Telefongyár - Gyártörténet - Rádiók 1917-1933
Telefongyár
RÁDIÓKÉSZÜLÉKEK, ALKATRÉSZEK (1917-) 1924 - 1933

Az első szórakoztató rádió hírszóró (broadcasting) adót 1920-ban, Philadelphiában (USA) helyzeték üzembe. Európában elsőként Angliában kezdett sugározni 1922-ben ilyen adó. Hazánkban az első zeneadási kísérletek 1923 tavaszán kezdődtek. Ekkor helyezték üzembe Csepelen azt a „Hurth”-rendszerű 250 Watt teljesítményű távíró- és telefonüzemre alkalmas rádióadót, melyet még 1922-ben rendelt meg a magyar királyi Posta – a Telefongyár Rt.-től.


A 250 W-os csepeli Hurth adó

A rendszeres műsorszórás a Telefunken GmbH által gyártott 2 kW-os adóval indult meg, 1925. december 2-án.
Megállapítható tehát, hogy a magyarországi rádiózás kezdeteihez a Telefongyárnak is köze volt.

Az igazsághoz tartozik, hogy a Telefongyár nem ekkor kezdett a rádió berendezésekkel foglalkozni. 1917-18-ban már katonai készülékeket gyártott a cég. (Erről részletesebben olvasható a "Katonai gyártmányok" menüben.)


1923-ban kísérleti céllal a gyár legfelsőbb emeletén rádióadó és vevőkészüléket üzemeltetett. Az adóval 5-6 km távolságba telefonüzeneteket, 50-60 km távolságba telegráf üzeneteket tudtak sugározni. Ekkoriban már – a rádiózás tekintetében előttünk járó Angliába – 30 ezer hallgatókagylót exportált a vállalat.

A Telefongyár kezdte meg a rádiógyártást Magyarországon. 1924-ben forgalomba hozta az első Telefunken rendszerű 3 lámpás rádiókészüléket.

(Mivel az első magyarországi adóállomásra még várni kell, az itthoni amatőrök és a Telefongyár nem detektoros készüléket kezdett készíteni, hanem a külföldi adók vételére alkalmas lámpás készülékeket.)

Az 1925-ös Budapesti Nemzetközi Vásáron a vállalat különböző rádiókészülékeket állított ki. A detektoros készülékek közül a Telon, a Victoria és a Favorit lett kiállítva. Mellettük több típusú egy-, két-, három-, négy- és hatlámpás készüléket csodálhattak meg a látogatók. A készülékek mellett alkatrészeket, hangszórókat és fejhallgatókat Triumfállított ki a Telefongyár.

1925 végén, a csepelszigeti adó üzembehelyezésével egyidőben kerültek piacra a Triumph kirstálydetektorral gyártott készülékek.

1929-re a telefongyári rádiógyártás 1/3-a  exportra készült. A cég ekkorra több, különböző konstrukciójú és típusú készülék sorozatát gyártott, a detektoros készülékektől a 8 lámpás készülékekig.

Y forgókondenzátorok
csillámkondenzátorok
Y forgókondenzátorok
Csillámkondenzátorok
Kapcsolt Y kondenzátorok
Kapcsolt Y forgókondenzátorok

Y kondenzátorY kondenzátorNagy sikere volt Európában a gyár által kifejlesztett Y-kondenzátornak. Ez volt az európai piacon talán az első staigh-line frekvencia forgókondenzátor. Az „Y”-ból közel egymillió darabot gyártott a cég! Emellett a Safe transzformátor volt igen keresett a piacon.





