Telefongyár - Gyártmányok - Katonai gyártmányok
Telefongyár
KATONAI GYÁRTMÁNYOK (1877-1990)



A Telefongyár fennállása alatt folyamatosan gyártott hadiipari termékeket.

HADIIPARI TERMÉKEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT

A kezdetekkor (1877-ben) ágyú-gyutacsokat szállított Neuhold cége a Honvédelmi Minisztériummal kötött szerződés szerint. 1890-ben találmányi bejelentése volt a tölténytáskák átalakítására, a töltények védelme érdekében.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához 1891. november 2-án keltezett kérelemében  Neuhold megbízhatósági igazolást kért hadiipari tárgyak szállítása kapcsán. (Ezek a gyártmányok: díszek dragonyos és gyalogsági sisakokra, csákókra; kitüntetések; főzőedények különféle fegyvernemek számára; tábori kulacs; szakaszlámpások.)
Ezeket még további eszközök; csákányok, szuronyok, csajkák gyártása követték, melyeknek szállítására vállalt kötelezettséget a cég.
1906-tól kezdve, ahogy a vállalat berendezkedett a mindennemű gyengeáramú cikkek és telefonok gyártására, a Telefongyár állandó szállítója lett a közös hadseregnek.



TELEFONGYÁR AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN

Az első világháború során fadobozos tábori telefonkészülékeket, ágyúlövedékek gyújtószerkezeteit, hótalpakat, bakancsszegeket gyártott a cég. Emellett a „szabadalmak” lapon feltüntetett világító irányzékokat és repülőgépek elhárítására szolgáló irányzékokat is készítettek, melyekkel a Boszporusz és az Aranyszarv-öböl elhárító ágyúit is felszerelték.
1914-ben már megjelent a katonai célú rádió-telegráfiai berendezés a gyár termékei között.

A jobboldali képeken az adóegység (korabeli megnevezése: rádió-telegráf készülék) taliga látható. Az alatta levő kép a Tápegység taligát ábrázolja. Ez az akkumulátorral és a robbanó motorral meghajtott dinamót hordta, mely az akkumulátor töltését is végezte. Mindkét egységet egy-egy öszvér vontatta.

Az osztrák-magyar-olasz front vezetékes híradásrendszerét legalább felében telefongyári berendezésekkel építették ki. 1916-ban az olasz fronton még csak vezetékes híradás volt, de a következő évben már megkezdték kiépíteni a rádió üzemű híradásrendszert is. 1918-ra már a magasabb parancsnokságokon mindenütt megtalálhatóak voltak a távíróüzemben dolgozó rádió adó-vevők. Először a hetedik hadtest telefonhálója épült ki. Ezek után összeköttetéseket építettek ki a repülőterek és a tüzérségi állások között. A kilencedik hadtest főhadiszállásán és az I/4. hadosztályparancsnokság és a hadtest-tüzérparancsnokság bekapcsolása történt meg a hálózatba.
A telefonvezetékeknél egyaránt használtak egyes és kettes vezetékeket. Fontosabb helyeken páncélkábelt alkalmaztak.
A későbbi, polgári felhasználás (pld. Vetítőgép ágazat) előzményeként a gyár az olasz front részére optikai jelzőállomásokat is készített. Ezeket „Opt.Sig.Stat.” jelzéssel rejtjelezték. A fentieken kívül a vállalat közreműködött tüzérségi bemérő-, lehallgató- és megfigyelő állomások, fényszóró berendezések és azok alkatrészeinek építésében.

A két oldalt látható képek tüzérségi pillanatgyújtókat ábrázolnak ágyúlövedékekhez. Ezeket is az I. világháború alatt szállította a Telefongyár a hadseregnek.







KLERA – az első magyar gyártású katonai rádiókészülék

A Telefongyárban készültek Magyarországon az első katonai rádiók. Az 1917-ben gyártásba került készülékeket rejtjelezve Klerá-nak (Klein Radio) nevezték.


A készülékről több forrás is azt állítja, hogy sem példány, sem dokumentum nem maradt fenn róla. Balás Dénesnek hála, mégis be tudjuk mutatni a berendezést. Baloldalon a készülék, jobboldalon egy miskolci kiállítás adóhelyiségében látható a berendezés.

A Klera Telefunken licensz alapján készült. Egyes források szerint a vevőkészülék elektroncsöveit az EIVRT készítette, más források szerint az első szériához a Telefunken szállította az adócsöveket.

Jobboldalt az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt /a későbbi Tungsram/ által gyártott cső képe látható.


A Klera négycsöves, 10 W-os készülék volt, mely 9 m-es T-antennával volt ellátva. A készüléknek 12 V-os akkumulátor áramával hajtott áramátalakító 400 V anódfeszültséget szolgáltatott. A berendezést távíró üzemmódban tudták használni a híradó-alakulatoknál. A Monarchia a készüléket az olasz fronton alkalmazta, a háborút követőleg a magyarok még 10 éven át használták Morse-jelek gyakorlati oktatására.



HADIIPAR AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN

A hadiipari gyártás 1921-ben indult újra. Elsőként 250 W-os rádióállomás gyártása volt a feladat.


250 W-os RÁDIÓÁLLOMÁS

Az állomás, összes tartozékaival két gépkocsin volt elhelyezhető és szállítható. Antennája felcsavarható, 24 m-es, Magius féle árbócon, ellensúllyal nyugodott. A vevőegységekhez 2 db 12 m-es, összerakható antennák voltak. A rádióállomás erőforrása dinamó, melyet egy benzinmotorhoz csatlakoztattak. Az állomáshoz kapcsolható volt Morkum rendszerű betűírógép és egy telefónia adásra alkalmas szerelék. Tartozéka volt 2 db szelektív 7 csöves vevő, 300-3000 m tartomány vételére. (Természetesen az adó berendezés is ugyanezen tartományban sugárzott.)
A készülék hatótávolsága távíró üzemben 5-600 km, telefónia üzemben 200-300 km, rossz légköri viszonyok esetében is.
A cég 1931-ben 50 W-os adó-vevőket is gyártott.




A két háború között a Telefongyárban gyártott katonai készülékek kapcsán a használt irodalmak olykor saját maguknak is ellentmondanak.

A Faics monográfiában a katonai rádiókészülékek  gyártásával kapcsolatos információk elég hiányosak.

Több olyan típus is úgy szerepel az anyagban, mintha azokat teljes egészében cégünk gyártotta volna.
Az igazság az, hogy a II. világháború előtt volt olyan rádiótípus melyet Standard és a Telefongyár is gyárthatott. Más típusokat csak egyik, vagy másik készített. Többnyire azonban az volt a jellemző, hogy a berendezések különböző egységeit gyártották a cégek.
(A második világháborút követőleg is több berendezést a hadi rádiógyártásban érdekelt cégek közösen valósítottak meg.)

A Faics féle anyagban szereplő rádiók közül - melyeknek gyártásáról kiderült, hol történt, azt az alábbiakban feltüntettük.

Azért a biztonság kedvéért a többieket is felsoroljuk és részletezzük.

A monográfia szerint (mely az Országos Levéltár adataira hivatkozik) a  következő katonai rádiók gyártásához volt kisebb - nagyobb köze a Telefongyárnak a két háború közötti időszakban:

R/1; R/2; R/10; R/12c; R/16; R/17, 250 W (1921), 50 W (1931)

A következő központok (szintén a fenti adatok szerint):
39-M-10; 41-M-10; 41M-LB; 41-M-80; K-10; K-20; K-40/80.

Távbeszélő készülékek:
M-30; M-37; M-39 LB/CB; M-41 LB/CB; TBK-1; TBK-2.

A második világháború alatti időszakban gyártott készülékek, berendezések:

M-41 mintájú tábori készülék; K-10 és K-20 tábori telefonközpontok;
R/1 és R/2 háton hordozható rádió adó; R/10, R/17 gépkocsira épített rádió vevők; R/5; R/7.

A fentieket is beleértve egy 1942-es Honvédelmi Minisztériumi hiánypótló jegyzék szerint a Telefongyár a következő katonai berendezések gyártásában vehetett részt:

30 M-30 és 39 M-10 központok
39 M távbeszélő készülék
41 M induktoros készülék
39 M dobozhallgató
R/1 és R/12c adóvevő készülék
R/14 adóvevő tápegység
200 W teljesítményű "Telefónia" adóvevő
R/16 és R/17 adóvevő
Lorenz típusú keretes iránymérő
100 W teljesítményű adóvevő
Hangmérő berendezés, relé és írószerkezet egy szekrényben
10 M központ a "Hell" hívórendszerhez illesztve
Lokátor "Borbála" tüzérségi radar hírrendszer*
Mobil fotolaboratórium
Fotogépfegyver

* * A "Borbála" tüzérségi radart a fellelhető irodalmak mindegyike szerint a Standard fejlesztette és gyártotta. Ezért elég meglepő, hogy a jegyzékben szerepelt ez a tétel.






M41az M30 hallgatójaA két háború között a Telefongyár által gyártott katonai távbeszélő készülékek a következők voltak:
M-30; M-37; M-39 LB/CB; M41 LB/CB; TBK-1; TBK-2



A baloldali képen az M-30 hallgatója, a jobboldalin az M-41 készülék látható.

A katonai rádiók típusjele a II.világháború előtt és alatt az „R” előjelből, és a mögötte álló típusszámból állt, melyeket "/" jel választotta el egymástól. (Ez független volt attól, hogy mely cég gyártotta a berendezéseket.)


