég 1961 októberében hagyta jóvá a végleges formát. 1962-ben jóváhagyták a ház anyagát, mely polimetil-metakrilát lett. A felhasznált anyag hátránya a törékenység volt.
A készülék prototípusát a Posta 1963 szeptemberében fogadta el. A készülék belsejében a CB-555 áramkörét, mikrofonját és hallgatóját használták fel.
A készüléket több színben, de igen rövid ideig gyártotta a Telefongyár, mert hamarosan felváltotta egy új típus, a CB-677.

CB-667
cb-667A Telefongyár 1965-66-ban kifejlesztette a CB-667-es készüléket. A telefonkészülék korszerű hőrelágyuló technikával, a tömeggyártásnak megfelelő technológiával spiralizált kézibeszélő-zsinórral készült. Az átviteli karakterisztikák igen jók voltak. A csengő hangerejét 10-15 fon között lehetett kívűlről szabályozni. A hallgatót akusztikus ütés elleni védelemmel látták el. A készülék kapcsolása nyomtatott huzalozású. A tárcsa egymillió zérus (0) tárcsázása után is működőképes. A készülék -10 C° és +50 C° közötti hőmérsékleten működőképes. Súlya 1,5 kg.
A hallgató mintegy 3-5 dB-lel hangosabb lett, mint az elődje és lényegesen kiegyenlítettebb lett a karakterisztikája.
Az átalakítók nagyobb érzékenységének hatására a beszédátvitel minősége javult, annek ellenére, hogy az előfizetői kábelt az addigi 0,6 mm-ről 0,4 mm-esre lehetett csökkenteni. A készüléket a 1-2 (II. kategória), illetve 2 km-nél hosszabb előfizetői vonalakhoz rendelték (III. kategória). (Az ennél rövidebb előfizetői vonalak tulajdonosai továbbra is kénytelenek voltak az akkor még igen nagy mennyiségben rendelkezésre álló régi, fekete bakelitházas készülékekkel beérni. Ezek, az 1 km-nél rövidebb előfizetői vonalak voltak az I. kategóriások. )

CB-668 P
Az addigi problémákat feloldandó, a Telefongyár új készüléktípust fejlesztett ki. Ennek, a CB-668 P elnevezésű készüléknek a konstrukciós korszerűsítéseken kívül jellemzője, hogy vele felépíthető a Magyar Posta valamennyi előfizetői rendszere, amely eleget tesz az 1967-es Csillapítás Tervnek. (Az osztályozáshoz szükséges mindhárom, pár sorral korábban ismertetett kategóriának.) Ezt a készülék beszédáramkörébe beiktatható csillapítótaggal érték el.
A könnyebb javítás érdekében az egységeket már nem sarus csavarokkal, hanem dugaszolhatóan csatlakoztatták egymáshoz. Így a készülék belső elrendezése is letisztult. Új csengő került beépítésre, mely megbízhatóbban működött és a hangerejét is biztonságosabban lehetett szabályozni az elődjénél.
A készülék a kapacitív impedancia mellett az adás és vételi hangosságot is automatikusan szabályozta volna. (Minél kisebb a tápáram, vagyis minél nagyobb az előfizetői vonal csillapítása a beépített erősítők működése miatt, annál hangosabb a készülék adás- és vételi irányban.) Bár a megoldások lehetőséget ígért arra, hogy a már korszerűltenné vált szénmikrofont kiküszöböljék, technológiai nehézségek miatt ez nem valósult meg.

Aztán a vállalat a 70-es évek közepén ismét gyártmányprofil tisztítást kellett hogy végrehajtson. Számos cikk gyártását kellett leállítani, illetve más cégnek átadni. Erre a sorsra jutott a telefónia ágazat is. A gyártást a Mechanikai Művek vette át. Korábban e cég számára a híradástechnika idegen volt, s készülékgyártással sem foglalkozott soha. A telefongyári gárdából 2-3 fejlesztő szakember ment át a gyártmánnyal együtt a Mechanikai Művekbe. Ők voltak, akik ott hasznosították a korábban megszerzett tapasztalatokat. Az erőfeszítések első eredménye 1977 végén mutatkozott meg. Megkezdték  a CB-76MM elnevezésű készülék prototípus gyártását. Az új készülék lényegében megegyezett a Telefongyár által kidolgozott, de itt gyártásba nem vett CB-668 P készülékkel.
CB-76MM

A telefon, Graham Bell ....  és a többiek.