Az Y-kondenzátor felhasználásával készült 1929 - 1932 között a Superfiltron hullámcsapda. E hullámszűrő a helyi adóállomások kiküszöbölésére volt használatos.
SuperfiltronSuperfiltronSuperfiltron
(A képeket Sík Béla küldte oldalunk számára)

Az első, valóban szelektív visszacsatolásmentes, nagyteljesítményű készülék az ötcsöves Neutrodyn volt (1926-1927-ben), mely messze megelőzte a többi európai gyártó hasonló készülékét. A készülék megjelenésére az adott okot, hogy ugrásszerűen megnőtt a rádióadók száma. Ez a hullámhosszokon „torlódást” okozott, azaz egyszerre több adót fogott a vevőkészülék, ami így élvezhetetlenné tette a rádiózást. A hangolás három hangoló gombbal történt a készüléken, ami bár hatásos volt, mégis elég nehézkes. Ezért a három kondenzátort rövidesen egy közös tengelyre helyezték, s áttételes meghajtással egyetlen gombbal működtethetővé tették.Red ball

Az alacsony árfekvésű Alfa, egycsöves készülék a gyár egyik legkeresettebb cikke volt éveken át.

A precíziós, automatikus beállású, teljesen rázkódásmentes, mikrométer beosztású, „Red ball” detektor is nagy feltűnést keltett.

Ezekben az években került piacra a Champion nevű, nagyteljesítményű detektoros készülék is.

SelectElőtérben egy Select fejhallgatóSelect fejhallgatóSelect fejhallgatóSelect fejhallgató

A fejhallgatók családjából kitűnt a dupla bőrkengyeles, teljesen szigetelőanyag házú Select, mely igazi luxusfejhallgatónak számított.
(Sík Bélának köszönhetjük a fejhallgatóról készül közeli képeket.)

A vállalat szabadalmai alapján kezdődött meg a hálózati készülékek gyártása. Ezek a készülékek már teljesítményükben és hangerő szempontjából is messze felülmúlták a korábbi típusokat. Szabadalmazott stabilizációs cső (glimmlámpa) alkalmazásával a készülék függetlenítette magát az akkor még jelentős hálózati feszültségingadozástól. Amíg ez nem volt, az ingadozás hatására a vétel is erősebb, vagy gyengébb volt.

A hálózati tápellátás miatt az anódtelepek, később a fűtőakkumlátorok kiküszöbölésére is sor került. A hálózati készülékek idővel átalakultak egységes egésszé, ami annyit jelent, hogy a készülék dobozába építették például a hangszórót is. A készülékből így csak a hálózati vezeték és az antenna-földvezeték maradt meg a régebbi „zsinórtömegből”.

A beépített hangszórók emellett szükségtelenné tettét az addig általánosan használt fülhallgatókat.

A stabilizációs rendszer szerint készült a Stabilodyne 3 csöves és a Stabilovolt hálózati anódkészülék.

A 20-as évek végén a Telefongyárban a rádióosztály 250 munkást foglalkoztatott. A rádiógyártás vezetői közül meg tudjuk említeni Rittchen Gyula főmérnököt, dr. Iván Miklóst és Balla főmérnököt, akik a kereskedelmi ügyeket intézték és Scheiti Antalt, aki a reklámokkal, kereskedelemmel foglakozó titkár volt.

A rádiókészülékek építése pár év elteltével újabb feladattal bővült; a rövid hullámon való vételi lehetőséggel egészültek ki a készülékek. A 20-80 m-es adóállomások vételével már a tengeren túli rádióállomások vételére is volt lehetőség.

Fokozatosan eltűntek a fok-beosztásos hangoló gombok, helyüket az állomásnevekkel ellátott skálák foglalták el, egygombos kezeléssel.

A harmincas években már folytak kísérletek a 10 m alatti ultrarövid hullámok vételére.

A vállalat a belföldi szükséglet kielégítése mellett jelentős exportpiacot tudhatott magáénak. Főleg a balkáni államokba, Lengyelországba, Csehszlovákiába és Olaszországba szállított a cég készülékeket.

A rádió üzletág gyengéje a részletre történő eladás volt. A részletüzletet Engel Károly Elektromos gyár cég neve alatt bonyolították le. Ennek forgalmát a Kereskedelmi Bank Ipari titkársága 1932 szeptember 20-án felülvizsgálta és megállapította, hogy 9847 rádióvásárló 742.567 pengővel tartozott.

A rádióüzlet jelentős forgótőkét igényelt, de finanszírozására egyik bank sem vállalkozott. Emiatt a vállalat a rádióüzlet jelentős részét a Standard Villamossági Rt-nek adta át és csak 400.000 pengős kisforgalomra rendezkedett be.