R/1 katonai rádiókészülék (gyalogsági adóvevő)

Az R/1-es adó-vevő kifejlesztéséhez a dokumentumok és a szakirodalom tanúsága szerint valamikor a húszas évek közepén fogtak hozzá. Hosszas kísérletezések végeztével 1929-ben rendszeresítették. A készüléket a HTI tervezte és a Telefongyár Rt. gyártotta. Az eszközt nagy titokban fejlesztették és gyártották. A ködösítésre jellemző, hogy aktív alkatrészeit, azaz az elektroncsöveket nem a szokásos, hanem katonai módon jelölték: az adó a tizenhatos, míg a vevőéi a hetes számot kapták.

Kisteljesítményű hordozható készülék, melyet a katonai vezetés alapszintjén alkalmazták. Adója  egy, vevője négy elektroncsőből állt. Mivel a rádióval egyidejűleg csak adni, vagy venni lehetett, a G407 típusú triódát az adó és a vevő közösen használta. Adóteljesítménye 1 W volt. A készülék nem rendelkezett kvarckristállyal, ezért az adó frekvenciája ingadozott. Keretantennáját, mely egy hajlékony acélív volt, a készülék oldalához csatlakoztatták. A beszélőszerelvény két egyes fejhallgatóból és egy szénmikrofonból állt. Kezelése könnyű volt, nem igényelt híradós szakképzettségű katonát. Az egy adó és négy vevőcsövet tartalmazó berendezést két perc alatt lehetett telepíteni.

Az R1 rádiókészülék műszaki adatai
Frekvencia terjedelem
4980-7250 kHz
Hullámterjedelem
60 - 41,4 m
Folyószám
611 - 677 hullámfolyószám
Üzemmódok
távíró (csak vétel)
távbeszélő (adás-vétel)
Moduláció
amplitúdó rácsmoduláció
Kivitelezés
adó-vevő egy dobozban
Technikai megoldások
közös elemek adáskor és vételkor
Táplálás
4,5 V/120 V száraztelep
Üzemidő
75 óra (1;4 adás/vétel mellett)
Antenna
hajlékony keretantenna
Hatótávolság
sík terepen 600 m
hegyes terepen 400 m
Kiszolgálása
1 fő
Szállítása
háton
Telepítési idő
2 perc
Tömege
10,9 kg
Rendszeresítve
1928


R/1a rádiókészülék

1942-ben készült el az R/1 korszerűsített változata, az R1/a, mely külalakjában megegyezett az elődjével,de már 8 elektroncsővel bírt és távbeszélő, vagy távíró üzemmódban is működhetett. Hatótávolsága és üzembiztossága is jelentősen megnőtt. A II. világháborúban hatékonyan tudták alkalmazni.

A Telefongyár 1941. augusztusában adott árajánlatot a készülékre. A HM összesen 2840 példányt rendelt meg. A cég havonta húsz-harminc készülék átadását vállalta, így a számítások szerint huszonhét-huszonnyolc hónap alatt nem készülhetett kilencszáz darabnál több belőle.


Az R/1a – az R/2-vel együtt a hadsereg legkisebb hordozható berendezése volt.


R/2 katonai rádiókészülék

Az R/2 szintén háton hordozható készülék volt. Az R/1-hez képest korszerűbb felépítése pontosabb hangolást és nagyobb hatótávolságot tett lehetővé. A készülék távbeszélő és távíró módban egyaránt működött. Ennél a típusnál is alkalmazták a közös fokozatot a működésben. Az adó LO 410-es típusú ikerdiódával épült, melynek egyik fele mint oszcillátor, másik fele mint modulátor működött. Billenytűző üzemmódban az anódfeszültséget szaggatták. A vevőegység négyfokozatú, szuperheterodin elven működött. Ennél a készüléknél már a frekvenciák pontosságának ellenőrzésére is volt lehetőség. A két összehasonlított frekvencia egyezése esetén az anódáram ugrásszerűen megnőtt, ez a fejhallgatóban koppanásszerű hangot adott. Állomástelepítéskor az antennát a készülék elhangolódása miatt nem lehetett  1 méteren belül megközelíteni. A készüléket leginkább század-zászlóalj viszonylatban alkalmazták.

Az R/2 rádiókészülék műszaki adatai
Frekvencia terjedelem
4980-7250 kHz
Hullámterjedelem
60,24 - 41,37 m
Folyószám
611 - 677 hullámfolyószám
Üzemmód
távíró és távbeszélő
Moduláció
amplitúdóban
Kivitelezés
adó-vevő fémdobozban, egybeépítve
Táplálás
160 V anód, 5 V fűtés,
száraztelep
Üzemidő
100 óra (1;4 adás/vétel mellett)
Antenna
keretantenna
Hatótávolság
távbeszélőmódban
(saját típussal)
sík terepen: 1,6 km
hegyen: 600 m
távíróüzemben 1., ill. 1,4 km.
távbeszélő módban (R1 rádióval) 1 km
távíró üzemben 1,2 km
Kiszolgálása
1 fő
Szállítása
háton
Telepítési idő
2 perc
Tömege
16,7 kg
Rendszeresítve
1937




R/3 rádiókészülék

A Standard gyártotta a berendezést. (A készüléket az új hadsereg is használta egy ideig a háború után.)









R/4 harckocsi rádió
Az R/7 rádió 1940-ben modernizált változatát, az R/7a-t R/4 jelzéssel szerelték harckocsikba. (Az R/4 tehát technikai paramétereiben egy az R/7-tel). Ezekkel szerelték fel a Csaba páncélautókat, és néhány parancsnoki gépkocsit.
A baloldali képen a Csaba páncélautóba szerelt R/4 állomás látható.
A képen balra két sorbakapcsolt 6 V 105 Ao-ás akkumulátor, középen az  áramátalakító, jobbra az adó és vevőkészülék egymás tetején. Az áramátalakító készülhetett a Telefongyárban. A többi egységet a Standard készítette.


A Csaba páncélautó fényképein jól látszik a páncéltesten körbefutó korlátantenna.
Az korlátantenna alacsony hatásfokkal  bírt.
A Csaba páncélkocsi érdekessége, hogy mindkét tengelye kormányozható volt. Ezért két vezető volt a személyzet tagja. A hátsó vezetőnek kevesebb dolga akadt, így ő volt a harci jármű  rádiósa is egyben.
Álló helyzetben a 9 részből álló, kocsiból is kitólható, 6 méter magas botantenna segí­tette a  nagyobb hatásfokú adás-vételt.
A "Csaba" páncélautók egyike sem érte meg a háború végét. Eredeti példánya nem maradt fenn.

1940-ben a Nyíregyházi 1. Lovasdandár harckocsi zászlóaljának parancsnoki kocsija az R/4 mellé egy R/5-ös rádiót is kapott. A két rádió frekvenciája (R/4: 840-2270 kHz; R/5: 2570-2760 kHz) nem egyezett, így az R/4-esek az R/5-ösökkel nem tudtak kapcsolatot tartani. Ez egy parancsnoki kocsinál nem volt megengedhető, ezért szerelték be mind a két típusú rádiót. Így a parancsnoki jármű kapcsolatot tudott tartani a Toldi harckocsikkal is.


R/4a harckocsi rádió

Az R/4a adó és vevőkészüléke.
1940-ben legyártottak 12 darab parancsnoki Csaba páncélautót, melyek zászlóaljparancsnoki, vagy ezredparancsnoki kocsik voltak. Ezeket 100W-os R/4a rádióval szereltek fel. Később szintén R/4a készüléket kaptak az ezred- vagy hadosztályparancsnoki Turán harckocsik is.

A parancsnoki Csaba páncélautó tetőrács-antennája igen feltűnő volt.
Az összesen 135 elkészült Csaba páncélkocsi közül 30 darab volt parancsnoki autó. A 20 mm-es gépágyút ezekben elhagyták, helyére egy nagy teljesítményű rádiót szereltek, melynek antennája pneumatikus elven behúzható és kinyomható volt. Erre a technikára nemcsak az antenna védelme miatt volt szükség, hanem mert a parancsnoki járművek nagy csábítást jelentettek az ellenséges páncélosoknak. A 8mm-es golyószórót is kivették, és a 8 mm-es géppuska maradt csupán meg, ami mindössze az önvédelmi célokat elégí­tette ki.  Az álcázás nem kimondottan sikerült.

A magasabb szintű Turán harckocsik is R/4a készülékkel rendelkeztek.


R/4T harckocsi rádió
A berendezés a Turán harckocsik 20 W-os rádiója volt. A századparancsnoki harckocsikba a készülékből kettőt is szereltek.







Turán harckocsi


R/5 harckocsi rádió

/Valószínűsíthető, hogy a Telefongyár a 12/ 250 Voltos anódpótló (tápegység) berendezést készítette/

A készülék a Toldi I. harckocsi rádiója volt.

A Toldi harckocsikat, a forgatható toronyba épített R/5 rádiókkal és keretantennával szerelték fel.
Az R/5 állomás egyetlen dobozba épített adó-vevő egységből, és az adó áramátalakítóból állt, a vevő 12/250V-os anódpótlóját beépítették az adó-vevőbe. A készülékhez tartozott a kezelő sisakja, fejhallgatóval és gégemikrofonnal.
Működési frekvenciája 2570-2760 kHz-ig terjedt, az R/4-kel nem tudott kapcsolatot tartani. A készüléket a Standard Villamossági RT. gyártotta. Az OS12/500 típusú adócső elvileg 10W teljesítményt tett lehetővé távíró üzemben, gyakorlatilag azonban a rövid antennák miatt, csak 5W jött ki belőle. A vevő négycsöves szuper rendszerű. Csövei 2db ECH3 (Honvédségi száma 32.) és 2 db EBF2 (Honvédségi száma 33.)

