Telefongyár - Gyártörténet - Magnetofonok
Telefongyár
AUTOMATIKÁK

A Telefongyár termékei e tekintetben is sokat változtak az évtizedek során. A viszonylag egyszerű elektro-mechanikus szerkezeteket komplex rendszerek követték.

Az 1910-es évekbeli berendezések :

VILLAMOS AJTÓNYITÓK

Villamos ajtónyitók alkalmazása lehetővé teszi, hogy ajtót, kaput vagy távolabb fekvő kerti kaput a ház tetszés szerinti pontjáról kinyithassunk. Működtetéséhez egy 2 elemből álló telep és egy közönséges nyomógomb szükséges. Ha a ház különböző pontjairól akarjuk ugyanazon ajtónyitó készüléket működtetni, minden ilyen nyitási helyre egy-egy nyomógomb szerelendő. Ezeknél az ajtónyitóknál a zárást kézzel kell eszközölni.

11571: zárt kivitelű, könnyebb folyosó- vagy irodai ajtókra
11572: nehezebb ajtókra, kapukra, teljesen zárt kivitelben
11573-11574: zárt, nedvesség ellen is védett kivitelű, kétszárnyú vas- és kerti ajtókhoz.
Nyitó-rugó egyik típusban sincs.


MARELLI-FÉLE VILLAMOS AJTÓ- ÉS KAPURETESZ erős áramra

Azon feladatot, hogy ajtót, kaput kisebb-nagyobb távolságból elektromos úton nyithassunk és zárhassunk, a legszebben és legtökéletesebben a Marelli-féle villamos táv-, ajtó- és kapuretesz oldotta meg.

Léteznek ugyan nagy számban más ajtónyitó készülékek is; ezek azonban ama követelményeknek, melyeket a vevők egy egyszerűen a meglevő ajtóra felszerelhető és kifogástalanul működő ajtónyitó készülékkel szemben támasztanak, nem felelnek meg. Ugyanis legnagyobb hiányuk ezeknek, hogy csak mint tulajdonképpeni zárak alkalmazhatók és így a meglevő záraknak költséges átalakítását teszik szükségessé. Másik hátrányuk, hogy csak telepáramra kapcsolhatók és a telep kimerülése esetén természetesen nem működnek.

A Marelli-féle villamos táv-ajtó- és kapuretesz ezektől a hátrányoktól mentes és előnyei:
- felszerelhető néhány perc alatt egy-egy kétszárnyú ajtóra, kapura, a nélkül, hogy a meglevő kilincsen vagy záron bármit átalakítani kellene;
- rákapcsolható a meglevő egyenáramú, vagy váltakozó áramú világítási vezetékre;
- áramfogyasztása elenyészően csekély, mert a készülék csak addig van az áramkörbe kapcsolva, míg a nyomógomb lenyomása tart.
-szerkezete a lehető legegyszerűbb, sem rugója, sem más mechanikai hajtószerkezete nincs; egy soleniod mozgatja ide-oda a vízszintes, hengeres acélrudat nyitó- és záróhelyzetbe; egyszerű szerkezeténél fogva nincsen hibaforrás.
- működésbe hozható egy fali, asztali vagy körtenyomó megfelelő gombjának egyszerű lenyomása által; a nyomók 2 gombbal vannak ellátva, a melyeknek egyike a retesz zárására, másik a retesz nyitására szolgál;
- áramhiány esetén a retesz acélrúdja kézzel ki- és bekapcsolható és így zavar egyáltalában nem fordulhat elő.


SZÁMJELZŐ TÁBLA

A számjelző tábla függőlegesen leeső jelzőtárcsákkal van ellátva, úgy, hogy az egyes tárcsák egymáshoz igen közel elhelyezkedők, miáltal az egész tábla kisebb méretű lett az elődeinél.

Ezen új számjelzőtáblák tehát kisebb helyszükséglettel bírnak, mint az eddigiek, az áruk jóval olcsóbb és e mellett működésük igen erős lökések és rázások esetén is igen megbízható.

Egyszerű szolid szerkezet, melynél a jelzőtárcsák biztosan ülnek nyugalmi helyzetükben, tehát rázás és lökés folytán le sem esnek.

A jelzőtárcsák visszaállítása a tábla oldalán kinyúló tengely forgatása által történik, tehát tisztán mechanikai úton.

11710: Számjelző tábla,fényezett valódi
diófaszekrényben aranyszegélyű tükörüveggel,
2 - 25 jelzőtárcsával

ELEMEKBŐL ÖSSZEÁLLÍTHATÓ SZÁMJELZŐ TÁBLA

Minden egyes számjelzőtárcsa-elem egymagában is teljesen komplett, raktáron tartható tetszőleges mennyiségben s a kívánt jelzőtábla szerint állítható össze az egyes elemekből. Az egyes elemek teljesen zárt, feketére lakkozott vasbádogtokban vannak elhelyezve, melynek fedele rugósan nyílik.

Feltétlen megbízható működés, tetszetős alak, kis helyszükséglet, rendkívül olcsó ár és kényelmes raktártartás jellemzik ezeket az elemeket Minden szerelő saját maga állíthatja elő jelzőtábláit.

LIFT SZÁMJELZŐ TÁBLA






11684: tolós visszaállítással, fényezett diófakeretben, aranyszegélyű tükörüveggel és csengővel, 3 - 8 jelzőtárcsával.





SZÁMJELZŐ TÁBLA

mechanikai és elektromos visszaállítással


11620: Számjelző tábla. Polarizált tűzrendszerrel, elektromos visszaállítással, fényezett diófa keretben, aranyszegélyű tükörüveggel.
11621: Számjelző tábla. Fényezett diófa keretben, aranyszegélyű tükörüveggel, jelzőtárcsás cséverendszerrel tolós visszaállításra.

11641: Számjelző tábla. Jelzőtárcsás két csévéjű polarizált tűzrendszer elektromos visszaállításra.


ELLENŐRZŐ JELZŐTÁBLA

Annak ellenőrzésére, vajon az egyes számjelzőtáblán jelzett hívásnak elég gyorsan tett eleget a kiszolgáló személyzet, szolgál az ellenőrző jelzőtábla, mely az ellenőrző központ (portás, titkári, felügyelői hivatal) helyiségeiben nyer elhelyezést. Az ellenőrző jelzőtábla annyi jelzőtáblával bír, amennyi számjelzőtáblát ellenőrizni akarunk. Ugyanakkor, a midőn pl. az I. emeleti számjelzőtáblán egy jelzőtárcsa leesik, ennek a számjelzőtáblának az ellenőrző jelzőtáblán megfelelő jelzőtárcsa is leesik, mutatván, hogy az I. emeleti számjelzőtáblán hívás történt. Amikor pedig a kiszolgáló személyzet jelentkezik és a számjelzőtáblán a tolós rúddal visszaállítja a leesett jelzőtárcsát, ugyanekkor visszamegy eredeti helyzetébe az ellenőrző jelzőtáblán is a jelzőtárcsa, mutatván, hogy az I. emeleti hívásra jelentkezett a kiszolgáló személyzet. A jelzőtábla kivitele: fényezett diófa keretben, aranyszegélyű tükörüveggel.

LÉPCSŐHÁZI FELCSENGETŐ TÁBLÁK


A felcsengető tábla fényezett, valódi diófa keretben, aranyszegélyű tükörüveggel, csontnyomógombokkal.
2 - 20 nyomógomb elhelyezése lehetséges, plusz 1 - 4 főnyomógomb. A táblák keretrajzai többféle közül választható.