 A Telefongyár saját fejlesztésű rádiókészülékei:

TelonTelon (1924)

Detektoros készülék. Az egyik első vevőkészülék, melyet magyar ipar nagy sorozatban gyártott. Kisméretű, tölgyfából készült dobozban variométeres hangolású, osztott tekercsű, egyhangoltkörös készülék volt szerelve. A fenéklapon sorszámmal látták el a készülékeket. A készülék tetején 3 db antennaszorító, 2 föld és 2 detektorhüvely, elől két szorító található - utóbbiak a fejhallgató részére.

A készülék rádiózástörténeti érdekessége, hogy 1925. december 1-én, a Magyar Rádió hivatalos adásának megkezdése alkalmából tartott ünnepségen a Telefongyár kb. 50 - 100 darab, névre szóló táblácskával ellátott készüléket ajándékozott a magas rangú vendégeknek.
Victoria (1925)

Kristálydetektoros készülék, középhullámú adók vételére alkalmas.
A készülék 60 dkg súlyú volt.

FavoritFavorit, Perfektor (1925)

Detektoros készülékek.
Külsőre a készülékek azonosak; lapos, hengeres, feketére festett fémházban kaptak elrendezést. A detektor részére banánhüvelyek vannak felszerelve. A többi csatlakozó a gyár "Telespir" névre hallgató szorítója. (Ez alkalmas a banándugón kívül érintkező pecek és huzalvég fogadására is.) A Favorit laposvariométer-hangolású, a Perfektor forgókondenzátor-hangolású készülék. Közép- és hosszúhullámú adók vételére alkalmas készülékek. (200 – 1600 m)

A Favorit készülékről látható alábbi remek képeket Sík Bélának köszönhetjük.


Stabilodyne ABC 930Stabilodyne ABC 929Stabilodyne (1929-1930) 

Kéthangoltkörös, kéthullámsávos készülék, külső hangszórós kivitelben.
A készüléknek több változata volt; azonos fémházba került a háromcsöves, telepes Telodyn, a hálózati táplálású Stabilodyn ABC 929 (3+1 csöves) és a Stabilodyn ABC 930, a korszerűsített változat is.
Ezekben a hálózati készülékekben alkalmazott a Telefongyár elsőként glimmlámpás stabilizátort. (A hálózati feszültség ezekben az években jelentős mértékben ingadozott.)

( A baloldali képen az ABC 929, a jobboldalin az ABC 930 típus látható ) 

ChampionChampion

Champion (1926)

Kristálydetektoros készülék. A vevőkészülék kagyló alakú házban kapott helyet, csillámkondenzátor hangolással. Ez volt a Telefongyár utolsó detektoros vevőkészüléke. A doboz formája illeszkedik a speciálisan ehhez a rádióhoz gyártott 100 mm-es forgatógombhoz. A gomb mellett foglal helyet a detektor két banánhüvelye, oldalt elől a hallgatóé, jobbra a földé, balra az antennáé. A "nevezetes" Red Ball detektor tartozik a készülékhez. Egyszerű kapcsolás; egysoros rezgőkör jellemzi. A kis méretnek megfelelően a belső szerkezet is speciális kialakítású. Háromszög alakú csillámszigetelésű forgókondenzátor, lapos kosárfenéktekercs rejtőzik a nagy forgatógomb alatt.


PortonPortonPorton (1926)

Hordozható készülék, elegáns kis bőröndben. Ebben az időben a hordozható rádiókészülék még ritkaságnak számított. A Porton az Alfa telepes készülék kofferváltozatának kifejlesztésével született. A táskában elhelyezkedtek a telepek és a tartozékoknak is maradt hely.