A rádiókészülék részére 120 Amperórás akkumulátort helyeztek el a harckocsiban.
A skála hitelesítése kvarc kristállyal, un. „koppanó kvarccal” történt. (A pontos frekvenciára állásnál a hallgatóban koppanó hangot lehetett hallani.) Az előlapról figyelhető volt egy villanólámpa (glimmlámpa), mellyel az adást ellenőrizni lehetett. Ugyanakkor a műszeren is volt lehetőség az ellenőrzésre.

A rádió a Toldi harckocsiba építve.

Az R/5 rádiókészülék adatai
Gyártó:  Standard Villamossági RT.
Frekvencia terjedelem:  2570-2760 kHz
Hullámterjedelem:   108,7-116,7m
Folyószámok:     293-315 fsz.
Üzemmód:    Távíró és távbeszélő
Moduláció:  Amplitúdó moduláció
Kivitelezés:    Adó és vevő közös dobozban
Táplálás:  12V 120Aó akkumulátorról
Antennateljesítmény, max:  5W
Hatótávolság:    menetben, távbeszélő ü.  2 km
menetben, távíró üzemben  5 km
Üzemidő:   Akkutöltés esetén folyamatos
Antennák:    Keretantenna a harckocsira szerelve
Szállítása:      Harckocsin
Kiszolgáló létszám: 1 fő (Toronylövész)
Telepítési idő:  1 perc
Tömeg: 26 kg
Rendszeresítve: 1940


A Toldi I. könnyű harckocsit 1938-ban rendszeresítették a magyar honvédségben a svéd L-60-as harckocsi némileg átalakított változataként, melyet a MÁVAG illetve a Ganz gyártott. Az elégtelen fegyverzettel és vékony páncéllal rendelkező könnyű harckocsit elsősorban felderítésre és összekötő feladatok ellátására használták.
A képeken jól látszik a harkocsin az antenna nyitott és lehajtott állapotában.



R/5a harckocsi rádió
A Toldi II. harckocsiba az R/5a készüléket szerelték. Ennél a keretantenna helyett már botantennát használtak. (A keretantenna elég feltűnő volt, az ellenség számára is könnyen felfedezhető.) Ezen kívül kibővítették az adó frekvenciasávját 3240 kHz-ig és a kapcsolásán is változtattak.


Az R5/a rádió került a Zrí­nyi rohamlövegekbe is.


A Toldi II. harckocsi képei

A Zrínyi II. rohamlöveg



R/7 rádióállomás

/Az irodalmak szerint az R/7 berendezést a Standard gyártotta, ehhez is valószínűleg csak a 12/270 Voltos anódpótló (tápegység) készült a Telefongyárban./

Az 1930-as évek elején tervezték és gyártották le első R/7 katonai rádiókat. 1937-38 körül a háborúra való felkészülés okán az R/7-et módosították, modernizálták. Az adókészülék több fokozatúvá vált és a teljesítménye akkumulátorról vagy a forgóátalakító (unformer) használatával érte el a 20 Wattot. Az új - ekkor már R/7a-nak nevezett - rádió (rádióállomás) lábhajtású áramforrásról is üzemelt 10 Wattos teljesítménnyel. A dinamónak két tekercse volt, egy 13 Voltos a csövek fűtésére és egy 500 Voltos az anódfeszültség részére. A lábhajtású dinamó a Telefongyárban készült. A 40-es évek végén kisebb-nagyobb átalakításokkal hasonló felépítésű adókészüléket is megjelentek. Ilyenek voltak az R/7b adókészülékek, modernebb adócsövekkel, más frekvencia tartománnyal, vagy az R/7L, amelyet a repülés területén használtak és 3750-8600kHz frekvenciatartomány között működött.

Főbb jellemzői: 120-263 folyószám, azaz 840-2270 kHz-es tartományban üzemelt. Távíró üzemmódban 60 km, távbeszélő üzemmódban 30 km körüli volt a hatótávolsága sík terepen, állóhelyben. Kimenő teljesítménye: 20 Watt, illetve 10 Watt.

A két világháború közötti magyar katonai híradás a 150 kHz és a 21.000 kHz között frekvencia tartományt használta. A készülékek skálája folyószámokat mutatott. A folyószámokból egy táblázat segítségével lehetett a pontos frekvenciát átszámolni. 1941-ig csak folyószámok voltak, 1941 után már a hullámhosszakat kHz-ben adták meg. Ez kezdetben sok félreértésre adott okot, mert még évekig használták a folyószámos készülékeket. 1960-as évek közepén az MHS, később az MHSZ a honvédségtől már régebben kivonásra került készülékeket átvette és a rádióklubjai kapták meg. Ezek a készülékek már amatőr célú felhasználásra sem voltak alkalmasak, így szétszerelésük után alkatrészként hasznosultak.



R/7a rádióállomás

A lovaskocsira, lóra, emberre stb. málházott R/7a rádióállomáshoz a lábhajtásos 125W-os dinamó tartozott, mely kizárólag az adó áramellátását biztosította. Két tekercse volt a dinamónak, az egyik 13 Voltos a fűtés részére, a másik 500 Voltot szolgáltatott az adócsövek anódfeszültségéhez. A vevő 12V akkumulátorról működött, az akkumulátorok töltésére nem találtunk utalást.



Az R7/a adókészüléke
Az R7/a vevőkészüléke

(A készüléket R7/b néven a Standard 1951-ben kis módosítással újragyártotta)

Az R-7/a rádió állomás szükség-áramfejlesztő generátora, két 6 V-os lúgos akkumulátor töltésére alkalmas ( tehát sorba vagy párhuzamosan kötve, vélhetően 12 V-ra mivel az adó-vevő készülék ezen változata 12 V-ról működött).
A Telefongyár által gyártott lábhajtású áramfejlesztőből még napjainkban is található üzemképes példány.

Az R/7a lábhajtású áramfejlesztője

Az R/7-L adó-vevő az R/7a "Légvédelmi" változata volt. Ehhez is rendszeresítettek lábhajtású dinamót. Az R/7-L rövidhullámú készülék volt, 3750-8600 kHz frekvencia tartományban működött.
R/7-L adó-vevő
Az R/7-L berendezés a lábhajtású dinamóval.


R/8 rádióállomás

Az R-8-as rádióállomást 1932-ben rendszeresítették.

Az adó 200-1.500 KHz-ig, míg a vevő 100-3.000 KHz-ig működött. Távíró és amplitúdó-modulált távbeszélő üzemmódban dolgozott. Táplálása 30M benzinmotoros aggregátorról, illetve 110 vagy 220 voltos váltakozó áramú hálózatról történt.
Üzemszerűen egy 17,5 méteres ernyőantennát és/vagy 9 méteres T-antennát, illetve csak vételre egy tetőantennát használtak hozzá.
Hatótávolsága 500 és 70 kilométer között változott.
Az állomást hadtest szinten alkalmazták. Tehergépkocsira szerelve.

Az állomást 1939-ben modernizálták. Új vevőkészüléket kapott, de az adóegységen is történtek kisebb változtatások. Az új egység például már rendelkezett egy anódárammérő múszerrel is. Ezt a változat a R/8-a volt.



R/12a és R/12c adóvevők
(gyártójuk nem ismert)

Az R/12a bombázórepülő rádió volt, kétféle hullámhosszon dolgozott, hosszú és rövidhullámon. Távíróban 400 km, távbeszélő üzemben 100 km hatótávolsággal. Külön adó és külön vevőből állt.

A frekvenciasáv 270-530 kHz-ig és 2500-5000 kHz-ig terjedt.

Az R/12c hosszúhullámú adóberendezés volt, 1000-500 méteres hullámhosszok között működött. Vevőkészüléke az R/11 vevőjével egyezett meg.
(Teljesítménye, gyártója homályban maradt.)



R/14 adóvevő

A berendezés tápegysége gyártódott a Telefongyárban.

Jobbra a teljes berendezés (felül az adó, középen a vevő és legalul a tápegység).








R/16 rádióállomás

(az első készülék még Németországból érkezhetett, de a magyaroknak később nem vállaltak további gyártást, ezért kellett magunknak gyártani)

Az R/16, Lorenz gyártmányú 1 kW-os rövidhullámú adó volt, külön vevőkészülékkel, ami lehetett Lorenz, de lehetett magyar egységes vevő is.

1938-39-ben rendszeresítették az R/16-os rádióállomást. A fővezérségnél használták kimondottan nagy távolságok áthidalására. A tizenegy tonnás, egy Kilowattos készülék hullámterjedelme 1.090-től 6.700 KHz-ig tartott, hatótávolsága a felhasznált antennától függően Morse üzemmódban 500 és 2000, amplitúdó-modulált távbeszélő üzemmódban 500 és 1000 kilométer között változott. Hozzá lehetett kapcsolni Hell géptávírót, impulzusgenerátort, de képeket is tudtak vele közvetíteni. A Lorenz gyártmányú adót egy gépkocsiba szerelték, csaknem tíz kilowattos áramforrását külön, kétkerekű utánfutó szállította, s használhatták 220 vagy 380 háromfázisú Voltos hálózatról is. Áramfelvétele kissé meghaladta a 8,5 kilowattot. Az R/16-ból mindössze négy példány állt rendszerben. Nyolc ember szolgálta ki, felélesztése húsz percet vett igénybe. Vevőkészüléke a 41-M vevő volt.