Alexander Graham Bell (1847-1922) skót származású amerikai fizikus 1876. február 14-én benyújtotta, majd március 7-én megkapta a 174.465 számon iktatott szabadalmát, egy "eljárás illetve szerkezet a beszéd és egyéb hangok telegrafikus átvitelére... a beszédet és egyéb hangot kísérő levegőmozgáshoz hasonló elektromos hullámmozgás útján" címen.
Több mint egy évszázadig úgy tekintettek rá, mint a telefon feltalálójára. És ez részben igaz is volt.... Részben.


Bell
Graham Bell

Bell vázlata
Bell vázlata 1876. március 10-én.

E szerint a telep árama elektromágnese át jut a vezetékbe és hasonlóan szalad át a távoli teljesen megfelelő készülékbe. Ha most az elektromágnes előtt lévő tölcsérbe bebeszélünk, az annak fenekén lévő membrán konform rezgésbe jön és az A csukló körül forgatható lágyvas mágnes-zárt, mely n pecekkel a membránra támaszkodik, rezgésbe hozza, minek folytán a telepáramtól az elektromágnesben létesített mágneses tér erőssége megfelelő intenzitásu rezgésekbe jön, ez indukálólag hat, minek folytán az áramerősség is változik s igy a szomszéd állomáson is változván az elektromágnes erőssége, megfordítva a tölcsér membránját, teljesen megfelelő rezgésbe hozza, mi által a mondott szó hallhatóvá lesz. E készülék, bár meglepő eredményeket mutatott, tökéletesen azonban még nem reprodukálta a hangot.

Bell az adó- és vevőkészülékben egyaránt membránt alkalmazott, amelyek elektromágnes előtt rezegtek. Ez fölöslegessé tette külön energiaforrás, elem használatát. Az első kísérletek kudarccal végződtek, csak hosszas próbálkozás után találta meg a megfelelő méretű rezgő tömeget. 1875. június 2-án sikerült először elektromos úton hangot közvetítenie. Kilenc hónap múlva némi módosítás révén vált lehetővé az emberi beszéd továbbítása: 1876. március 10-én hangzott el az első telefonüzenet: "Mr. Watson, jöjjön ide, szükségem van Önre". A technikai siker ellenére Bell telefonja nem keltett nagy figyelmet, az 1876-os philadelphiai világkiállításon csak a brazil császár érdeklődése nyomán kapott aranyérmet. Bell ezután távösszeköttetésekkel próbálkozott, október 9-én kapcsolatot teremtett Boston és Cambridge között, 3200 méter távolságból. Ajánlatára az angol kormány ezt válaszolta: "Lehet, hogy az amerikaiak tudnak ilyesmit hasznosítani, Angliában van elegendő kisfiú, akikkel üzeneteket lehet küldeni". Bell 1877-ben Watsonnal, Hubbarddal és Sandersszel megalakította a Bell Telefon Társaságot Bostonban, s megkezdték a készülékek tömeggyártását.


A telefon feltaláláshoz vezető utat Samuel Morse (1791-1872) találmánya, a távíró fektette le, ez volt az első, elektromos jeleket továbbító hálózat.

Morse
Samuel Morse 1840-ben

Morse a sokszorosan javított telegráfot 1837. szeptember 4-én mutatta be: fél kilométerrel távolabb levő munkatársa adni kezdte a jeleket, s erre az előadóteremben álló készülék ingája titokzatos tüskéket rajzolt a papírszalagra. Ezután Morse leolvasta a számokat, s mivel fejből tudta a kódokat, már azonnal mondta is a szöveget: "Sikeres kísérlet a távíróval 1837. szeptember 4-én". Az egységes nemzetközi jelzésrendszerré vált pont-vonal kombinációt - a később róla elnevezett morzeábécét - csak 1839-ben dolgozta ki, a rendszer egészen az 1990-es évekig hivatalos használatban volt.