VILLAMOS VÍZÁLLÁSMUTATÓ KÉSZÜLÉKEK
Kontaktus-készülékek villamos vízállásmutató berendezéshez

A felsorolt érintő szerkezeteknek fontosabb részei bronzból készülnek, az összes alkotórészek megfelelő biztonsággal vannak méretezve s rozsdásodás ellen a legjobb sárgaréz-lakkal bevonva. A szerkezet öntött vasszekrényben van elhelyezve.
A villamos vízállásmutató készülékek arra szolgálnak, hogy a víztartályok, víztornyok, csatornák, vízmedencék, tisztítómedencék stb. mindenkori vízállását vagy csak a legmagasabb és legalacsonyabb vízállását távolabb fekvő helyen, irodában, gépházban stb. világosan leolvasható módon jelezzék.
Nemcsak vízművek használják ezen vízállásmutató készülékeket, hanem igen előnyös azoknak használata pld. gázműveknél is a gáztartályok gázállásának jelzésére.
Különös fontossággal bír ezen villamos vízállásmutató ott, a hol a vízvezeték szivattyús üzemű,
mert a gépésznek a szivattyúházban megadja a lehetőségét annak, hogy a tőle sokszor igen messze fekvő vízmedencében vagy víztoronyban levő víz állásáról mindenkor pontosan tájékozva legyen.
A vízállásmutatót legtöbbször jelzőcsengő berendezés egészíti ki, mely a legmagasabb és legalacsonyabb vízállást a mutató készülék felállítási helyén vagy a gépész lakásán vagy bármely más helyiségben csengő megszólaltatásával jelzi.
A mutató készüléket regisztráló szerkezettel is elláthatjuk; ez esetben a víznek folyton változó állását a regisztráló készülék egy papírlapon, mely órákra és méterekre van beosztva, diagramm alakjában nappal és éjjel önműködően feljegyzi, úgy hogy lehetségessé válik utólag is megállapítani a diagrammból, hogy bizonyos napon, bizonyos órában milyen volt a vízállás.
Kisebb üzemeknél, továbbá nyaralókban és kertekben levő kisebb tartányoknál rendszerint oly egyszerűbb berendezést használnak, mely csupán a víztartó megtelt vagy üres állapotát jelzi. A jelzés történhetik mutatókészülékkel vagy csengő megszólaltatásával.
Egy teljes villamos vízállásmutató berendezés áll: egy tartányban elhelyezett kontaktus-készülékből, egy mutatókészülékből melyet azon a helyen állítunk fel, hol a vízállást mutatni akarjuk, a vezetékből, mely az érintkező szerkezetet a mutató szerkezettel összeköti, és végül a telepből.


MUTATÓKÉSZÜLÉK villamos vízállásmutató berendezéshez

E mutatókészülékek az óra szerkezetéhez hasonló kivitelben készülnek s mutatójuk a mindenkori vízállást jelzi. Legtöbbnyire csak egy fogaskerékkel bírnak, melynek tengelyén van a mutató és a melyet az elektromágnes fegyverzete forgat az óramutató járásával megegyező vagy ellentétes irányban, aszerint a mint a víz állása emelkedik vagy esik.

A mutatókészülék számlapja oly méretű, hogy a mutató állása nagy helyiségekben is könnyen látható s a vízállás világosan leolvasható. - Kívánatra a mutatólapokat megadott méretek szerint bármily nagyságban szállítjuk megfelelő felár felszámítása mellett.

Egy kontaktus-készülék több, különböző helyiségben elhelyezett mutatókészüléket egyidejűleg működtethet.

A normális mutatókészülék 37 cm. magas, 35 cm széles és 12 cm. mély tölgyfa szekrényben van elhelyezve.

REGISZTRÁLÓ MUTATÓKÉSZÜLÉKEK
villamos vízállásmutató berendezéshez

A regisztráló mutatókészülék nemcsak mutatja a víztartóban levő víz folyton változó állását, hanem azt egy papírlapra, mely órákra és méterekre van beosztva. folytonos vonallal diagramm alakjában nappal és éjjel önműködően fel is jegyzi. Ebből a diagramm-görbéből utólag is képesek vagyunk megállapítani, hogy bizonyos napon, bizonyos órában milyen volt a vízállás. A regisztráló mutatókészülék tehát tökéletes és utólag is gyakorolható ellenőrzést nyújt.

A szerkezet teljesen fémből van és öntöttvas alaplapon van felépítve. Az óramű 8 napig járó, legjobb szerkezetű horgonyóramű, mely jól záródó sárgaréztokban van elhelyezve. A forgó-dob naponként vagy hetenként új papírlappal látandó el, s e szerint a papírlap napi- vagy heti időbeosztással bír. - A készülék rendkívül megbízhatóan működik és kezelése a lehető legegyszerűbb.




VILLAMOS TÁVHŐMÉRŐK

A villamos távhőmérő berendezés áll a tulajdonképpen hőmérőkből és a mutató (leolvasó) készülékből, mely utóbbi a hőmérőktől tetszőleges távolságban lehet felállítva. ilyen berendezéssel módunkban van pld. központi fűtőberendezés légcsatornáinak, kazánjainak stb. hőmérsékletét távolabb fekvő helyen egy mutatóval ellátott mérőkészüléken kényelmesen és oly pontossággal leolvasni, mintha a mérést és leolvasást a helyszínén eszközölnék.

A hőmérők lényegükben platina-spirálisok, melyeknek villamos ellenállása változik a hőmérséklet változásával. A mutató (leolvasó) készülék tulajdonképpen hőfok skálával bíró, érzékeny ellenállás mérő, melynek mutatója mérés alkalmával a hőmérő ellenállásának megfelelő helyzetet foglalja el s jelzi ezáltal a hőmérő által mért hőmérsékletet. Azonban nemcsak a hőmérséklet mérésére alkalmasak az ilyen rendszerű készülékek, hanem pld. telített gőzök feszültség mérésére is, amikor is a mutató készülék skálája atmoszférákat jelez. Egy villamos távhőmérő berendezés több hőmérőjéhez rendszerint egy mutató (leolvasó) készüléket használunk és a leolvasás időtartamára átkapcsolóval kapcsoljuk a mérendő helyiség hőmérőjét a mutató készülékhez, amikor is a mutató készülék mutatója a skálán jelezni fogja a mérendő helyiség hőmérsékletét.
A feltüntetett kapcsolási vázlat szerint a közös visszavezetésen kívül csak egy-egy vezeték szükséges a központi mutató készülék és a távhőmérők között.
A villamos távhőmérő-berendezés áramforrásául 4 voltos akkumulátor telepet ajánlunk.

A villamos távhőmérő-berendezés kitűnően alkalmazható: Központi fűtőberendezéseknél színházakban, iskolákban, kórházakban, minden középületben. Ipari üzemeknél, sörgyárakban, szeszfőzdékben, szárító berendezéseknél, házaknál, stb. Hűtő berendezéseknél vásárcsarnokokban, vágóhidakon, jéggyárakban, Elektromos centrálékban transzformátorok hőfokának ellenőrzésére, stb.