 



CoronaCoronaCorona (1931)

4+1 csöves, váltóáramú hálózati Európavevő, külső hangszórós készülék. A gyár a TRT 100 típusú hangszórót gyártotta hozzá.
Az előlapon helyezték el a hangerősség és az adóállomás behangolására szolgáló gombokat, valamint az addigi szokásoktól (körben) eltérő módon megalkotott négyszögletes ablakkeretű skálát, melyben a vezérlő egyenes vonalban mozog, a párhuzamos osztások alatt. Kéthangolókörös egyenesvevő.  Átmenőtengelyes Y-forgó alkalmazása tette lehetővé az egyetlen gombbal történő hangolást. Használható volt a beépített antennával, 8-10 méteres szobaantennával, vagy magas antennával. 200-600 m hullámhosszra. A készülék 105, 150 és 220 voltos hálózati feszültségekre köthető. A készülék használható gramofonerősítésre is.



A Telefongyár Telefunken licencia alapján gyártott készülékei:

AlfaAlfaAlfa (1926)

Egycsöves készülék. A készülék, mely a Tungsram MR 3 típusú csövével rendelkezett, a kor folytonosan bővülő választéka dacára még 1929-ben is forgalomban volt. Ez volt a gyár által a hazai hivatalos műsorszórás kezdete után fejlesztett készülékcsalád legkisebb tagja. Az előlap festett alumínium lap volt, gravírozott feliratokkal. Maga a készülék doboza keményfából készült. A fedőlap könnyen nyitható volt, amire szükség is volt, mivel a fűtőellenállással történt fűtőfeszültség beállítását követőleg figyelni kellett a cső "izzását".
A készülék fejhallgatóval a helyi adás vételére volt alkalmas. A nagyméretű, számskálás forgatógombbal az adót lehetett behangolni, a felső kis forgatógomb a visszacsatolás (variokopplerrel), az alsó pedig a fűtőellenállás beállítására szolgált.
Jellemző a készülék kiváló tulajdonságaira, hogy magasantennával napjainkban is tiszta hangminőségben foghatóak vele az európai középhullámú rádióadók.


Luxor

Luxor (1930)

Három csöves körzetvevő és gramofonerősítő hálózati készülék, teljesen bakelit anyagból készült házzal rendelkezett. Az alkalmazott csövek: A415, A425, B406.





TriodonTriodonTriodon (1926)

3 csöves, telepekkel működő Európa-vevővevőkészülék, a fényezett faházból kiemelhető szerelőlappal, 20 - 2000 m hullámhosszig, közép- és hosszúhullámú adók vételére alkalmas. Egyenesrendszerű vevőkészülék.

Tetradon

TetradonTetradonNégycsöves, egyenes- rendszerű vevőkészülék.






PentadonPentadon (1926)

5 csöves, selektív superkapcsolású vevő, nyitható keményfa szekrényben, beépített átkapcsolható voltméterrel, magas- vagy keretantennával, 50-2000 m hullámhosszig.
Közép- hosszú- és rövidhullámú adások vételére volt alkalmas.

 



HexadonHexadon (1926-1927)

6 csöves készülék, a Pantadonnal megegyező, de egy lámpaerősítési fokkal annál több. Doboza fából készült. Hosszú- közép- és rövidhullámú adások vételére alkalmas. 50 – 2000 m-ig alkalmas rádióvételre. A modulátor és az oszcillátor rezgőköröket külön forgókondenzátor hangolja.



OktadonOktadon (1926-1928)

8 csöves szupervevő. (A Hexadon 8 csöves továbbfejlesztett változata.) Nagy erősítése folytán az európai adóállomásokat kerettel hangszórón vehetők voltak. Hosszú és rövidhullámú adók vételére is alkalmas volt. Vételi csatornák: 50 - 200;  200 - 700;  700 - 2000 m.

 



OktadonUltradon

 






GloriaGloria (1929) 

2+1 csöves készülék.
110, 150 vagy 220 voltról üzemeltethető hálózati vevőkészülék, beépített hangszóróval. Két kezelőgombja van: a behangolásra és a hangerősség állításához (visszacsatolás). A készülékhez csatlakoztatható gramofon-hangdoboz, ekkor erősítőként működik a készülék.A rádiózás igazi fellendülése a hálózati táplálású készülékek megjelenésével kezdődött. A Glória volt ezen készülékek közül az első, melyet a magyar ipar gyártott. A Telefongyár első készüléke, melyben a hálózati tápellátású készülék dobozában hangszóró is helyet kapott. A Gloria több változatban is készült. Egyenáramú hálózat esetén két, soros fűtésű triódával (Tungsram HR 406 és P 410), váltóáramú hálózathoz 2+1 csöves kivitelben (AR 4101, L 414 és V 430). A  csöveket a készülék alján levő ajtón keresztül lehetett kicserélni.
GloriaGloria III. (1929).