R/17 gépkocsira épített rádióállomás

Az R/17 kifejezetten hosszúhullámú berendezés volt 100-600 kHz-ig tudott dolgozni. Vevője azzal azonos frekvencián működött. Az R/16 változataként hozták létre. Ez is a berlini Lorenz cég gyártmánya volt. Az R/16-tól eltérően, hosszúhullámú adóként a berendezés 1,5 kW teljesítményre volt képes.
Valószínűsíthető, hogy a rádióállomás vevőkészüléke készült a Telefongyárban.






A sorozat nagyobb számú elemei közül - ez az előző felsorolásból is kitűnt - több nem hazai gyártású készülék volt.
  • Az R/10 első példányát az olasz Marconi cég gyártotta
  • Az R/13 a német Telefunken berendezése (a fentiekben nincs is részletezve)
  • Az R/15, R/16 és R/17 a berlini Lorenz cég gyártmányai voltak eredetileg.




FuG 16

Német licensz alapján gyártott rádió.(háború után is használta az új hadsereg)

 


A Vezérkari Főnökség 1936-1944 közötti iratainak címeit olvasva több helyen is találhatunk katonai rádiókkal kacsolatos anyagokat. Ezekből állítottunk össze egy kis gyűjteményt.
1936. március 10.
Az R/1 és R/2 rádiókészülékek harcmódjának végleges szabályozására kérik a VI.-1. Osztály szakközegének kirendelését.
1937. május 18.
A Magyar Királyi Honvédség hiradós és csapattávbeszélő alakulatai felszerelésében a 36.M távbeszélő készülék és az R/3 rádiókészülékekről.
1937. ??.
Híradó felszerelési utasítás IV.rész. Az R/2 rádióállomás ábrafüzete és műszaki leírása.
1938. október 14.
R/5 rádió rendszeresítési javaslata.
1939. május 1.
Új R/7 rádióállomás csapatkipróbálásának javaslatba hozása. Kísérletek az új R/7-es készülékkel a Bakony hegységben.
1939. május 25.
A parancsnoki gépkocsik részére szerkesztett rádió ( R/4 ) csapatkipróbálásának eredménye.
1939. május 30.
R/4 rádiókészülék rendszeresítési javaslata.
1940. május 30.
R/14 rádiókészülékre vonatkozó követelmények.
1940. június 17.
R/5a rádiókészülékek gyártása.
1941. április 18.
R/1 rádiókészülék kipróbálására szak-közeg kirendelése a Budapest-tétényi fennsíkra.
1941. május 15.
Rádió rendszeresítése (R/1a).
1941. június 26.
R/5 és R/4 rádiókészülékek karbantartása témájában. (Ez Magyarország hadbalépésének napja is egyben.)
1942. január 20.
41.M. R/7-L rádiókészülék rendszeresítési javaslata témában.
1942. május 5.
Rádiós harckocsi rendszeresítése.
1942. május 21.
Turán parancsnoki Csaba és Nimród rádióberendezésének tanfolyamon való ismertetése.
1942. szeptember 22.
Turán rádiós kocsi rendszeresítése
1943. május 4.
Póttaligás Botond rádiós tj. gépkocsi műszaki követelményeinek felterjesztése témában.


... és néhány irat a korábban említett rádiólokátor témájában is:
1942. január 25.
Rádiólokátor hazai gyártására a Haditechnikai Intézet részletes javaslatai.
1943. március 5.
Jelentés a rádió-lokátorok helyzetéről
1943. május 11.
Rádiólokátorok fejlesztési munkálatainak helyzete. A gyártás Honvédelmi minisztériumi megbízottjának jelentése.
1943. október (?)
Bay csoport működésének meghosszabbítása az 1944. évre rádiólokátor kísérletező csoport.




A rádiókészülékeken kívül egyéb katonai célú berendezések gyártásában is részt vett a Telefongyár a háborút megelőző és a háború alatti időszakban.

A gyár a világháborús előkészületekben már szállított hadianyagokat. Tüzérségi pillanatgyújtók, fenékgyújtók, Vécsei-féle lemez kézigránátok (jobbra), 38 mm-es páncéltörő és 40 mm-es légvédelmi gránátok készültek sorozatban. A híradó eszközök közül legnagyobb darabszámban a „41 mintájú tábori készüléket” gyártották. A készülék stabil kivitele és a katonai körülmények között jól ellenálló, vízmentes üveggyapotos bakelit-háza az akkori műszaki színvonal csúcsán állt. Ez volt a TBK-1 készülék. A 39 M készülékkel együtt tízezres nagyságrendben készült el belőle.

Gyártásban voltak továbbá a K-10 és K-20-as típusú tábori telefonközpontok, az R/1 és R/2 háton hordozható rádió-adók, az R/10* és R/17 gépkocsira épített rádióvevők. (ezeket fentebb részint már tárgyaltuk.)

* Megjegyzendő, hogy az R/10-es készülék nem azonos a háború után gyártott R-10-zel. Az R/10-ről dokumentumot eddig nem sikerült fellelni.


A gyár 1939-ben hadiüzem lett. A hadianyaggyártás keretében pillanatgyújtó tányéraknákat, kézigránátokat, a légierő részére kis és nagy fényképezőgépeket gyártottak. A WM Acél- és Fémműveknek az év utolsó hónapjában 6000 db aknagránát testet szállított a Telefongyár. A csepeli gyárral, mint annak alvállalkozója, a világháború végéig együtt működött. Közvetlenül a háború kitörése előtt (1939 májusában) a Willimson Manufacturing Company Ltd. londoni cégtől a vállalat megszerezte a légi fényképezőgép gyártási engedélyét. E szerkezetből is nagyobb darabszámot gyártottak a háború alatt (jobbra). A magyar és a német kormány 1942. évi megállapodása szerint a Messerschmid vadászrepülőgépek rádióberendezéseit a Telefongyár és a Standard Villamossági Rt. gyártotta, 1942-43-tól. A "Fu.G.16" elnevezésű rádión kívül  1 kW-os rádióadók készültek a német tengeralattjárók részére (50 db), valamint más berendezések is, melyek a vadász és bombázó repülők egymásközti és a földi irányítással történő kommunikációját segítették.




FOTOGÉPFEGYVER

1939-ben fejlesztették ki a gyakorló fotógépfegyvert.
Ez külalakra és súlyra megfelelt a rendes gépfegyvernek. A felületei is úgy voltak megválasztva, hogy még a légellenállása is azonos legyen az igazi gépfegyverével.
Kétféle kivitelben készült a berendezés; forgatható toronyban kézi kezelésű és távvezérléssel mereven a szárnyra építve.

A készülék másodpercenként 12-16 felvételt készített, de egy kioldásra egyszerre legfeljebb 10 méternyi film futott le. Ezután a ravaszt el kellett engedni, majd újra meghúzni. A képmezőben szálkereszt 0-9-ig beállítható sorszám és időóra is belefényképeződött a felvételekbe (óra/perc/másodperc).

30 méternyi film fért a készülékbe. Kodak és Agfa gyári napfényorsókat használtak, melyekből a filmek befűzése gyorsan és kényelmesen történhetett meg.

A berendezésből a vállalat a háború végéig több száz darabot gyártott. A berendezésben készült filmek előhívásához szükséges fotolaboratoriumi készülékeket is a gyártól rendelte meg a Honvédelmi Minisztérium.



HELL GÉPTÁVÍRÓ

Minta utáni tervezésel-gyártással készült a Hell géptávíró. ( A fejlesztési megbízás a következőképpen történt: „Itt van ez a német Hell géptávíró. Ilyet gyártson a Telefongyár.” )

 Igen sok nehézséget okozott az első jól működő darabok kifejlesztése. Később már több száz megbízhatóan és jól működő géptávíró került ki a gyárból. A hadsereg a második világháború során használta a berendezést.

A berendezés működési elve:
A betűket az adás helyén pontokból álló elemekre bontották, s a vétel helyén pontokból rakták össze. Az adónál minden betűnek egy vékony tárcsa felelt meg, melynek kerületén a betűk felbontásának eredményeként domború jelek voltak elhelyezve. A betűbillentyű lenyomásakor a tárcsák meghatározott állandó fordulattal egy körülfordulást végeztek, s a domborulatok érintkezőt zártak. Az érintkező zárásakor hangfrekvencia került a vonalra. A vevőnél a szalag folyamatosan haladt, és a szalag fölött egy olyan henger forgott állandó sebességgel, melynek palástján nagy menetemelkedésű, csavarszerű domborulat volt elhelyezve. Ha a vonalból jel futott be, úgy egy mágnes a mozgó papírszalagot a menetes hengerhez nyomta, mely jelet hagyott a
szalagon. A betűk ezekből az apró vonalkákból alakultak ki. Az összetett távolsági csatlakozó tulajdonképpen a távíró berendezések illesztését végezte a különböző távolságú és minőségű vonalakon. A berendezés érdekessége volt a háromállású jelfogó. A készülék hord doboza „alufából” készült, ami tulajdonképpen rétegelt, (furnir) lemezre ráragasztott alumínium lemez volt. Viszonylag könnyű volt a súlya és egyszerű technológiával lehetett gyártani.





A magyar és a német kormány 1942. évi megállapodása alapján - mint ahogy fentebb írjuk - a Messerschmitt vadászrepülőgépek rádióberendezéseinek gyártását a Telefongyárra és a Standard Villamossági Rt-re bízták. A magyar kormány 1600 garnitúra repülőgép rádió szállítására adott megrendelést. A Telefongyár 1/4 - 3/4 arányban szállított ilyen berendezéseket a magyar légierő és a német Légügyi Minisztérium részére. A gyártáshoz szükséges német szabadalmakat a két magyar vállalat megkapta. A repülőgéprádió gyártására - melyre a Telefongyár életében addig nem volt példa - a cég külön műhelyt (93. számú) állított fel. A készülékekhez szükséges alkatrészeket német Lorenz cég szállította.