ÖNMŰKÖDŐ TŰZJELZŐ KÉSZÜLÉKEK

Ezen készülékek célja, hogy a tűz keletkezését gyártelepeken, malmokban, áruházakban, pénzintézetekben, színházakban, stb. a portásnál vagy az őrök helyiségében elhelyezett központi tűzjelző állomáson, esetleg a városi tűzoltó állomáson azonnal, amikor a készülék felállítása helyén a hőmérséklet emelkedése egy bizonyos, beállítható veszélyes hőfokot elér, önműködően jelezze. Ez által lehetővé válik a tűzoltóság rögtöni alarmírozása s a tűz színhelyén való gyors megjelenése, tehát még mielőtt a tulajdonképpen tűz kitört volna.
Jóllehet a tűzvész leküzdésére utóbbi években a tűzoltó és mentő felszerelések tökéletesítése terén erős haladás mutatkozott, a gyakorlat igen sok esetben azt mutatta, hogy még a legtökéletesebb, leghatályosabb tűzoltó felszereléssel ellátott s legképzettebb tűzoltóság sem volt képes a tűz erejével megküzdeni, ha a késői tűzjelzés következtében a tűz színhelyéhez idejében nem jelent meg.
A tűz jelzése ugyanis az eddigi tűzjelző berendezéssel csak a tűz kitörése után történhetett, a mikor az láng vagy füst alakjában az utcán haladók, vagy az épületben tartózkodók előtt észrevehetővé lett; még ezután is gyakran sok időbe került a legközelebbi tűzjelző-állomás felkeresése és a jelzésnek a tűzoltóállomásra való leadásra.
A tűzjelzés ezen módja által azonban a tűz terjedésének meggátlása szempontjából épp a legértékesebb idő ment veszendőbe s a míg a tűzoltóság a legerőltetebb törtetés mellett a tűz színhelyére megérkezett, a tűz már annyira terjedt, és fokozódott pusztító erőben, hogy annak leküzdése a leghatályosabb tűzoltó berendezés mellett is lehetetlen feladattá vált.
A gyors és sikeres oltás fő feltételét így nem is annyira a tűzoltó felszerelés teljesítő képességében, mint inkább a tűzoltóság megjelenésének gyorsaságában kell keresni.
A tűzvészek meggátlása szempontjából a legfontosabb feladat tehát, hogy azt az időtartamot, mely a tűz keletkezésének időpontja s a tűzjelzés leadásának időpontja között a sikeres oltás szempontjából elveszettnek tekinthető, a lehetőségig megrövidítsük.
Ezt a feladatot kitűnően teljesítik a külföldön már évek óta a legjobban bevált önműködő tűzjelző készülékek, melyek a tűz keletkezését azonnal, a hőmérséklet veszélyes emelkedésének bizonyos előre megállapított fokánál, függetlenül minden emberi ténykedéstől, önműködően jelzik.

Ezen tűzjelző készülék alkalmazásának rendkívül hasznos voltát felismerték a tűzbiztosító társaságok is, a minek bizonyságául felemlítjük, hogy egynémely külföldi tűzbiztosító társaság a tűzbiztosítási díjtételekből engedményt nyújt ilyen tűzjelző készülékek alkalmazása esetén.
Önműködő tűzjelző kész1ülékeink a fémeknek a hőmérséklet emelkedésével beálló tágulásán alapulnak, lényegükben egy gyengén hajlított fémszalagból állnak, mely két végével öntöttvas alapzatra van rögzítve. Ezen fémszalag közepével átellenben egy állítható kontaktus csavar van az alapzathoz erősítve, melynek feje mutatóval ellátva, hőfok-skálával bíró tárcsa felett tetszőleges hőfokra beállítható.
Ez által maga a kontaktus közelebb vagy távolabb állítható a fémszalagtól. Ha már most abban a helyiségben, melyben ezen önműködő tűzjelző fel van erősítve, a hőmérséklet emelkedik, a készülék fémszalagja tágul, s ha a hőmérséklet eléri azt a hőfokot, melyre a készülék be van állítva, a fémszalag érintkezik a kontaktus csavarral (munkaáramú önműködő tűzjelzőnél) és áramkürt zárva, megszólaltatja a csengőt, illetve önműködően megadja a tűzjelzést.
Az önműködő tűzjelző készülék lehet munkaáramú, nyugvóáramú és differenciális rendszerű. A nyugvóáramú rendszernél a berendezésben esetleg fellépő hibák, drótszakadások stb. a központi jelzőállomáson azonnal és önműködően jeleztetnek., míg a differenciális rendszerrel ezenfelül a hőmérséklet-emelkedésnek bizonyos fokánál külön veszély-jelzés és a hőmérsékletnek még 200 vagy 30 °-kal való emelkedése esetén a tulajdonképpeni tűzjelzés adható.
A védendő épületnek minden tűzveszélyes helyiségében legalább egy önműködő tűzjelző készülék erősítendő fel s ezen tűzjelző készülékek épületrészenként egy-egy áramkörben egymásután kapcsolva a központi jelző állomás jelző táblájával állnak összeköttetésben.


Önműködő tűzjelző készülék munkaáramra (16301),
nyugvóáramra (16302), illetve differenciális működéssel (16303).
Mindhárom típus beosztása 10 - 100 °C.

A szükséges önműködő tűzjelző készülékek számának megállapításánál tájékoztatásul szolgáljon, hogy kb. minden
30 m2 alapterületre 1 készülék veendő. A tűzjelző készülékek a mennyezetre erősítendők, ügyelve arra, hogy sem közvetlenül fény- vagy hőforrás (lámpa, kályha, stb.) fölé, sem ablakok és más fali nyílások közvetlen közelében ne szereltessenek fel. Legalább 1-2 méternyi távolság legyen az ablak-fal és a mennyezetre felerősített önműködő tűzjelző készülék között.


PÉNZSZEKRÉNY-BIZTOSÍTÓ KÉSZÜLÉK

Az eddig használt s különböző rendszerű pénzszekrény-biztosító készülékek legnagyobb része azzal a hátránnyal bír, hogy nemcsak betöréseknél, hanem az épület rázkódtatásánál, ajtók becsapódásánál stb. is működésbe jött a vészjelző berendezés, ami illető készülék megbízhatóságát nagyban csökkentette, mert sok esetben csak vaklármát okozott. Más készülékeknél viszont lehetséges volt az összekötő vezetékek átvágása, rövidre zárása, stb. úton a vészjelző működését teljesen meghiúsítani.
A mi pénzszekrény-biztosító készülékünk ellenben teljesen ment eme hátrányoktól s azon speciális villamos kapcsolása folytán, mely által az egész rendszer teljes elektromos egyensúlyban van, nagyfokú érzékenységgel bír a vezetékekben való minden változtatás és a
kontaktus készülék minden mozgatása, rázkódtatása iránt.
A leggyengébb rezgésekre is, melyeket a betörő szerszámmal a pénzszekrény páncéllemezeiben előidéznek, megszólal a vészjelző kürt. Két fő alkatrészből áll a pénzszekrény-biztosító készülék: a kontaktus-készülékből és a jelzőkészülékből. A kontaktus-készüléket a pénzszekrényre erősített acélszegre akasztjuk arra az időtartamra, amely alatt a pénzszekrényt biztosítani akarjuk; az iroda- vagy pénztári órák alatt a kontaktus készüléket, mely összekötő zsinórral egy falirózsához van kapcsolva, a pénzszekrényről leakasztja.

A jelzőkészülék egy szekrényből áll, melyben egy realis, átkapcsoló vészjelző kürt, nyomógomb és ellenállások foglaltatnak: s mely az őrök helyiségében, vagy más alkalmas helyiségben nyer elhelyezést. A jelzőkészülék és a kontaktus-készülék között két vezeték szükséges; de a nagyobb fokú biztonság céljából egy harmadik vezetékkel lehetséges oly kapcsolás is, amely mellett még beavatott szerelő sem nyúlhat a berendezéshez, anélkül, hogy a vészjelző kürt meg ne szólalna.

16501: Vészjelző készülék relaisvel, ellenállásokkal, jelzőkürttel,
átkapcsolóval ás nyomógombbal, fényezett diófa szekrényben.

16505: Kontaktus-készülék, a vészjelző készülékhez.
Lakkozott fémszekrényben, összekötő kábellel,
falirózsával és acél akasztó szeggel.

Egy jelzőkészülékhez több kontaktus-készülék is kapcsolható, amely esetben a jelzőkészülékhez még egy számjelzőtábla szerelendő fel. A pénzszekrény biztosító készülék működtetéséhez célszerűen 8 db. 13216 sz. (I 532 típusú) RR száraz elem veendő.