3+1 csöves, váltóárammal működő hálózati készülék, hangszóróval egybeépítve, 200-600 m hullámhosszra. A készülék a Gloria egy triódával történő kibővítése (AG 495) volt.





GloriettGloriett (1930)

2 csöves hálózati vevőkészülék és gramofon erősítő, beépített hangszóró nélkül.
A 2+1 csöves Gloria készülék fémdobozba épített, külső hangszórós változat.
A hálózati vevőkészülék 2 csöves és gramofon erősítős, beépített hangszóró nélkül.
A rádiókészülék a középhullámú adók vételére alkalmas.
Mellső lapján egy 110 mm átmérőjű skálagomb a finomhangoláshoz, és egy kisebb visszacsatolásra szolgáló gomb. Ki és bekapcsoláshoz beépített emeltyűs pillanatkapcsoló szolgál. A lámpák a készülék belsejében, jól védve de könnyen hozzáférhető módon voltak elhelyezve. A csöveket a hátsó fedél lenyitása után lehet cserélni. A beépített hangoló és a visszacsatoló is a TRT Y-forgója. Az audion és a végerősítő között a csatolást hangfrekvenciás transzformátor segítségével oldották meg. A közvetlen fűtésű végerősítő előfeszültségét a fűtőtekercs középleágazásába kapcsolt katódellenállás biztosítja. 110, 150 vagy 220 voltos hálózati feszültségeknél használható. A készülékben pótantenna van beszerelve, így nem feltétlenül szükséges külső antenna bekötése.


Luxus (1933) 

A Budapest készülék továbbfejlesztett változata, mely díszesebb kávát kapott.
3 csöves készülék, csak középhullámú adók vételére. A beépített csövek: REN904, L414, V430.

ProgressProgress (1934)

Standard-kooperációban készült, 2+1 csöves, közép- rövid- és hosszúhullámú adók vételére alkalmas készülék (15-2000 m tartományban). Belső szerkezete megegyezik a Standard RX típusjelű készülékével.) A beépített csövek: HP4100, PP4101, PV495.  Kétpentódás, dinamikus hangszóróval szerelt, visszacsatolt egyenesvevő.


 


AkcioAkcioAkció (1932-1934)

2+1 csöves, visszacsatolt audion rendszerű, középhullámú, hangszóróval egybeépített, váltóáramú körzetvevő. Egyszerű fényezett faházba épített, egyszerű kivitelű rádiókészülék. Rádiócsövek: AR4101, L414, V430.
A gazdasági válság évei visszafogták a rádiók iránti keresletet. A Telefongyár – hasonlóan más cégekhez – az eladás érdekében olcsóbb készülékekkel is piacra léptek. Ennek egyik példája volt az Akció készülék.
Kéttriódás visszacsatolt egyenesvevő. Az alkalmazott mágneses hangszóró, a számskálás forgatógombok, a hangfrekvenciás transzformátor a korábbi évek műszaki megoldásait tükrözi.
A készülék többféle néven is szerepelt. („Budapest”,  „Bocskay”, „Berettyó”, „Kőrös”, „Mecsek”)

OlimpikonOlimpikon (1932-1933)

5 csöves, közép és hosszúhullámú adók vételére alkalmas készülék. 220 V tápfeszültségről működik.
Díszes kialakítású berendezés, a hangszóró előtt cifra faragás látható. Beépített dinamikus hangszóró és az állomásneveket is feltüntető skála az előlapon. Két változó-meredekségű nagyfrekvenciás triódát tartalmaz (AS 4105), így a kézi erősítésszabályozás is sokkal finomabb.