1943 májusában 1200 darab 100 W-os adó gyártására kapott a Telefongyár megbízást a berlini cégtől. Az alkatrészeket ezúttal is a németek szállították, a Telefongyár csak a szerelést végezte.

Az igazgatóság 1943-ban a Süddeutsche Apparate-Fabrik nürnbergi céggel szabadalmi megállapodást kötött. Ennek alapján 1944 áprilisában megkezdte a "selén" egyenirányító elemek gyártását - német sürgetésre. Az egyenirányító cellákra a híradóberendezésekhez volt szükség.
A németek azokat a hadirendeléseket, melyeket a berlini telefon- és rádiógyárak nem tudtak legyártani, a Telefongyárra és a Standard Villamossági Rt-re bízták.
1944 júliusában a Honvéd Híradó Szertárba szállított a vállalat 295 db "Erőd" elnevezésű induktoros távbeszélő készüléket dinamikus hallgatóval és mikrofonnal.
A bombatámadások miatt megsérült repülőgépek helyreállításában is résztvett a Telefongyár. A Fegyvergyár telephelyén nyolc hét alatt 37 repülőgépet kellett kijavítania.
1944 május végén  felmerült a terv a repülőgéprádió részleg kihelyezése a Diósárok pincéibe. A terv azonban soha nem valósult meg. ( A pincék a hőmérséklet, páratartalom és a szellőzés hiánya miatt alkalmatlanok voltak a  műszerek és a berendezések fogadására.)
1944 nyarán már nyersanyag és félkészáru hiány miatt egyre jobban akadozott a hadiipari gyártás. A híradóberendezések 3-4 hetes késéssel készültek el, a HM által megrendelt 50.000 db gránáthüvely gyártását pedig meg sem tudta kezdeni a vállalat.
1944 december elején - német követelésre - a repülőgéprádió gyártást a németországi Troppauba tervezték kitelepíteni. Ezt a tervet is fel kellett azonban adni.


Néhány hiradó részlelet megtekintését javasoljuk azok számára, akik a katonai berendezéseket mozgóképen is szeretnék látni. A korabeli filmhiradókban - elsősorban a háború alatti haditudósítások miatt - gyakran voltak láthatóak a harckocsik mellett katonai rádiók is. Ezek közül három kis filmjelenet látható az alábbi linkeken:




(A filmtudósítások megtekintéséhez a szövegre kell klikkelni.)




HADIIPAR 1945 UTÁN

A háborút követően eleinte a korábbi rádiótípusok gyártása folyt, így az R/3 és R/7 típusé. Az újabb konstrukciók csak évekkel később jelentkeztek. A berendezések típusjele kissé változott; eleinte maradt az „R” előjel, de a mögötte lévő típusszámot a betüjeltől már nem "/" jel, hanem kötőjel választotta el.



A háború végén, már a gyár felszabadulása után a cég a Szovjet Hadsereg részére végzett híradó eszköz javításokat és gyártott K-10-es központokat.

Az újjászületendő Magyar Néphadsereg híradó eszközökkel történő felszerelésében a Telefongyárra is hárult feladat. A gyártást részint saját, meglevő dokumentációk, részint pedig a Szovjet Hadseregben rendszeresített híradó eszközök mintája alapján kellett megvalósítani.
1948 után a vállalat az M-41 mintájú távbeszélő készülékből nagy sorozatokat készített, a K-10-es központból kisebb szériákat gyártott.
1949-ben megbízást kapott a gyár a szovjet RBM-1 rádióállomás paramétereinek alapulvételével történő rádió adó-vevő kifejlesztésére.


R-10 RÁDIÓ

A készülék szállítása hevederek segítségével háton történt. A készülék a hadsereg első frekvencia modulációval dolgozó URH készüléke volt. A berendezés 2 km-ről történő távbeszélgetést tett lehetővé, és két készülékkel átjátszó állomás volt kezelhető, mely rádióval volt távvezérelhető. A készüléket hangolni kellett. A telepek 30 órán biztosítottá az üzemet. A készlék különlegessége az oszcillátor hangolása volt, mely csigavonalban elhelyezett vezetőjű tekercs induktivitásának változtatásával történt.



A maga idejében korszerűnek nevezett, az URH sávban frekvenciamodulációval működő, kis teljesítményű adó-vevőkészülék. A készülék állomás-beállító skálája 50 kHz-es beosztással van ellátva. Az adó része 4 csöves, a végerősítő 3 A és 0,8 watt teljesítményű. Botantennával 3-5 km, optikai ráláthatóság esetén akár sokszorosa is lehet. Az R-10-es készülékkel 2 km-es távolságig "táv-rábeszélni" is lehet. Egy LB telefon köthető a készülékre és az R-10 kezelője váltja adásra vagy vételre a készüléket. Tápellátása: 1,5 V és 90/150V telepről.

A készülék jellemzői:

Hullámsáv: ultrarövid hullám
Rádiócsatornák száma: 240
Adóteljesítmény (W): 2
Csőszám: 12
Áramforrás: 1,5 V-os fűtőtelep és 2 db 90 V-os anódtelep
Antenna típusa: 2,5 m-es bot vagy 31 m hosszú félrombusz
Telepítési idő (perc): 5
Állomás súlya a tartozékokkal (kg): 18
Hatótávolság távbeszélő üzemmódban (km): bot antennával 12; rombusz antennával 14



B-50 FEDŐNEVŰ ADÓ-VEVŐ RÁDIÓ

A Telefongyár R-20-as típusú rádiójának fejlesztéséből született a készülék, melynek kivitelezésére nagyon rövid határidő állt rendelkezésre.

A készülék hazai anyagokból és alkatrészekből készült – az elvárásoknak megfelelően. A kisméretű, többszörös forgókondenzátor és a rádió egyedi kalibrációjú skálája nem kevés problémát okozott.

A horddoboz andráskereszttel merevített, ötvözött alumíniumból készült. A doboz csepegő víz elleni védelme szintén sok problémát okozott. A nagyméretű anódtelep gumiborítással volt védve.

A készülék első szériája több konstrukciós és kiviteli hibát tartalmazott. A gyártás túlzottan erőltetett túlhajszolása miatt kialakult feszült légkörben a hibák halmozódtak. A vállalat főmeósát és a spec. gyártás vezetőjét letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték.

R-20 katonai rádiókészülék

Korszerű rádiónak számított a maga idejében. Megbízható és könnyen kezelhető készülék. Skálája 50 kHz-es jelöléseket tartalmaz, a kalibráció 1 MHz-enként történik. Távíró és távbeszélő üzemmódban használható, az adó kimenő teljesítmény 0,8 watt. Hatótávolsága botantennával 5-10 km, dipól antennával távíró üzemmódban akár 50 km is lehet. Áramforrások: 1,5 V fűtőtelep, 90/150V anódtelep. A vevő csövei 90 V, az adó csövei 150V feszültséget igényelnek.

Az 50-es évek végén a hadrendből az R-10-es és az R-20-as készülékek kivonásra kerültek, amelyekből az MHS (Magyar Honvédelmi Sportszövetség) is kapott. Ekkor indultak a rádióklubok szervezésében az iskolákban az úgynevezett R-20-as szakkörök, R-20-as tanfolyamok. Ezek a készülékek jelentették akkoriban a "csúcstechnikát" a klubokban, mivel nem voltak gyári adóvevők.


Az R-20-as készülékből két sorozat készült. Jól megkülönböztethető a régebbi változattól a módosított, későbbi; ennek az ablaka már kerek volt - míg az elődjéé még szögletes (a régebbi típus a bal felső képen látható). Fentebb, az R/1a készülék fényképén is még a szögletes ablakú műszer látható.

Az R-20 rádiókészülék műszaki adatai
Hullámterjedelem
1,5 - 5 MHz,
100 m-től 60 m-ig
(az u.n. halászsávban)
két körzetben:
- I. körzet: 1,5 - 2,74 MHz
- II. körzet: 2,75 - 5 Mhz
Kalibráció
A készülék tárcsája Mc/s-ban számozott.
Az egyes beosztások 50 kc/s-nak felelnek meg.
Üzemmód
távbeszélő és távíró
Üzemmód kapcsoló
Ki, Távb., Távi.I (széles sávú), Távi.II (keskeny sávú), Hang., Krist. (hangoló- és hitelesítő állás)
Teljesítmény
0,8 W
Moduláció amplitudóban
Tömeg
adó-vevő: 16,5 kg.
tartozékok: 15 kg.

Hatótávolság
sík terepen,
távbeszélő üzemben:
- botantennával 10 km
- dipólantennával 20 km
távíró üzemben:
- botatntennával 30 km
- dipólantennával 50 km
Elektroncsövek
DLL 101, 3S4T, 3A4, 1RST, 1T4T
Táplálás
anód és fűtótelepekről
Áramfelvétel
anód 25...30 mA,
fűtés 0,43 A


A Faics monográfia adatai az R-20 rádió-berendezésről:
Készlete az adóvevőből és a tartozék ládából állt. Mindkét doboz háton hordozható kivitelű volt. A hullámtartomány két körzetre volt felosztva és mindegyik körzet a beépített kvarckristály segítségével a tartomány több pontján volt hitelesíthető, és így a frekvenciát pontosan utánállíthatóvá tették. A berendezés hatósugara 3 km volt, távbeszélő üzemmódban. A telepek 24 órára biztosították az üzemet. A készüléket 2 fő kezelte.