KÖZPONTI ŐR-ELLENŐRZŐ KÉSZÜLÉKEK

Gyárakban, banképületekben stb., hol az őrök feladata, hogy pontos időközökben bejárják megállapított őr-útjukat, igen fontos annak ellenőrzése, vajjon az őrök ezen feladatukat lelkiismeretesen teljesítik-e? Ezt a célt szolgálja az őr-ellenőrző berendezés, mely lényegében kétféle készülékből áll: a tulajdonképpeni központi ellenőrző készülékből, mely az őr részéről hozzáférhetetlen helyen van felállítva és a gyártelep vagy banképület stb. több pontján elhelyezett kontaktus-készülékekből.
A központi ellenőrző készülék pontosan járó óraművel van ellátva, mely órákra és percekre beosztott papírlapot forgat. Valahányszor az őr működésbe hoz egy-egy kontaktus-készüléket, mely csakis a nála levő kulccsal működtethető, az ellenőrző-készülékben a kontaktus-készülékhez tartozó elektromágnes az ellenőrző papírlapon lyukat szúr, vagy megfelelő jelet nyom le. Ebből azután megállapítható, vajjon az őr megtette-e körútját az előírt időközökben vagy sem.
Kisebb berendezéseknél az egyes kontaktus-készülékek külön vezetékkel és közös visszavezetéssel (esetleg földön át) vannak a központi ellenőrző készülékhez kapcsolva s minden kontaktus-készülék működtetését az ellenőrző
készülékben külön elektromágnes jegyzi fel az ellenőrző papírlapon.
Nagyobb berendezéseknél, a hol a nagyobb számú kontaktuskészülékek külön vezetékei nagyon költségessé tennék a berendezést. több kontaktus-készüléket körvonalba sorba kapcsolunk s az ilyen körvonalat vezetjük az e
llenőrzőkészülékhez. Ebben az esetben az ellenőrző-készülék elektromágnese csak akkor tesz jelzést az ellenőrző papírlapra, ha a hozzátartozó vonalra kapcsolt összes kontaktus-készüléket az őr átkapcsolja s a vonal végén levő kontaktus-készülékkel az elektromágnest működésbe hozza. Az ilyen soros kapcsolású berendezést nagyobb gyártelepeken stb. használjuk előnyösen, a hol minden vonalat, melybe tetszőleges számú kontaktus-készülék van sorba kapcsolva, külön őr lát el. Minden vonalhoz az ellenőrző-készülékben két elektromágnes tartozik, úgy, hogy pl. egy 41 kontaktus-készülékkel bíró berendezéshez, mely 20-20-ként két vonalba van sorba kapcsolva, a 4 elektromágnessel bírói 6804 sz. őr-ellenőrző-készülék szükséges.
Az ellenőrző-készülék szállítható oly kontaktus-berendezéssel is, mely vészcsengőt szólaltat meg abban az esetben, ha az őr pl. baleset vagy megtámadtatás következtében útját a kellő időben nem járhatta be és a kontaktus-készülékeket nem működtethette.
Az őr-ellenőrző-készülék meglevő villamos-óra-berendezésbe is bekapcsolható, mely esetben ez a készülék előnyösen villamos mellékórával lehet egybeépítve.

16802: Központi őr-ellenőrző készülék, tölgyfa szekrényben,
kulccsal zárható üvegajtóval, 8 napig járó rugós
felhúzószerkezettel, kerek, 12 órás ellenőrző papírlappal,
max. 20 kontaktus-készülék számára.
16832-16836: Kontaktus-készülékek.
16837: Vég-kontaktus-készülék.


VILLAMOS ÓRÁK

A villamos óraberendezés áll egy főórából és több hozzákapcsolt mellékórából, amelyeket a főóra működtet villamos árammal. Célja, hogy a berendezéshez tartozó s különböző helyiségekben elhelyezett órák teljesen egyező időt mutassanak s ezért ma már a legtöbb gyári üzem, ipartelep, kereskedelmi- és pénzintézet, iskola, középület, stb. villamos óraberendezéssel van ellátva.

A mechanikai órákkal szemben további előnye a villamos óráknak, hogy úgyszólván semmi kezelést, karbantartást és beállítást nem igényelnek, mechanikai rázkódtatásoknak jól ellenállnak, stb.

Kombinálhatók jelző berendezéssel is, s mint ilyenek igen alkalmasak iskolákban s ipartelepeken a tanítás, illetve a munka megkezdésének, befejezésének és az időközi szüneteknek csengők megszólaltatásával való jelzésére.

A villamos óraberendezéshez csak egyenáram használható.

VILLAMOS FŐÓRÁK

A főóra - melyet súly-felhúzó, rugós felhúzó vagy önműködő villamos felhúzó-szerkezet hajt - kontaktus-szerkezettel van ellátva, amelyet az óra járóműve 1/2 vagy 1 percenként zár; ez által a főórához kapcsolt mellékóra elektromágnesei egy-egy áramlökést kapnak, mely a mellékórák percmutatóját 1/2 ill. 1 perccel tovább forgatja. A mellékórák íly módon mindenkor ugyanazt az időt fogják jelezni, mint a főóra.
A kontaktus-szerkezet lehet 1 vagy több áramkörű s minden áramkörre több mellékóra kapcsolható.

Főórák fali szekrényben: 3/4 másodperc-ingával, 22-27 cm átm. ezüstözött fém-számlappal, 90 vagy 160 cm magas tölgyfaszekrényben; 25-30 vagy több mellékóra működtetéséhez.

Főórák álló szekrényben: másodperc ingával, 27 cm átm. ezüstözött fém-számlappal, 1-2 áramkörű kontaktus-szerkezettel, 215 cm magas tölgyfaszekrényben, 25-30 vagy 50-60 mellékóra működtetéséhez.

16601-16603: 8 napig járó rugós vagy súly vagy önműködő villamos felhúzó szerkezettel.
16609: 8 napig járó rugós vagy önműködő felhúzó villamos szerkezettel.
16610: önműködő villamos felhúzó szerkezettel

Kiemeljük, hogy villamos óráink kontaktus-szerkezetei szikramentesek és rövidzáródás biztosak. A főórák jelzőberendezéssel is láthatók el a jelző csengőnek bizonyos időpontokban való megszólaltatására. A főórát száraz helyen és rázkódtatásnak ki nem tett falon kell felszerelni.

VILLAMOS MELLÉKÓRÁK

Villamos mellékóráink az eddig legjobban bevált polarizált elektromágneses szerkezettel és forgóhoronnyal vannak ellátva. A mellékórákat nem szükséges felhúzni; szerkezetük érzéketlen lökések és rázások iránt, és így bárhol felerősíthetőek.

A gyengeáramú elemekkel vagy akkumulátorokkal üzemben tartott mellékórák mellett 110-220 voltos (erősáramú) egyenáramú üzemre alkalmas mellékórák is készülnek.


116621-16625: Mellékórák fatokban; száraz, belső helyiségek számára 20 - 50 cm közötti átm., fehér számlappal, védő üveglappal.
16628-16629: Mellékórák fatokban, díszes tölgyfa kerettel, fehér számlappal, védő üveglappal, 27 cm átmérőjű, ezüstözött számlappal.
16641-16646: Mellékórák fémtokban, nedves helyiségek számára, valamint szabadban való szerelésre, festett horganykerettel, ólmozott vasbádog hátlappal, 40 - 100 cm átmérőjű, nem világítható számlappal, védő üveglappal.


Balra: Kétoldali mellékóra fémtokban, két párhuzamos transzparens (megvilágítható) számlappal és kovácsoltvas falikarral.
Jobbra: Kétoldali mellékóra fémtokban, sajtolt horganykerettel, két párhuzamos számlappal, védő üveglapokkal, akasztó-láncokkal és mennyezeti rózsákkal, folyosók, termek számára. 40 cm átm., nem megvilágítható számlapokkal.