Szuper OlimpikonSuper OlimpikonSuper Olimpikon (1933-1934)

4 csöves, közép és hosszúhullámú adók vételére alkalmas, beépített hangszóróval rendelkező szuper vevőkészülék.
Dinamikus hangszóróval egybeépített, átvilágított állomásnévskálával rendelkező, váltóáramú vevőkészülék, 200 - 2000 m hullámhosszra, szuperheterodin kapcsolással, tökéletes szelektivitással, egygombos hangolással.
A készülék a Standard és a Telefongyár kooperációjában készült. (Kialakítása ezért hasonlít a Standard 2XD és Lord jelzésű készülékeihez.)
A készülékben a keverőcső, a visszacsatolt KF-erősítő fokozat és a végerősítő is pentóda; anódkönyök demodulátort alkalmaztak. A készülék csövei: HP 4100, PP 4101 és PV 945.
A csőtechnika fejlődése azt eredményezte, hogy a szuperkészülékekben is csökkenthették a csövek számát. A Szuper Olimpikonba szerelt nagyfrekvenciás és a végerősítő pentódák (HP 4100 és PP 4101) is ezt jelezték.


Neutrodyn (1926)
Neutrodyn5 csöves telepes készülék, hangszóróval, 200-700 m hullámhosszig. Beépített csövek: 2 db A 410, A 409, A 415, B 403. A kis darabszámban gyártott ládagépek közül ezt a típust gyártotta a Telefongyár a legtovább. Felépítése a telepes triódák korában különlegességnek számított és a rádiótechnika akkori csúcsát jelentette.




SplendidSplendid (1930-1931)

Hálózati táplálású, 6+1 csöves nagyszuper vevőkészülék, külső hangszórós kivetelben. Közép és hosszúhullámú adók vételére alkalmas.
Kétrácsos keverőcsővel (DG 4100), két árnyékolt rácsú (nagyfrekvenciás tetróda) KF-erősítővel (AS 4100), triódás audion demodulátorral (AR 4101) és két hangfrekvenciás triódával (AG 495 és P 430) felszerelt rádió.
110, 150 és 220 V feszültségről táplálható.

 


„Western” Superheterodyn

7 csöves készülék, 200-2000 m hullámhosszig.
(E készülékről ennél több konkrétumot eddig nem találtunk.)



A Telefongyár a rádiókészülékek gyártása mellett a korabeli amatőr mozgalmat is segítette alkatrészekkel. Ügyes kezű, lelkes emberek a cég által gyártott alkatrészekből maguk is össze tudtak állítani kis készülékeket. Ehhez az alkatrészek mellett a korabeli újságok kapcsolási rajzokkal is segítséget nyújtottak.

 


Ízelítő azokból a telefongyári rádió részegységekből, alkatrészekből, melyeket kereskedőknél vásárolhattak meg az amatőr rádióépítők:

 
„Fortex A” egylámpás, alacsony frekvenciájú erősítő, detektoros készülékhez.

„Fortex B” a „Fortex A”-hoz hasonló erősítő, de ez lámpás készülékbe való beépítéshez.

„Fortex C” kétlámpás erősítő detektoros készülék utáni kapcsolásra.

„Fortex D” kétlámpás erősítő lámpás készülékhez.

„Ressistax” háromlámpás ellenállásos erősítő detektoros és lámpás készülékekhez.

„Vitax Biformer” középfrekvenciájú erősítő, 2 lámpaaljzattal,, 1 db fűtőellenállással, behangolva.

„Vitax Tetraformer” középfrekvenciájú erősítő, 4 lámpaaljzattal,, 1 db fűtőellenállással, behangolva.

„Tellon” varriométer hangolással.

„Perfector” csillámkondenzátor, hangolással, 200-1600 m hullámhosszig.

„Champion” erősítő 700 m hullámhosszig.

„Tetrofon”, „Pentafon” fejhallgatók 400 Ohm.