Egy másik anyag szerint a készülék jellemzői:


Hullámsáv: átmeneti és rövid
Rádiócsatornák száma: 141
Adóteljesítmény (W): 3
Csőszám: 10
Áramforrás: 1,5 V-os fűtőtelep és 150 V-os anódtelep
Antenna típusa: 2,5 m-es bot vagy 20 m hosszú dipol
Telepítési idő (perc): 10
Állomás súlya a tartozékokkal (kg): 32
Hatótávolság távbeszélő üzemmódban (km): bot antennával nappal 10, éjjel 5; dipol antennával nappal 20, éjjel 10
Hatótávolság távíró üzemmódban: bot antennával nappal 30, éjjel 10; dipol antennával nappal 50, éjjel 20



B-51 ADÓ-VEVŐ RÁDIÓ

Az ultrarövid hullámú rádió fejlesztését – a B-50 típus tervezési és gyártási tapasztalatainak hasznosításával a Telefongyár végezte. A berendezés gyártását azonban már nem a cégnél történt.



B-52 ADÓ-VEVŐ RÁDIÓ

A B-50 típus hibáinak felismerése után megtörtént azok kijavítása. A módosított B-52 típusú készülékből a vállalat több ezer darabot gyártott le. Az előd, B-50-es típusú készülékekből legyártott darabokat a hadsereg később kiképzési célokra átvette.



R-30 rádióállomás

Korszerű, rövidhullámú, közepes teljesítményű adókészülék. Fixen és gépkocsiba is telepíthető. (Rendszerint gépkocsiba építve telepítették, de a készülék gépkocsitól függetlenül is telepíthető kivitelű volt.) Készletébe az adóvevő, anódpótló, akkumulátortöltő, adó- és vevő-átalakító, antennák, akkumulátorok és tartozékok tartoztak. A hullámtartomány több sávra volt felosztva. A frekvenciahitelesítő azonos rendszerű volt, mint az R-20 rádiónál. A vevő rezgőkörei forgódobon helyezkedtek el. Az állomás telepítéséhez 6 főre volt szükség.

R-30 vevőegység
R-30 adóegység
R-30 adó tápegység
R-30 akkumulátor töltő


Teljesítménye: A2 és A3 üzemmódnál legalább 14 watt, A1, távíró üzemmódnál minimum 40 watt. Hatótávolság: gépkocsi antennával álló helyzetben 25 km, Rh. antennával álló helyzetben 30-100 km. A rádióállomás antennái: 2 méteres ostor antenna, 12 méteres tető antenna, dipol antenna készlet. A rádióállomás része az R-30-as vevőkészülék is. Áramforrások: a rendszeresített 1,5 KVA-es gépcsoport akku, vagy anódpótló segítségével bármely egyfázisú hálózatról táplálható.
A vevőegység kétszer transzponált, nagy érzékenységű készülék. Az állomás beállító skáláján az osztások 6 MHz-ig 10 kHz, utána 20 kHz. Távbeszélő és két távíró üzemmód található rajta.

A jobboldali képen az R-30 telepítés közben látható.

A kb. 30 W teljesítményű R-30 rádióállomáshoz a Telefongyár fejlesztette és gyártotta az anódpótló és az akkumulátortöltő berendezést. Ez a fejlesztés és gyártás a Beloiannisz Híradástechnikai gyár (adó), az Orion (vevő) és a Telefongyár (anódpótló, akkutöltő) szoros együttműködésével készült.


R-40 ADÓ-VEVŐ RÁDIÓ

A Telefongyár a nagyobb teljesítményű rádióállomások fejlesztésében és gyártásában is részt vett. A gyárban készült az R-40 típusú, 100 W-os rövidhullámú rádió adóvevő, amely újszerű, folyamatosan változtatható menetszámú tekercset tartalmazott. Végfokozata két OS-51-es csővel működött. A készülék még az 1960-as évek elején is rendszerben volt az ezred-hadosztály-hadsereg kapcsolatban.

R-40 tápegység
R-40 adóegység
R-40 működés közben
(Foto: Balás Dénes)


Alkalmazása: a hadseregen belül széleskörűen. Üzemmódjai: távíró, távbeszélő, hangzótávíró, géptávíró. Adóteljesítménye: távíró és géptávíróban: 100 watt, a többiben 25 watt. Antennák: botantenna, teleszkóp antenna (12m), 2x20 méteres dipólantenna. Hatótávolsága: 100-200 km.
Az adóállomás részét képezte az NV1 nehéz egységes vevő, az R-40 anódpótló, a géptávíró adapter, az STG-2 típusú géptávíró.
A hadseregből történő kivonás után, az MHS, majd MHSZ kapta meg és rádióklubokban használták a 3,5, 7, 14 MHz-es amatőr sávokon történő forgalmazáshoz.


M4 MAGNETOFON

Különösen érdekes feladat volt az M4 acélhuzalos magnetofon fejlesztése és gyártása. A meghajtása egyszerű elven alapult. Egy kúpos forgástest meghajtó palástján keskeny gumitárcsával lehetett a huzal sebességét változtatni. A berendezés egyszerű kezelhetőségével és nagy megbízhatóságával aratott nagy sikert. Több 100 db készült belőle.


TBK-1 TÁVBESZÉLŐ KÉSZÜLÉK

A régi hadseregtől örököltük, és tovább gyártása azonnal beindult a háború után.

A készülék az alábbi üzemmódokkal rendelkezett:
Mint helyi telepes üzemű központhoz, vagy másik készülékhez kapcsolódó induktoros hívású, csengőjelzős állomás. Központi teleprendszerű központhoz kapcsolódva, mint induktor hívású csengőjelzős állomás, de hordozható készülékben is készült.
Automata központhoz számtárcsa adapter bekapcsolásával csatlakozó állomás, vonalerősítő üzemmád.
A készüléket párhuzamosan mikrofonnal látták el. Tápellátása a régi kettős száraz telep helyett 2,5 Aó-ás, 2,4 V-os légmentes akkumulátor, mely egyszeri töltéssel kb. 80 óra beszédüzemet biztosított.


TBK-2 TÁVBESZÉLŐ KÉSZÜLÉK

Csökkentették a mozgó villamos érintkezőket. A készülék kisebb, könnyebb lett és a törékeny műanyag doboz helyett fémdobozba került.
A régebbi 41 M távbeszélő készülék pótlására szükségessé vált egy korszerűbb, könnyebb távbeszélő készülék kifejlesztése. A Telefongyár a Haditechnikai Intézet mérnök főhadnagyának, Huber Gyulának irányításával kidolgozta a TBK-2 készüléket, amely kisebb és könnyebb volt elődjénél. Hordozható fémdobozos kivitele miatt a tábori körülményekhez jobban illeszkedett.


K-10 TÁVBESZÉLŐ KÖZPONT

A K-10 jelű központ alaptípusát már 1938-tól alkalmazta a honvédség. Tíz HT-es tagállomás vonalának kapcsolására szolgált. Kettő, illetve három berendezéssel a kapacitása 20, illetve 30 vonalra volt bővíthető, átkérő vonalakkal. A központ kapcsoló eleme tizennégy állású forgó kapcsoló, melynél tíz állás az állomások, négy állás pedig átkérő vonalak kapcsolására szolgált. A hívás jelzése esőlemezes jelfogókkal történt. A kapcsolók létrehozásához minden vonalhoz egy-egy figyelő kapcsoló is tartozott.


K-10 csatlakozó doboz

A középső képen a központ vonalszerelvénye (csatlakozó doboz). Ebből két darab tartozott a központhoz. 5 méteres sokeres kábellel csatlakoztak a központ előlapján látható két sokpólusú csatlakozóhoz. A könnyű-vezetékes vonalakat a központ-sátoron, fedezéken, vagy helyiségen kívül ezekre a dobozokra kötötték be.

A központ jellemzői:

Vonalak száma: 10
automata: -
Vonaltípusok száma: -
átmenő: -
átkérő: 4
HT: 10
KT: -
Kapcsolódó elem típus: forgókapcsoló
mennyisége: 10
Áramforrás fajta: rúdelem, vagy CB-kiép. vagy kettős száraz elem
mennyisége: 2 db / 1 db
Hálózati üzem (akkutöltés csengetés): nincs
A központ súlya önmagában (kg): 17
Súly az összes tartozékkal (kg): 25
Központ mérete telepítve (cm): 45x35x25



K-20 TÁVBESZÉLŐ KÖZPONT

A K-20 jelű központ 20 HT-es tagállomás vonalainak fogadását tette lehetővé. Néhány vonal különleges célokra volt alkalmas. A kapcsoló elem zsinór. Két berendezés egymás mellé telepítésével a kapacitás 40 vonalra bővült. A hívás jelzése esőlemezes jelfogókkal történt.

A központ jellemzői:

Vonalak száma: 20
automata: HT-ek közül 2
Vonaltípusok száma:
átmenő: 4
átkérő: -
HT: 20
KT: HT-ek közül 2
Kapcsolódó elem típus: zsinór
mennyisége: 8
Áramforrás fajta: rúdelem vagy CB-kiép., vagy kettős szárazelem
mennyisége: 2 db / 1 db
Hálózati üzem (akkutöltés csengetés): nincs
A központ súlya önmagában (kg): 26
Súly az összes tartozékkal (kg): 62
Központ mérete telepítve (cm): 42x44x42



K-40 ÉS K-80 TÁVBESZÉLŐ KÖZPONT

A K-40 és K-80 központok családot alkottak és 40, illetve 80 vonal kapacitással rendelkeztek. A kapcsoló elem zsinór. A vonalak tízesével, ún. sávokban voltak elhelyezve. A sávok kölcsönösen cserélhetők voltak. Két 40 vonalas központ egymás mellé telepítésével 80 vonalas, két vagy három 80 vonalas központ egymás mellé telepítésével 155, vagy 225 vonalas központot lehetett kialakítani. A HT-es állomások hívásának jelzésére látjelzőket, a KT-es állomásoknál lámpajelzést használtak. Az optikai jelzés mellett akusztikus jelzés is biztosítva volt.