VILLAMOS FŐÓRÁK JELZŐBERENDEZÉSSEL

A felsorolt villamos főórák szállíthatók jelzőberendezéssel is csengőknek bizonyos időpontokban (pld. iskolákban a tanítás megkezdésének, végének és az óraközi 10 perc szünetnek jelzésére, gyártelepeken pedig a munkaidő kezdetének, végének és az étkezési szüneteknek jelzésére) való megszólaltatására.
Ezen jelzőórák, melyek több jelzőcsengőnek különböző időpontokban való megszólaltatására szolgálnak, abban különböznek a jelzőberendezéssel ellátott villamos főóráktól, hogy mellékórák működtetésére nem alkalmasak, hanem csakis jelzés adására.
A különböző rendeltetésnek megfelelően több kivitelben készülnek, és pedig:
24 órás jelzőkerékkel, 15 percenkénti beállítással, 96 csavarlyukkal, 24 órás jelzőkerékkel, 5 percenkénti beállítással, 288 csavarlyukkal.
A beállítás olyképpen történik, hogy a jelzőkeréken levő csavarmenetes lyukak közül azokba, melyek a beállítandó időpontnak megfelelnek, egy-egy csavart helyezünk el. A 15 percenként beállítható jelzőórák igen alkalmasak gyárakban, ipartelepeken, a munka kezdetének, befejezésének és a szüneteknek jelzésére, s a különböző helyeken lévő csengőket pld. a következő időpontban szólaltatják meg: 6, 8, 815, 12, 1, 130 , 4, 415 , 6,  stb. órakor.
Az 5 percenként beállítható jelzőórák ellenben alkalmasak iskolák csengőinek pld. a következő időpontokban való megszólaltatására: 7, 705, 8, 805, 9, 905 stb., vagy 7, 710, 8, 810, 9, 910 stb. órakor. Az 24 órás jelzőkeréknek előnye, hogy a jelzőberendezést éjjelre kikapcsolni nem szükséges, míg az olcsóbb 12 órás jelzőkeréknél a jelzőberendezést ilyen kikapcsolóval fel kellene szerelni, különben a csengők az éjjeli órákban is megszólalnának. Éppen ezért csak a 24 órás jelzőkerékkel bíró típust szállítjuk. Az óra lehet rugós-, súly- vagy villamos önműködő szerkezetű.


SZÁLLODAI KÖZPONTI VILLAMOS ÉBRESZTŐ BERENDEZÉS

Ezzel a berendezéssel a szálloda szobáiban elhelyezett ébresztőcsengők tetszőleges 1/4 vagy 1/2 órai időközökben a szálloda portásánál elhelyezett központból megszólaltathatók és így az egyes szobák lakóit nem kell ajtódörömböléssel és a nem mindig megbízható háziszolgákkal felkelteni. A portásnál elhelyezett központ áll egy villamos ébresztőórából és egy kapcsoló táblából.

A szállodai központi villamos ébresztőóra 1/4 óránkénti ébresztésre, az ébresztő csengésének kétszeri, 5 percnyi időközökben való ismétlésével, 49 szorítóval.

Kapcsolótábla ébresztőórához, 30 szoba számára összekötő zsinór-dugaszpárral a központhoz

Balra: villamos főóra jelzőberendezéssel. Középen: Központi villamos ébresztő kapcsolótábla. Jobbra: villamos jelzőóra


TERTA-EMBRU SZÖVŐSZÉK-AUTOMATA (1934)


A Telefongyár rt. rendkívül fontos gyártmányát mutatta be a Terta-Embru szövőszék-automatát, amely minden normális szövőszékre rászerelhető. Az automatizálás és racionalizálás felé fontos lépést jelent ez a gépekre rászerelhető automata, mert ugyanolyan hatásfokkal működik, mint a Northrop-rendszerű szövőszék. Óriási előnye, hogy a Terta-Embru automata ára a komplett új automataszékek árához viszonyítva. aránylag elég olcsó.




TÁVLEVELEZŐ KÉSZÜLÉK (1939)


A Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatott készülékről ismertetőt egyenlőre nem leltünk.


A Szabadalmakat ismertető résznél megtalálható a cég 105680, 113836 és 119855 számú szabadalmi leírása, melyek Elektromágneses hajtóművet, Lyukasztó és bélyegzőgépet, illetve Lyuk-kártyás könyvelőgépeknél a hibás lyukasztások megállapítására és jelzésére szolgáló készüléket ismertetik. Ezek a szabadalmak is kapcsolatban állnak témakörünkkel.


és most következzék egy nagy ugrás az időben…..

ELEKTRONIKUS KÖNYVELÉSI ADATTÁROLÓ (1958-1961)


A berendezés 5 könyvelőgép beadott adatait 250 szempont szerint szortírozza és tárolja. A tárolt adatokhoz bármelyik könyvelőgépről újabb adatokat lehet hozzáadni. A különböző címen tárolt és halmozott adatok a könyvelőgépre visszahívhatók, illetve törölhetők. A berendezés a fenti műveleteket elektronikus úton végzi.





IPARI AUTOMATIKA

Az automatizálás elektronikus elemei (1969)

Logikai áramkörök

A Terta Digitál logikai áramkörök jól alkalmazhatók mérési és automatizálási célokra az ipar és a tudományos kutatás számos területén. Az araldit tömbbe ágyazott áramkörök igen jól ellenállnak a környezeti hatásoknak. A modulok szimmetrikus kivezetési rendszere lehetőséget nyújt egyszerű nyomtatott áramkör tervezésére.

Választék:

Dinamikus R-s flip-flop BM1
Dinamikus J-K flip-fiop BM-2
Shift-regiszter flip-flop BM-3
Dinamikus csatolókapu CK-2, CK-1
Monostabil multivibrátor MM-2
Astabil multivibrátor AM-1
Schmidt-trigger ST-1
Emitterkövető EK-1
Indulási késleltetés: trd= max 0,8 µs
Felfutási idő: tr = max 0,4 µs
Tárolási késleltetés: tfd = max. 0,6 µs
Lefutási idő: tf = max. 2,5 µs
Impulzus amplitúdó: uv= - 6 ÷ -12V
Méretek: 30x24x30 mm
30x24x15 mm
Inverterek I1, I2
VAGY kapuk 2FV1, 3FV-1, 2PV-1,
3PV-2FV-1, 3FV-2
2PV-1, 3PV-1
ÉS kapuk 2NE-1, 3NE-1,
2NE-2, 3NE-2

Főbb műszaki jellemzők:

Max. impulzus ismétlődési frekvencia: 100 kHz
Tápfeszültségek: -12 V +12 V
Környezeti hőmérséklet: - 20 ...+ 55°C
Maximális megengedett zavarfeszültség: 1 V
Kapuáramkörök: 2NE-1, 3NE-1,
2FU-1, 3FU1,
2PU-1, 3PU-1,
2NE-2, 3NE-2.


Egy nagyobb lélegzetű anyag a hajdanvolt szépemlékű magyar cukoripar távadatfeldolgozásáról.


Cseresnyés Géza: A Magyar Cukoripar távadatfeldolgozó mintarendszerének kialakítása (1971)

A Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program keretében a Telefongyár adatátviteli végberendezések és ezek kisegítő egységeinek kifejlesztését és gyártását vállalta.

E berendezésekből és külső eredetű eszközök összességéből (számítógép, perifériális berendezések stb.) teljes távadatfeldolgozó, illetve adatátviteli rendszerek tetvezését és kivitelezését is célul tűzte ki.

A rendszerekkel kapcsolatos összetett, bonyolult tevékenységet a Telefongyár, mint fővállalkozó látja el.

A fővállalkozás a számítástechnikai területen is különleges vertikális feladatok összessége, mely a műszaki munkákon, kereskedelmi- jogi tevékenységen, beszerzői, koordinációs és kooperációs munkán, pénzügyi feladatokon keresztül az új létesítmény teljes megvalósítási folyamatát felöleli.

Bármely rendszer létrehozásához szükség van:

  • a megbízó elképzeléseinek tisztázására, az itt adódó problémák egyértelmű eldöntésére,

  • a helyszíni adottságok felmérése,

  • az igények és megoldandó feladatok vállalkozó lehetőségeivel történő összevetésére,

  • a kooperáció megszervezésére,

  • alvállalkozók esetleges bevonására,

  • tervezési, kivitelezési bonyolításra és ellenőrzésre,

  • üzembehelyezési és átadási munkák elvégzésére,

  • a karbantartási munkák és az oktatási- betanítási tevékenység megszervezésére, elvégzésére.