Forgókondenzátorok

Tömbkondenzátorok

Alacsony periodusú transzformátorok

Magas periódusú transzformátorok

Ellenállások

Forgatógombok

Skálák

Hullámszűrők

Fűtőellenállások

Potencióméterek

Számlapok

Antennaanyagok






Az első gyakorlati rádió-távíró kísérletet Guglielmo Marconi 1897. május 10-én végezte Lavernock-Pointból Breandownba, a Bristol-csatornán keresztül. A találmány nem keltett nagy visszhangot, csupán a tengerészet fedezte fel benne a lehetőséget. Az akkor még csupán optikai eszközökkel dolgozó tengerészet a rádióban a rossz látási viszonyok (például köd) közepette való tájékozódás nélkülözhetetlen elemét fedezte fel.

szikraadó
Szikraadó kapcsolási vázlata, (Marconi-féle változat.)

MarconiGuglielmo Marconi (1874-1937)
olasz feltaláló.
1909-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat Karl Ferdinand Braun-nal együtt.
Marconit lenyűgözték Heinrich Hertz elektromágnesességgel kapcsolatos munkái. Azok alapján látott neki a "drótnélküli távíró" kidolgozásához. Az adást, és vételt nagyméretű antennákkal, a demodulálást kohererrel oldotta meg. Megvalósította az első Transz-Atlanti rádió-összeköttetést. Munkáját a haditengerészet támogatta. A Titanic rádiósai a Marconi társaság alkalmazásában voltak, nem a hajótársaságéban.

A Titanic rádióantennája
A Titanic antennarendszere több,
párhuzamos huzalból kiképzett T-antenna volt

TeslaMarconi Nikola Tesla asszisztense volt Amerikában, ahol láthatta kutatásait és annak eredményeit. Marconi 1901-ben sikeresen bemutatta a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását.
A rádió feltalálásáért 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Tesla beperelte, azzal a váddal, hogy Marconi ellopta a találmányát. A tárgyalások többször megszakadtak és elhúzódtak, végül 1943-ban (Marconi és Tesla halála után) az Amerikai Legfelső Bíróság hivatalosan is
Teslának tulajdonította a rádió feltalálását. A jelentés alapján Tesla szabadalmát már 1896-ban (tehát 4 évvel Marconi előtt) bemutatta. Továbbá a rádió más feltalálók eredményeit is Popovtartalmazza. Ezért Marconitól megvonták a rádió feltalálásának elsőségét. Említésre méltó, hogy Alexander Sztyepanovics Popov nyilvánosan is bemutatta a vezeték nélküli adatátvitelt. 1895. május 7-én Péterváron az orosz fizikusok társulatának bemutatta a rádiót (antenna és vevőkészülék) és 60 méter távolságra morzejeleket továbbított.

BraunKarl Ferdinand Braun (1850 – 1918)
Nobel-díjas német fizikus, feltaláló.

A Marburgi Egyetemen folytatta tanulmányait, a doktori címet Berlinben szerezte meg, 1872-ben. Fölfedezte a félvezetők egyenirányító hatását (1874), megszerkesztette az első katódsugárcsövet (Braun-cső, 1897), eredményeket ért el a drót nélküli szikratávíró kifejlesztésében (csatolt körű Braun-adó, kristálydetektor, 1898). A fizikai Nobel-díjat is ezért a fejlesztéséért kapta meg 1909-ben, Guglielmo Marconi-val megosztva.

A koherer segítségével történő szikratávírózás 1904-re elérte a teljesítőképessége határát. Addigra sikerült a túlérzékeny és szeszélyes készülékeket viszonylag üzembiztosokkal lecserélni.
koherer
koherer

A kohérer lényege egy fémpor keveréket tartalmazó üvegcső, melynek két végéről elektródák nyúlnak be a fémporba. Alap állapotában a kohéreren nem lehet áramot átvezetni, szigetelőként viselkedik.
Elektromos szikra által keltett elektromos rezgések hatására (ezt ma egyszerűen nagyfrekvenciás rezgéseknek hívjuk) a kohérer szemcséi összerendeződnek, egymáshoz tapadnak, kohézió lép fel közöttük és a cső elektromosan vezetővé válik. Ez az elektromos vezetőképesség mindaddig tart, míg a kohérert meg nem rázzuk, mert a mechanikai ütések hatására a szemcsék szétesnek és a kohérer újra szigetelőként viselkedik.
Eleinte a kohérer szétrázására mechanikus óraszerkezeteket alkalmaztak, hasonlóan, ahogy az ébresztőóra kalapácsa ütögette a csengőt, majd Popov alkalmazott először villamos-csengőt és elérte azt, hogy a beérkező jel törli a kohérer vezető állapotát, alkalmassá téve egy újabb jel fogadására.
A kohérer áramvezető képessége azonban korlátozott, nem elegendő arra, hogy a rajta átfolyó áram működtessen egy távírógépet, vagy közvetlenül egy villamos csengőt, de arra elegendő, hogy egy érzékeny távíró relét behúzzon és annak munkaérintkezője már elvégzi akár egy csengő, akár a távírógép működtetését.