1854-ben egy francia távíróműszerész, Charles Borseul (1829-1912) felvetette annak lehetőségét, hogy hangot is lehetne valahogy a hálózaton továbbítani.
Borseul
Charles Borseul

Charles Bourseul kísérletezett az emberi hang elektromos átvitelével, és kifejlesztett egy elektromágneses mikrofont, de a kagylóban nem tudta konvertálni a tiszta emberi hangot.


Ekkoriban már többen kísérleteztek a hangok továbbításával.

Például Johann Philipp Reis (1834-1874) autodidakta német tudós és feltaláló.

J.P.Reis
Johann Philipp Reis

1860-ban épített prototípusával 100 méteres távolságba volt képes beszédet továbbítani. Próbálkozott is támogatót találni „telefon”-nak nevezett készülékéhez, de ekkor, és 1862-ben is elutasításra talált. (Érdekesség, hogy 1947-ben Angliában restaurálták készülékének fennmaradt példányát, s megállapították, hogy ha rossz hatásfokkal, de jó minőségben lehetett vele hangokat küldeni és fogadni. A németek ezért is tartják Reist a telefon feltalálójának.)

Reis készüléke
Reis készülékének két ábrázolása.

A négyszögletes faládikón van a beszélő tölcsér, melybe a megtelefonálandó hangot lehetőleg szétszóratlanul kell bevezetni. A ládikó tetjén lévő kerek nyilásban a membrán van kifeszítve, amelynek közepén lévő platinalemezkéhez fémpálcika vezeti az áramot a szorító csavarból. A lemezkéből a szögletalakú és a szekrényhez erősített fémpálcák találkozó helyén lévő tűn át az áram a jelzőbillentyühöz jut és onnan a szintén jelzésre szolgáló elektromágnesen átmegy a szorítóhoz, ahol az elektromágnesen haladván át, abban áramhullámzás esetén mágneses zenét hoz létre. Ha tehát a készülékbe bebeszélünk, a membrán rezgésbe jön és a platinalemezke és a fölötte levő tű között ennek folytán a kontaktus majd szorosabb lesz, majd egészen megszakad, ennek folytán az áramkörben levő telep különböző áramerősségü áramot küld a vezetékbe, esetleg egészen megszakad, minek következtében a távoli állomáson az elektromágnes nyüzsgő zümmögéssel szólal meg. A hangnak ily visszaadása azonban beszédet nem alkot, csak zenei reprodukciónak nevezhető.


Szintén ebben az időben végezte kísérleteit Elisha Gray (1835-1901) amerikai villamosmérnök is.
Gray
Elisha Gray

Gray igen termékeny feltaláló volt, több mint 70 szabadalmat jegyzett.
Ő készítette az első elektronikus hangszert, a Zene Távírót (Musical Telegraph) és a változó ellenállás elvén alapuló telefonkészüléket is. Találmányát 1876-ban jegyeztette be. Találmányának lényege, hogy szigetelt rézhuzalból készített tekercsből és kondenzátorból álló áramkör, oszcillátor segítségével elektromágneses rezgést állított elő, amelyet a távíróhálózaton keresztül juttatott el a távoli hangszóróhoz. A feltaláló 1874. december 29-én, az Illionis állambeli Highland Park presbitáriánus templomában mutatta be először találmányát, kétoktávos zongora klaviatúrán játszott népszerű dalokat továbbított otthonából a templomba a távíró vezetéken keresztül. Készüléke későbbi változataiba saját építésű hangszórókat is szerelt.
Gray 1887-ben feltalálta a fax gépek ősét, a teleautográfot, amely képes volt kézírást továbbítani a távíróvonalakon. Kifejlesztett egy kezdetleges, zárt láncú televíziós rendszert is, a telephote-t. A képeket fényérzékeny szelén cellákra fókuszálta, a cellákban keletkező elektromos töltések különálló vezetékeken keresztül jutott el a távoli vevőállomásra, ahol a vezetékek végére kapcsolt elektromágnesek kinyitottak, vagy becsuktak apró redőnyöket, hogy újraalkossák a továbbított képet.
A telefon feltalálójaként azonban nem őt tisztelhetjük.