A mintarendszer első fázisa (1971)

    1971 januárjában több, mint féléves előkészítő munka eredményeként a Telefongyár „Rendszertervezési és - kivitelezési keretszerződést" kötött az Élelmiszeripari Ügyvitelszervezési és Gépi Adatfeldolgozó Vállalattal (ÉLGAV), ezen belül a Magyar Cukoriparral, Magyar Söriparral és Magyar Hűtőiparral.

    A szerződés értelmében a Telefongyár, mint fővállalkozó távadatátviteli rendszereket tervez és épít ki az ÉLGAV, mint számítógépes feldolgozó központ és az érintett vállalatok számára. Az adatátviteli rendszerek szervesen illeszkednek a feldolgozó rendszerekbe, melyek kialakításában és illesztésében vállalatunk együttműködik a megbízó vállalatokkal. A munka első fázisaként a cukoripari rendszer kialakítása történik meg, mely mintaként szolgál majd a további tervezésekhez, kiépítésekhez.

    A konkrét tervezési fázisok ismertetése előtt célszerű röviden megvilágítani az élelmiszergazdaság sajátosságait, ezen belül a Cukoripar jellegzetességeit, a távadatfeldolgozás bevezetése érdekében tett eddigi lépéseit.

    Az élelmiszergazdaság egységei sok esetben városoktól távol, az ország területén szétszórva helyezkednek el. Átlagos üzemnagyságuk az adatfeldolgozáshoz kis számítógépek beállítását igénylik. A rendelkezésre álló eszközök azonban ma még nem teszik lehetővé az önálló számítógép alkalmazását a különböző egységeknél. Ezért létesült az ÉLGAV gépparkja, hogy az üzemeknél jelentkező számítástechnikai igényeknek eleget tegyen. E feladat megoldását viszont éppen az egységek szétszórt elhelyezkedése, azok viszonylag nagy távolsága akadályozza.

    A rendszerek kialakítása során a vállalat illeszkedik az adott ügyviteli vagy információs rendszerekhez, számítástechnikai szempontokból szakvéleményt is nyújt, viszont nem vállalkozik ügyviteli, vagy információs rendszerek kialakítására, lényegi átformálására. Vállalkozása jelenleg elsősorban az adathordozótól adathordozóig terjedő átviteli rendszerek kialakítását célozza, de folyik a felkészülés software-orientált problémák megoldására is.

A gyakorlati megvalósítás jelen kezdeti fázisában figyelemre méltó eredmények születtek.

A Telefongyár jelenlegi számítástechnikai fővállalkozói feladata az Élelmiszeripari távadatfeldolgozó rendszer megtervezése és kiépítése.


A magyar cukoripar távadatfeldolgozó hálózata (1972-73)

    Az adatokat a keletkezési helyről közvetlen olvasható bizonylatokon, vagy lyukszalagok, lyukkártyák formájában továbbítják. Az eredményadatok visszajuttatása postázással, vagy más hasonló módszerrel történik. Az átfutási idő ennek megfelelően túl hosszú, az adattovábbítás bizonytalan, számos véletlen zavaró körülménynek van kitéve.

    Az előző égető nehézségek következtében már régebben felmerült a korszerű digitális adatátvitel bevezetésének szükségessége. Az eddigi előkészületek, iparági adottságok alapján először a Cukoripar rendszertervei készültek el, ennek alapján indult meg 1971-ben az első üzemszerű feldolgozás egyelőre az egységeknél, és indul majd 1972- és 1973-ban a Cukoripar valamennyi gyárnál a rendszeres távadatfeldolgozás.

Számítógépes adatfeldolgozás a Cukoriparnál

    A cukorgyárak karbantartási anyagfelhasználása során viszonylag nagy mennyiségű adat keletkezik, melynek feldolgozása csak gépi úton gazdaságos. E terület - az un. „anyagmozgás" adatai - jelentik a feldolgozandó adatok első körét. Az „anyagmozgás" adatainak feldolgozása már évek óta folyik az ÉLGAV gépparkján.
    Minden gyár saját forgalmi bizonylatairól lyukszalagot állít elő az „anyagmozgás" feldolgozás közbenső adathordozójaként. A lyukszalagok előállítása a gyáranként meglevő Odhner kiskönyvelögépekkel történik.

    A kész lyukszalagokat a gyárak havonként egyszer küldik el postán, vagy gépkocsival az ÉLGAV-hoz. A gyárak „anyagmozgás" lyukszalagjainak feldolgozása az ÉLGAV-ban összesen körülbelül 36 óra gépi időt vesz igénybe. A feldolgozás eredményeit tartalmazó kiértékelő táblák a számítógépek sornyomtató outputjain jelennek meg alfanumerikus kiírással.


Anyagmozgatás feldolgozási folyamatának blokksémája

    Az 1970-es cukorrépa felvásárlási kampány idején kísérleti jelleggel két gyárnál (Petőháza, Sárvár) bevezették a felvásárlás adatainak számítógépes feldolgozását. E terület adatmennyisége - mind az input, mind az output adatok volumenét tekintve - jóval meghaladja gyáranként az „anyagmozgatás" adatmennyiségét és a kiépítendő rendszer fő adatfile-ját jelenti. A cukorrépa felvásárlás e nagy volument képező adatainak bizonylatolási, kiszámolási terhe ezideig elsősorban a répaátvevőkre hárult.

    A répaátvevők egy járművel kapcsolatban megmérték a rakott jármű és az üres jármű súlyát, kiszámították a nettó súlyt, az un. földes répa súlyát, megállapították a földszennyezettség stb. miatti levonás százalékát, ennek alapján kiszámították a levonási súly, majd a földes répa súlyából való levonással határozták meg a tiszta répa súlyát.

    Mindezeket az adatokat 3 példányban készült mázsanaplóra vezették, Ezt az adminisztrációs munkát az átvevők legtöbbször a napi átvételi mérlegelési munka után végezték. Ezenkívül termelőnként göngyölítették az adatokat az átvétel indulásától, és göngyölítve vezették az átvételi állomáskészlet adatait. A beküldött mázsanaplót a gyárban egy 5-6 tagú ellenőrző brigád tételesen ellenőrizet és számította. Ezután a mérlegelés adatait termelőnként és állomásonként megnyitott kartonra rögzítették.

    A naprakészség, a fokozott ellenőrzés követelmény, mert a termelőnek a répatermelési szerződés értelmében az átvételtől számított 10 nap alatt ki kell fizetni a répaárat.

    Gyáranként 60-150.000 mérlegelési tétellel (tételenként 35 karakter) lehet számolni 60-80 nap alatt. Csúcs-időszakban előfordul, hogy a feldolgozásra kerülő anyag gyáranként eléri a napi 4-5000 tételt is.

Nyilvánvaló, hogy ennek a nagy volumenű munkának gépi elvégzését mielőbb biztosítani kellett.

Ehhez rendelkezésre álltak a gyárak Odhner kiskönyvelő automatái, mint adatrögzítő gépek, valamint az ÉLGAV gépparkja a megfelelő software létrehozása révén. A feldolgozás kidolgozott menete a következő:

  • a termelőktől átvett répa és az átvételi helyek analitikus nyilvántartását lyukszalagos kiskönyvelőgéppel könyvelik. A gép kiszámítja a földes súlyt, valamint a termelők és állomások mennyiségeinek göngyölítését.

  • az analitikus nyilvántartással egyidejűleg, egy munkamenetben elkészül a másodlagos adathordozó, a lyukszalag.

  • a lyukszalagban levő adatokat elektronikus számítógépbe beolvasva a számítógép végzi a munkafolyamattal kapcsolatos valamennyi számítást, elszámolást, összesítést.

A gépesítés eredménye:

  • a répaátvételi mázsanapló és a lyukszalagba lyukasztott adatok visszacsatolt, számítástól mentes egyszerű ellenőrizhetősége,

  • az állomások mennyiségi elszámoltatása,

  • az alapadatok feldolgozásából a cukortartalom szerinti átvételhez és ennek előkészítéséhez többsíkú kiértékelésre információkat lehet kapni.