1906-ben megjelent a detektor, mely működésében teljesen eltért a koherertől. Mivel egyszerűbb, üzembiztosabb és lényegesen érzékenyebb volt a nagyobb távolságra való táviratozásánál, rövid úton kiszorította a koherert. A detektor elektronikus volt, s szerkesztője, William Schloemilch német villamosmérnök (1870-1939) után „Schloemilch-cellá”-nak is nevezték.

Még ugyanebben az évben megszületett a kristály-detektor is, mely ólompír, tellur, pyrit és karborundum alkalmazásával gyorsan  felválthatta a hígított kénsavat és a telepeket alkalmazó „Schloemilch-cellát.

kristály-detektor
kristály detektor

1906. március 3-án Robert von Lieben bejelentette a vezérelt elektroncső – a későbbi rádió-csövek ősének – szabadalmát. Ez később hihetetlen lökést adott a rádiók fejlődésének. A hatótávolságok megsokszorozódtak, a gyengébb és távoli adóállomások is – az erősítő közbeiktatásával – jó minőségben váltak hallhatóvá a vevőkészülékeken. 

Robert von Lieben (1878-1913)Lieben
Osztrák fizikus
Amikor családja megállapította róla, hogy a természettudományok iránt érdeklődik, Nernst-hez küldték a híres professzorhoz, tanulni. Kíváncsisága és érdeklődő természete még számos helyre eljuttatta tanulni, de oklevelet sehol sem szerzett, hanem laboratóriumot állított fel, ahol mindenféle technikai problémával foglalkozott. Olmützben telefongyárat alapított, itt alkalmazta Eugen Reiss-et, akinek mikrofonját az egész világ alkalmazta a rádió műsorszórásban. 1911-ben tett Lieben rácsot az anód és a katód közé, amit Lieben-csőnek nevezünk, ami szabadalmi oltalmat nyert. Szabadalmát megvette a Telefunken társaság, amely ezen szabadalommal sokáig uralta a piacot Európában.

1911-ben Otto von Bronck (1872-1951) bejelentette a nagyfrekvenciájú erősítés, 1913-ban dr. Alexander Meissner a visszacsatolás szabadalmát. Ezzel a két alapvető találmánnyal és az erősítő csövek gyárilag történő előállításával megindulhatott a rádió felívelő fejlődése.

MeissnerAlexander Meissner (1883-1958)
Osztrák technikus
Nevéhez fűződik az úgynevezett Meissner oszcillátor feltalálása. Így 1913-tól lehetővé vált a stabil frekvencián való rádiótávközlés kifejlesztése. Ö találta fel és alkalmazza először a rádiótechnikában a szuperheterodin elvet. Később már szinte kizárólag szuperheterodin vevőkészülékek működtek. Az antennából bejövő jeleket átalakítja egy úgynevezett középfrekvenciás jellé, majd ezt felerősíti, demodulálja és ez a jel jut el a hangszóróba. Ezáltal a vevőkészülékek érzékenysége, szelektivitása (az egyes adók különválasztása) megnövelhető.

A rádiókészülékek között több olyan található, melyen a fenti Telefongyári embléma látható. Ez egyáltalán nem meglepő, mivel a készülékek egy része Telefunken licensz alapján készült. Kérdés, hogy a német vállalat igénye volt-e a sajátjukra emlékeztető logó alkalmazása, vagy a Telefongyár igyekezett a hasonlósággal a készülékeket jobb piaci pozícióhoz juttatni. (A Telefunken eredeti emblémája a szöveg alatt látható)