Gray 1874-ben találta fel szerkezetét. Leadója Philip Reis 1861-es készülékéhez hasonlított, a Jeates által kifejlesztett folyadékmikrofonnal kiegészítve. Gray vevője elektromágnessel vezérelt membrán volt. 1876. február 14-én jelentette be a Szabadalmi Hivatalban telefonjának prototípusát. Azonban valójában  nem szabadalmi beadvány volt, csupán egy úgynevezett óvadék-bejelentés.
Szerencsétlenségére Bell ugyanezen a napon - egyes adatok szerint mindössze két órával korábban - adta be saját készülékének szabadalmi kérelmét. Bell szabadalmának elfogadása után hosszú éveket át tartó pereskedés következett, amit Bell nyert meg, így az ő szabadalmát fogadták el.

Gray készülékének sémája
Gray készülékének szabadalmi ábrázolása

Az áramkörben alkalmazott villamtelep árama alulról egy edényben levő vezető folyadékba lép (kénsavas viz); ugyanebbe a folyadékba merül a beszélő tölcsér fenekén lévő membrán középpontjában megerősített platinatű úgy, hogy az áram a platinatűn át a szabad vezetékbe árad és ebből a távoli hallgató elektromágnesein át záródik az áramkör. Ha a tölcsérbe bebeszélünk, a membrán a mondott szónak megfelelő rezgésbe jő és így az ahhoz erősített platinatű majd nagyobb, majd kisebb mélységig merül a folyadékba, minek folytán az áramkör ellenállása is megfelelően változik és igy a telepből is ezen ellenállásváltozásokkal fordított arányban álló erősségü áram fog a vezetékbe ömlnei, mi a hallgató állomás elektromágnesének hatását is megfelelően változtatja, ugy hogy ezen elektromágnes az előtt levő membránt is megfelelő rezgésbe hozza, miből kifolyólag ez a rezgését a levegővel és így hang alakjában a tölcsérnél hallgatózó egyénnel is közli. E készülékkel is lehetett a hangot továbbítani, de egy igen lényeges kellék hiányzott belőle, amely a további gyors és eredményes fejlődés alapját tette, ez pedig az, amire Bell hangtanulmányai közben reájött, hogy a hangot színezetével együtt erősségében ingadozó egyenárammal, u.n. pulzáló árammal, mint azt a telepáram Graynél is szolgáltatja, visszaadni nem lehet, az csak ugy irányát, mint erősségét is változtató undulatorikus árammal lehetséges és azért készülékében a telep nem annyira az áramforrás szerepét játssza, mint inkább az elektromágnesekben állandó mágneses mező előállítására van hivatva, e mező intenzitását azután a rezgő membrán módosítja.


Ezek után nézzük, ki az, akit napjainkban a telefon feltalálójának tartanak.

Antonio Santi Giuseppe Meucci (1808-1889), az olasz származású színházi technikus, zseniális feltaláló, már 1849-ben olyan elektromos szerkezetet készített, mely emberi hang átvitelére volt alkalmas. Az Egyesült Államokba települve a szerkezetet tökéletesítette, az első telefonos beszélgetés 1853-ban lakása és laboratóriuma között bonyolódott le. Saját állítása szerint több mint 30 féle távbeszélő szerkezetet szerkesztett. Találmányát tovább fejlesztette, és az Amerikai Szabadalmi Hivatalban 1871. december 28-án "Teletrofono" néven bejegyeztette azt. A beadványban rögzítette telefonos rendszerének működési elvét. A szabadalmi díjhoz szükséges 20 dollár helyett azonban csak 10-15 dollárja volt. Így a szabadalmat nem kaphatta meg. Eltelt pár év, a beadvány érvényessége (oltalmi időszak) 1874-ben lejárt,  de Meucci  - aki ekkoriban Bell laboratoriumában dolgozott -  úgy döntött, nem hosszabbítja meg a szabadalmi igényét, mivel a végleges szabadalmaztatáshoz továbbra sem volt elegendő pénze.

Meucci
Giuseppe Meucci

Meucci telefonjának két változata
(az alsó képeken az 1857-es készülék 1933-ban készült rekonstrukciója látható).

Meucci később egészen a haláláig perben állt Bell-el a telefon feltalálásának elsősége kapcsán.
Elsőségét végül halála után több mint száz évvel, 2002-ben az Egyesült Államok képviselőháza nyilatkozatban fogadta el, így ma már őt tekinthetjük a telefon hivatalos feltalálójának.