    A termelők kódszáma a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Nemzeti Bank vállalatok és szövetkezetek névjegyzékéből került átvételre.

Az állomás számkódjának kialakítása:

1. számjegy az állomási hálózat helyzet-megjelölésére szolgál: gyári átvevőhely, külső főátvételi hely, átvételi hely, stb.

2-4. számjegy a tulajdonképpeni sorszám

5. számjegy jelöli a fuvarozás módját (nagyvasúti, kisvasúti) stb.

    A munkafolyamathoz szükséges számításra, elszámolásra, összesítésre és szöveges kiírásra mágneslemezes adattár szolgál:

Törzsadattár I.: a termelő számát, nevét és címét tartalmazza

Törzsadattár II.: az állomás számát, nevét és címét tartalmazza

Felvásárlási adattár: tételes adattár, amelyben a termelők egyes szállításainak adatait tárolják. Az adattárba a naponként készült lyukszalagról viszik be az adatokat és az a tételes táblázatok készítésére, valamint a további adattárak kiegészítésére szolgál.

Gyűjtő adattár: a termelők és állomások adatait tartalmazza. Itt tárolják a táblázatok átvétel kezdetétől göngyölített mennyiségének kiírásához szükséges adatokat.

Törzsadattár III.: termelőnként tartalmazza azokat az adatokat, amelyek a termelővel való elszámoláshoz és a felvásárlási kampány végével készült kiértékeléshez szükségesek.

    A feldolgozás kezdetén a lyukszalagokat először 10 naponként, majd később 5 naponként küldték a gyárak az ÉLGAV budapesti számítóközpontjába és 10 naponként és 5 naponként készültek az elszámolások. Ezek a kimutatások azonban az esemény megtörténte után legjobb esetben a 7.-8, napon álltak rendelkezésre. Az operatív igényeket és a répaátvételi állomások napi elszámolását csak egy távadatfeldolgozási rendszerben lehet kielégíteni.

Rendszertervezés

    A cukoripari távadatátviteli rendszerterv kialakításának első lépéseként fel kellett mérni a cukoripari adottságokat és igényeket, figyelembe véve a közeljövő és távlati fejlődés útjait mind a feldolgozandó adatok körének bővülése, mind a kidolgozandó rendszer továbbfejlesztése terén.

    A meglévő ügyviteli rendszer és a jelenlegi számítógépes adatfeldolgozás vizsgálata, a cukorgyárak adatrögzítési lehetőségeinek távadatátviteli szempontokból történő behatárolása ilyenformán elsődleges és lényegi feladatot jelentett a tényleges adatátviteli rendszerterv kialakításához.

    Az adatátviteli rendszer megtervezésekor több különböző tényezőt kellett figyelembe venni. Mindenképpen kedvező adottságként jelentkezett az a körülmény, hogy a cukoripar gyárai bizonyos mértéken már felkészültek a közöttük és a számítógép között hiányzó láncszem a távadatátvitel bevezetésére.

    A cukorgyárak kiskönyvelő gépei között alkalmas a feldolgozandó információk helyi lyukszalagos rögzítésére, a lyukszalagok kiiktatása viszont a gépek segítségével nem oldható meg.

    Ez a körülmény tehát kiindulási feltételként jelentkezett, Ugyanígy adottak voltak a számítógép hardware lehetőségei és a cukoripari adatfeldolgozás számára már elkészített programok.

    A rendszeren átviendő és feldolgozandó adatok alapján egyértelműen megállapíthatóvá vált a rendszeren átáramló adatok mennyisége, az átvitelükhöz szükséges időtartam, a tartásidők megoszlása, az adatok sürgőssége. Még mielőtt a konkrét számszerű ismertetésre rátérnénk, ki kell térni ezek egy részét alapvetően korlátozó financiális-műszaki tényezőkre.

    A feldolgozás eredményeként jelentkező adatok gyárakban történő kiíratása jelenleg csupán egy módon oldható meg külön beruházás nélkül; a rendelkezésre álló telexállomások kiíró berendezésein. A kiírás e módja a CCITT No.2. telexkódban lyukasztott eredmény-lyukszalagot tételez fel, mely kódot lyukkártyás kimenetén (lyukszalagos kimenet hiányában) biztosítja a számítógép. Ideiglenesen azért, mivel a kis telex kiírási sebesség folytán (kb. 10 karakter/sec) a megoldással csak bizonyos operatív eredmények visszajuttatása célszerű a rendszeren, az eredmények részletes tablószerű kiírása a számítógép sornyomtató kimenetén történik és postán jut el a gyárakhoz.


Cukorrépa felvásárlás feldolgozási folyamatának blokksémája

    Már most sincs műszaki akadálya annak, hagy a gyárakat kisebb sornyomtató (printer) berendezésekkel ellátva azok közvetlenül kapcsolódjanak a rendszerhez, feleslegessé téve minden rendszeren kívüli - adatátviteli értelemben véve bizonytalan és lassú adatáramlási lehetőséget. (Pl. postázás, gépkocsis szállítás, stb.) Ez esetben természetesen gondoskodni kell arról, hogy a nagyságrendekkel megnövekedett eredmény-adathalmaz gazdaságosan legyen rávihető az átviteli rendszerre, anélkül, hogy a számítógép gépi idejét az áttétel indokolatlanul lekötné. A tervek szerint ez esetben a számítógép és a központi állomás között mágnesszalagos közbenső adathordozó alkalmazása a célszerű,

Az előzőek alapján a konkrét méretezések során a következő eredmények adódtak:

    A kimeneti adatok mennyisége és az átvitelükhöz szükséges időtartam. A kimenő adatok mennyiségi meghatározásakor nem foglalkoztunk az „anyagmozgás" tablóinak illetve a cukorrépa felvásárlás tablóinak adatmennyiségével. Ezek az adatok egyelőre nem terhelik a hálózatot, mivel postai úton kerülnek szétosztásra.

    Az operatív répamérlegelési adatok viszont a távadatátviteli hálózaton keresztül kerülnek vissza a gyárakhoz, így mennyiségük meghatározása, illetve az alapján további méretezésnek elvégzése szükségszerű.

Példaként:

Egy cukorgyárba naponta (a felvásárlási kampány ideje alatt) maximálisan 30 átvevő állomásról érkezik adat. Az operatív répamérlegelési adathalmaz, azaz a lyukkártyás output átvevő állomásonkénti összesített eredményt jelent.

Átvevő állomásonként 4 db (80 oszlopos, 640 bites) lyukkártyát számítva összesen

30 x 4= 120 db lyukkártya

készül naponta a cukorgyár részére feldolgozási eredményként (a részletes tablók mellett).

E kártyamennyiség összesen: 120 x 640 bit = 76.800 bit információmennyiséget képvisel;

A rendszerben ennyi adat átviteléhez ideális esetben:

76.800 bit / 514 bit/sec = 149 sec. szükséges.

(A postai helyközi távbeszélő vonalak minősége miatt a biztonságosabb 600 Baud névleges, azaz 140 bites blokkhosszúság esetén 514 Baud effektív adatátviteli sebességű üzemmel kell számolni.)

    A hibás vétel felismerésére és ismétléses javítására szükséges időveszteséget 0,6 értékű átviteli koefficienssel vesszük figyelembe. Így a gyár visszairányuló adatforgalma

149 sec / 0,6 = 248 sec. ~ 4 perc

időtartamot igényel.