A K-40 központ jellemzői:

Vonalak száma: 40
automata: 4
Vonaltípusok száma:
átmenő: 6
átkérő: 5 LB vonal
HT: max. 30
KT: zsinór
Kapcsolódó elem típus: zsinór
mennyisége: 10
Áramforrás fajta: rúdelem vagy CB-kiép., vagy kettős szárazelem
mennyisége: LB kiépítéssel
Hálózati üzem (akkutöltés csengetés): van
A központ súlya önmagában (kg): 102
Súly az összes tartozékkal (kg): 162
Központ mérete telepítve (cm): 60x51x150

A K-80 központ jellemzői:

Vonalak száma: 80
automata: 4
Vonaltípusok száma:
átmenő: 6
átkérő: 5 LB vonal
HT: max. 70
KT: zsinór
Kapcsolódó elem típus: zsinór
mennyisége: 20
Áramforrás fajta: 105 Ao 24 V AK, vagy CB-kiép. vagy kettős szárazelem
mennyisége: 6 V-os akku
Hálózati üzem (akkutöltés csengetés): van
A központ súlya önmagában (kg): 180
Súly az összes tartozékkal (kg): 290
Központ mérete telepítve (cm): 60x100x150



KATONAI, VIVŐFREKVENCIÁS BERENDEZÉSEK

A Telefongyár történetének legnagyobb katonai tárgyú fejlesztési és gyártási feladata a kis csatornaszámú hordozható vivőfrekvenciás berendezés megvalósítása volt. A Kohó- és Gépipari Minisztérium Híradástechnikai Igazgatóságvezetője levélben intézkedett, hogy a Telefongyár, kössön fejlesztési szerződést a Haditechnikai Intézettel, mint megrendelővel, és a Távközlési Kutató Intézettel, mint a fejlesztést szállítóval.

A Híradástechnikai Igazgatóság az 1965. július 17-én kelt - majd később többször kiegészített - levélben kijelölte a Telefongyárat fővállalkozónak az alábbi fejlesztési munkára:

a.    12 csatornás multiplex berendezés„”Buda”
b.    Kommutátor
c.    Kábeles rendszer vonali berendezései
c-1.  felügyeletes középállomás „OUP”
c-2.  felügyelet nélküli távtáplált állomás „”OUP-N”
c-3.  6 csatornás végállomás „PEST”
c-4.  6 csatornás hangfrekvenciás szintillesztő berendezés ”HARANG”
c-5.  Őrállomás „”ŐR álls”
d.    3/6 csatornás berendezés (végállomás, multiplex felügyeletes középállomás, felügyeletlen távtáplált erősítő)
e.    A„”Buda” berendezések gépkocsiba történő beépítésének koordinálása.

- A Buda berendezést eredetileg a BK 24 típusú polgári átvitel-technikai berendezés konstrukciójából kellett volna kialakítani, azonban a műszaki követelmények rögzítésekor nyilvánvalóvá vált, hogy a Buda rendkívüli szolgáltatásai csak nemzetközi színvonalon álló, teljesen új konstrukcióval elégíthetők ki.
- A 6 csatornás végberendezés a 12 csatornás végberendezésből lett leszármaztatva. A mechanikai konstrukció teljesen azonos lett. Az áramkörök közül is sok teljesen azonos maradt. Így igen magas fokú lett a tipizáltsági fok.
- A felügyeletes középállomások is a 12 csatornás végberendezés alapján születtek meg. A mechanikai konstrukció teljesen azonos lett. Az áramkörök is sok helyen azonosak maradtak.
- A felügyelet nélküli középállomás, amelynek víz alatt és földbe ásva is működni kellett, teljesen új konstrukciós megoldást követelt. Nagyszilárdságú ötvözött alumínium házba épült be, teljesen víz és nyomásálló kivitelben.
- Az őrkészülék is különleges feladatot jelentett. A kis súly és magas szolgáltatás nagyon megdolgoztatta a fejlesztést és a gyártást.
- A kábelutánzat a 12 csatornás végállomás alapján készült.
- A távtápláló berendezés is a 12 csatornás végállomás alapkonstrukciója alapján született meg.
- A 6 csatornás hangfrekvenciás szintillesztő (Harang) berendezés is az egységes konstrukcióban készült el.
- A HTV gyártotta alvállalkozóként a berendezések kábelezett vázait fiókok nélkül, a korddobozokat, a kommutátort teljesen, a vonali csatlakozó dobozt teljesen és a gépkocsiba építő állványt. A berendezés összekábelezését szolgáló kábeleket és mérőzsinórokat is a HTV gyártotta.
- A berendezések a gyártás indulásánál az akkor egyedül kapható germánium tranzisztorokkal készültek. Folyamatosan, ahogy a Tungsram megszüntette az egyes germánium tranzisztorokat, áttértünk a szilícium planár tranzisztorokra.

A 12 és 6 csatornás berendezéscsalád főbb jellemzői:

BUDA

12 csatornás végállomási berendezés
Buda végberendezés 12 távbeszélő csatorna átvitelét teszi lehetővé kábeles vagy ultrarövid hullámú rádió összeköttetésekkel. A kábeles összeköttetéseknél két változat van, mégpedig rövid, max. 500 km-ig azonos frekvenciás és egykábeles 4 huzalos üzemmódban, továbbá nagy távolságú összeköttetés, max. 2500 km-ig kétkábeles, azonos frekvenciás 4 huzalos üzemmódban. A rádióösszeköttetés alapáramköre szintén 4 huzalos. Valamennyi üzemmódban a vivőáramú csatornákon kívül a fizikai frekvenciasávban szolgálati távbeszélő áramkör is létesíthető, ugyancsak 4 huzalos üzemmódban.
A végállomás berendezés készlete lehetőséget nyújt tranzitforgalom megvalósítására, mégpedig 3 csatornánként tranzitálva az ún. előcsoport szintjén, és 12 csatornánként a primercsoport szintjén. A tranzitkapcsolások frekvenciasávjában szélessávú adatátvivő csatornák üzemeltetése is biztosítható.
A berendezés valamennyi üzemmódban önműködő pilotszabályozással rendelkezik, mely a vég és a felügyeletes erősítő állomásokon megadott határokon belül önműködően helyreállítja a szintváltozásokat.
A hangfrekvenciás csatornák használhatók kéthuzalos üzemmódban a végződő egység bekapcsolásával, a végződő egység elhagyásával pedig a csatorna négyhuzalosan végződtethető távíró, vagy egyéb berendezéssel történő másodlagos kihasználásra, vagy pedig négyhuzalosan tranzitálható. A jelzésátvitel hívásra és választóimpulzusok átvitelére alkalmas, a jelzésátvitel beszédsávon belül történik. A berendezés készletébe a szolgálati beszélgetéshez, a figyeléshez és az üzemfenntartási mérések elvégzéséhez szükséges egységek is be vannak építve. A berendezéshez tartozik a tápegység is. A berendezés teljesen tranzisztorált és mechanikai felépítése szerint a katonai követelményeknek megfelel.

OUP

12 csatornás, felügyeletes középállomás
A berendezés a hosszú távú 12 csatornás kábeles összeköttetés felügyeletes középállomása, amely a végállomásoktól, illetve egymástól 4 felügyelet nélküli középerősítő után kb. 50 km-re van telepítve. Ez a középállomás biztosítja 12 távbeszélő csatorna és egy szolgálati csatorna jeleinek átvitelét, négyerű szimmetrikus távkábelen. A berendezés összeköttetést biztosít tábori távkábelen négyhuzalos egykábeles üzemmódban 2-12 km távolságra, mindkét irányban.
A kiépített vonalon a középállomás szolgáltat két távtápláló hurok egymástól független soros távtáplálását. Egy hurokban maximálisan két felügyeletlen erősítő iktatható be, ezekhez egy-egy őrállomás kapcsolható.
A berendezés szolgálati csatornája biztosítja négyhuzalos alapáramkörön a szolgálati vonaláramkör hangszórós figyelését, beszélgetést, jelzésadást és fogadást az egyik, a másik, illetve mindkét irány számára, továbbá kéthuzalos vonalon történő jelzésadást és fogadást, beszélgetést, valamint ennek a négyhuzalos szolgálati vonalhoz való kapcsolási lehetőségét.
A berendezés vonatcsatlakozója alkalmas a távkábelek és távtáplálás csatlakoztatására mindkét irányban, valamint rövid kábellel csatlakoztatható a berendezés másik rendszerhez és helyi vonalak bevezetését is biztosítja.
A berendezés a végállomással azonos konstrukciójú és kivitelű dobozokból áll.

OUP-N

12 csatornás felügyelet nélküli középerősítő
A 12 csatornás vagy 6 csatornás végállomásokból és a felügyeletes 12 csatornás berendezésekből felépített vonali szakasz egy tagja a felügyelet nélküli középerősítő. Általában két végállomás vagy egy végállomás és egy felügyeletes középállomás között négy felügyelet nélküli középerősítő van beépítve.
A berendezés biztosítja a vonali frekvenciasáv 12 távbeszélő és 1 szolgálati csatorna átvitelét négyerű szimmetrikus távkábelen, vagyis univerzálisan használható a 12 csatornás összeköttetések felépítésére.
A berendezések mintegy 500 km hosszú kábeles összeköttetés felépítését teszik lehetővé, amelyben 12 csatornás rendszer esetén 50 km-es névleges hosszúságú felügyeletes szakaszok követik egymást, négy-négy felügyelet nélküli állomással, 10 km névleges erősítő távolsággal.
A 3/6 csatornás rendszerben a felügyeletes szakasz névleges hossza 45 km, ez három 15 km-es szakaszra osztódik, két felügyelet nélküli állomással.
Kiemelkedő tulajdonsága, hogy -40°C-tól +50°C-ig a távkábel hőmérsékletváltozás kiegyenlítését automatikusan, vagy manuálisan két irányban egymástól függetlenül elvégzi.
A berendezés táplálása lehetséges a távkábelen soros rendszerben érkező 50 mA-es távtápláló egyenárammal, valamint -24 V ± 10 % egyenfeszültséget adó földfüggetlen, helyi energiaforrásból (pl. akkumulátor). A készülék nagy mechanikai szilárdságot biztosító alumínium öntvényházba van beépítve, amely egyúttal a vázat is alkotja. A házon belül az egyes áramköri egységek permanensen lezárt dobozokban foglalnak helyet, s kábelkorbácson keresztül csatlakoznak egymáshoz, a kezelőszervekhez és a külső csatlakozókhoz. Az áramköri egységek nyomtatott huzalozású lapokra vannak megépítve. A berendezés félvezetőkkel készült.

PEST

6 csatornás végállomási berendezés
A berendezés hat távbeszélő csatorna és egy szolgálati csatorna átvitelét biztosítja ultrarövid hullámú rádiórelé vonalon, vagy négyerű szimmetrikus távkábelen. A berendezéskészlet a vonali sávban az alábbi fő üzemmódokat biztosítja.
1. üzemmód: A rádió és átvitel-technikai berendezésből álló készlet mindegyik félkészletének rádiórelés végződő üzemmódja a távbeszélő vagy szélessávú csatornák végződtetésével.
2. üzemmód: Mindegyik átvitel-technikai félkészlet, illetve berendezés kábeles végződő üzemmódja négyeres, szimmetrikus tábori kábelen, maximálisan 15 km távolságra.
3. üzemmód: Távtáplálás nélkül, ennél nagyobb távolságra, felügyeletes és felügyelet nélküli erősítőkkel. A rádiórelé állomás átjátszó üzemmódja, amelyben biztosítva van a berendezés vonali sávjának átjátszása, pilotszabályozás mindkét irányban és egyidejűleg szolgálati összeköttetés létesítése.
4. üzemmód: Mindegyik félkészlet rádiórelés üzemmódja a vonali sávnak maximálisan 15 km hosszú távkábelre történő kiadásával, csak a kábelvonal vételi irányban történő pilotszabályozás mellett és ezzel egyidejűleg szolgálati összeköttetés létesítésére.
A berendezés távbeszélő csatornái mind négyhuzalos, mind kéthuzalos üzemmódban biztosíthatják a végződő és tranzit üzemet. A végződő áramkörök átforrasztásával a kéthuzalos csatornák távválasztó jelek átvitelére is alkalmasak.
A berendezés szolgálati csatornája biztosítja a szolgálati vonal hangszórós figyelését, beszélgetést, jelzésadást és fogadást az egyik, illetve mindkét irányban, továbbá kéthuzalos vonalon történő jelzésadást és fogadást, valamint beszélgetést. Kábeles összeköttetés egykábeles, azonos frekvenciás üzemű szimmetrikus tábori távkábelen létesül; a magisztrális vonal hossza min. 500 km, a felügyeletes erősítő állomások közötti távolság 45 km, a felügyelet nélküliek közötti távolság 15 km.
Minden doboz tartalmaz egy könnyűfém vázat, amelynek két oldalán dugaszolható áramköri fiókok helyezkednek el. Az egyes áramköri fiókok búrázottak, nyomtatott huzalozású felépítéssel rendelkeznek. A berendezés teljesen félvezetős.

HARANG

6 csatornás hangfrekvenciás szintillesztő
A szintillesztő berendezés a korábbi - nem egységes csatlakozási szintekre készült - hírközlő berendezések és az újabb - egységes szinteke készült - berendezések között a négyhuzalos hangfrekvenciás csatornáinak szintillesztésére szolgál.

A csatornák üzemmódja:
- négyhuzalos jelzésátvitel nélkül
- négyhuzalos távválasztó jelzésátvitellel
- kéthuzalos induktoros jelzésátvitellel
- kéthuzalos távválasztó jelzésátvitellel.
A csatornák egymástól függetlenül, bármely üzemmádban működtethetők.
A berendezés segítségével nem egységes jelzőfrekvenciát használó berendezéseken keresztül történő üzemben biztosítja a jelzésátvitelt a berendezések saját jelzőrendszerének kikapcsolása után.

ŐR álls

őrállomás készülék
A készülék a 6 és 12 csatamás vivőáramú átvitel-technikai berendezésekkel a szimmetrikus távkábelen létesítendő összeköttetésnél a telepítési munkák elősegítését szolgálja, valamint az összeköttetés műszaki fenntartási és karbantartási munkáit segíti elő. A készülék kiképzése kézben vagy vállon való hordást tesz lehetővé. A készülék lehetővé teszi szolgálati sávon a kábeles összeköttetésben kis terheléssel való négyhuzalos belépést és a fantom vonalon való beszélgetés lehetőségét. Üzemeltethető álló és fekvő helyzetben, nyílt terepen, sátorban vagy más helyiségben, zárt és nyitott fedéllel egyaránt. A készülék használható kábelvégre csatlakoztatott adapterrel, a távkábel hálózatba beiktatott (leágazó) csatlakozóval, továbbá felügyelet nélküli erősítő állomáshoz csatlakoztatva kéthuzalos (fantom), illetve négyhuzalos üzemmódban. A készülékkel szolgáltatja a szolgálati csatorna hangszórós figyelését, hívás hangszórós fogadását, és beszélgetést az összeköttetés mindkét irányában, mind a négyhuzalos alapáramkörön, mind pedig kéthuzalos (fantom) áramkörön simplex beszéd üzemmódban.
A készülék táplálása a beépített akkumulátorral és a felügyelet nélküli erősítővel összekapcsolva a távtápláló áramról történik. A távtápláló áram kimaradása esetén a készülék automatikusan telepre vált át.
A készülék acéllemezből, mélyhúzott és részben szegecselt kivitelben készül. A készülék áramköri egységei, az akkumulátor, a beszélőkészlet egyetlen horddobozban vannak elhelyezve.



A magyarországi elektroncsőipar kezdetét is 1917-től számíthatjuk. Ekkor kezdett el rádiólámpát gyártani az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT. Az első darabok a Klerához készültek. Ez még egyszerű volfrámkatódos trióda volt és üvegbúrája az akkori izzólámpámpák búrájához hasonlított. A gyártás kézi művelettel, a szivattyúzás egyállású szivattyún történt.
BORBÁLA TŰZÉRSÉGI RADAR
A Borbála tűzérek védőszentje is volt, a tűzérségi radarok egyik fajtája ezért is kapta a szent nevét.
A légvédelmi tüzérség munkáját segített a „Borbála” fedőnevű radar, ami a tűzvezetéshez a 30 kilométeres körzetben belépő repülőgépekről adott paramétereket. A háború alatt két Sas és egy tucatnyi Borbála radar készült el. (Más információk szerint mindössze 3 Borbálát tudtak legyártani.) A berendezéseket a Standard művek készítette.  A parabolaantennák és más szerelvények a Mávagban készültek. A tervező és kivitelezést végző csoport vezetője Bay Zoltán (1900-1992) volt. A  német megszálláskor
a munka leállt, bár a kísérletek alapján a lokátorok tökéletesen megfeleltek feladatuknak, ráadásul viszonylag nagy mozgékonysággal is rendelkeztek, hiszen a 36M légvédelmi gépágyútalpra dolgozták ki felszerelésüket. 1943. április 23-án történt meg a készülék első (és sikeres) ellenőrzése
.

Ezért is hihetetlen az, amit a színes mezőben is jelzünk; ha a Standardnál csak 1943-ban álltak úgy a feladattal, hogy ki tudták próbálni a készüléket, miként kérhetett a Honvédelmi Minisztérium 1942. október 23-án egy hiányjegyzékben - a Telefongyártól (!) - 80 db Borbála lokátor tűzérségi radar hírrendszert? Ráadásul a fenti térkép alapján feltételezhető, hogy az első magyar lokátorok telepítésére csak 1944 januárjában került sor. Ez is egy kis rejtély a múltból.

A berendezések számozása

A berendezések számozását nem az elkészülés sorrendje, hanem a feladat határozta meg. Elméletben előre meghatározták, hogy milyen célra miféle készüléket rendszeresítenek – ezek után fejlesztették ki a készülékeket. A legkisebb egység az R/1, míg a legnagyobb, a vezérkarnak szánt R/18 lett. Ezért történhetett, hogy például az R/11-et már 1935-ben szolgálatba állították – míg akkor az R/10 még nem készült el.
Hullámhosszok

A hullámhosszak híradástechnikai csoportosítása napjainkban a következő:

Hullámhossz
Hullámhossz (m)
Rezgésszám
Hosszúhullám
1000-200
300-150 kHz
Középhullám
150-600
2 MHz-50 kHz
Rövidhullám
10-50
30-6 MHz
Ultrarövid hullám
1-10
300-30 MHz
Mikrohullám
1 alatt
300 MHz fölött