Cukorgyár Napi átvevőállomás max. Napi lyukkártya max. db. Napi információ max. bit Napi átviteli időtartam max/perc
Ács 30 120 76800 4
Ercsi 30 120 76800 4
Hatvan 60 120 153600 8
Kaposvár 45
120
115200
6
Mezőhegyes 30
120
76800
4
Petőháza 30
120
76800
4
Sarkad 30
120
76800
4
Sárvár 30
120
76800
4
Selyp
Hatvanhoz számítva
Szerencs
45
180
115200
6
Szolnok
45
180
115200
6

Példa szerinti értékek a cukorgyárak vonatkozásában


Bemeneti (input) adatok

    A rendszerbe beáramló - állandóan változó - adatokat a kívánt eredmény - adatok létrehozásához kell szolgáltatni. Az állandóan változó bemeneti adatok - kiegészítve a számítógép háttértárolóiban raktározott állandó, esetenként változó és rendszeresen aktuálisra újraírt adatokkal - jelentik tehát a feldolgozás tárgyát.

    Miután az ,,anyagmozgás" adatfile kimeneti eredmény-adatainak változtatására nincs szükség, a bemeneti adatok biztosítása az eddigi gyakorlat szerint történik.

    A cukorrépa felvásárlás bemeneti adatainak biztosítása a kísérleti feldolgozás szerint történik. Az adattartalom bizonyos jelentéktelen változtatásai mellett ez lényegileg az adatszolgáltatás valamennyi gyárra vonatkozó quantitatív kiterjesztését jelenti. (Selyp cukorrépa felvásárlási adatait Hatvan kezeli és továbbítja. A két gyárra vonatkozó operatív eredmények is Hatvanba kerülnek vissza egységesen. Az operatív eredmények kiiratása viszont külön-külön is történhet. Az eredménytablók („anyagmozgás" és cukorrépa felvásárlás) postázása természetesen gyáranként külön is igényelhető. A selypi „anyagmozgás" lyukszalagot Selyp állítja elő, továbbítása viszont Hatvanból történik.

    Az „anyagmozgás" feldolgozási eredményeire havonként van szükség. Az előzők szerint a gyárakból beérkezett lyukszalagokat összesen kb. 36 órás feldolgozási ciklus követi. Ez alapján minden gyár tárgyhavi bemeneti adatainak a következő hó elején induló feldolgozási ciklusra hiánytalanul az ÉLGAV-nál kell lenni. A fenti megkötés viszonylag tág lehetőséget enged meg az átvitel időzítésében. Célszerű az adattömeg dekádonkénti megosztása, így egy-egy gyár „anyagmozgási" adatforgalma nem okozza hó végén a rendszer lökésszerű leterhelését. A pontos dekádosztástól való eltérés (tárgyhó 1., 11., 21.) megengedett, sőt esetenként szükségszerű. Mód nyílik így arra, hogy a cukorrépa-felvásárlás maximális adatforgalmára méretezett hálózat átlagos forgalmi napjain vigyük át az „anyagmozgás" adatait anélkül, hogy erre az átvitelre külön tartásidőt biztosítanánk. A felvásárlás sajátosságainak megfelelően kedd-szerda viszonylag kisforgalmú nap, mivel a szombat-vasárnapi cukorrépa átvétel adatai ekkorra kerülnek átvitelre. Célszerű tehát a naptári dekádot követő keddet és/vagy szerdát az „anyagmozgási" adatok átvitelére ütemezni. Ez a megoldás a rendszer jobb kihasználását eredményezi, ugyanakkor viszont a végállomások kezelőitől fokozottabb figyelmet igényel. Az adóállomások (cukorgyári kezelőnek) jeleznie kell, hogy „anyagmozgási" lyukszalagot továbbít, a vevőnek (ÉLGAV kezelőnek) a vett szalagot feliratoznia, sorszámoznia és raktároznia szükséges.

    Az előzőek egyértelmű tisztázása a rendszeren problémamentesen lehetséges, mivel az összeköttetés normál távbeszélő-kapcsolatra adatveszteség nélkül bármikor átkapcsolható (a napi kapcsolatfelvétel első fázisa amúgy is a normál távbeszélő-kapcsolat felépítése). A felvásárlási kampányon kívüli időszakban a rendszeren alkalmazandó tartásidőket az egész évben rendszeresen jelentkező „anyagmozgás" (esetleg munkaidő, bér stb.) adatok átvitele határozza meg. Ekkor a kapcsolatok előre megállapított kezdetét és tartásidejét szigorúan be kell tartani.

    A cukorrépa-felvásárlás feldolgozási eredményeire naprakészen van szükség. A bemeneti adatokat ennek függvényében szintén naprakészen kell biztosítani. Megvizsgálva a felvásárlási folyamat blokksémáját, a következő időrendi megállapításokat lehet tenni:

    Az átvevő még a szállítás napján postázza az aznapi mázsanaplót a cukorgyárnak, ahova a küldemény az átvételt követő első nap délelőttjére befut. Megfelelő szervezéssel elérhető, hogy a különböző bizonylat-ellenőrzési és bizonylatképzési procedúrák, valamint az adatok lyukszalagra lyukasztása (Odhner) az átvételt követő második napon 14 órára elkészüljön. A kész lyukszalagok rendszeren történő átvitele még aznap délután lebonyolítható. A feldolgozás az átvitel után, délutáni vagy éjszakai műszakban elvégezhető. Az operatív adatok (lyukkártyás kimenet) visszaküldése, illetve a kiértékelő tablók postázása a feldolgozás után biztosítható. A naprakészség tehát azt jelenti, hogy az operatív eredmények az átvételt követő harmadik nap, a postán küldött kiértékelő tablók legkésőbb negyednapra kerülnek vissza a gyárakba. Vizsgálatunk, azaz a naprakészség tartalmának megállapítása során figyelembe vettük az összes cukorgyár átviteli időigényét.

Az anyagmozgás bemeneti adatmennyiségét havonta maximálisan 5000 tételként (50 karakter/tétel) számítjuk gyáranként. A fenti adatmennyiség

5000 tétel x (50 karakter/tétel) x (8 bit/karakter) = 2.000.000 információs bit,

melynek átviteléhez szükséges időtartam ideális esetben

2.000.000 bit/514 bit/sec ~ 3900 sec = 1 óra 5 perc.

    A hibás vétel felismerése és ismétléses javítása miatt alkalmazott átviteli koefficiens következtében

1 óra 5 perc / 0,6 ~ 2 óra

átviteli időtartammal kell számolni.

    Ez azt jelenti, hogy dekádonként 0,5 - 1 órányi terhelési többlet jelentkezik a répafelvásárlási adatátvitel maximumára méretezett rendszeren. Dekádon belül a már említett kis-, vagy átlagos forgalmú napokon a fenti többletterhelés gond (és külön költség) nélkül átvihető.

Az átviteli időtartamokat az előzőekben alkalmazott elvek alapján számítjuk.

Cukorgyárak
Napi bemenő tételek sz. max.
Napi bemenő információ max. ezer bit
Kapcsolatfelépítés és megszakítás ideje (perc)
Visszaáramló napi operatív adatok időtartama (perc)
Szükséges napi tartásidő max. óra
Ács
3000
960
52
4
1
Ercsi
3000
960
52
4
1
Hatvan
6000
1920
104
8
2
Kaposvár
4500
1440
78
6
1,5
Mezőhegyes
3000
960
52
4
1
Petőháza
3000
960
52
4
1
Sarkad
3000
960
52
4
1
Sárvár
3000
960
52
4
1
Selyp
Hatvanhoz számítva
Szerencs
4500
1440
78
6
1,5
Szolnok
4500
1440
78
6
1,5

Az eredmények tételesen.

    Az egyszerű vonalbiztosítási lehetőségek érdekében a visszairányuló operatív adatok átvitelét a beviteli időtartamokkal együtt célszerű kezelni.

    A feldolgozás időszükséglete, a rendszer megbízhatósága, és gazdasági szempontok következtében a gyárak két csoportra osztása vált szükségessé. Ez azt jelenti, hogy a számítógépes központba egyszerre két adatvégállomás üzemelhet párhuzamosan. Így az adatátvitel megoldható a több szempontból is kedvezőbb délutáni órákban oly módon, hogy lehetőség van a kapcsolatok esetleges átcsoportosítására.

    Az adatátviteli útként a postai tulajdonú kapcsolt helyközi távbeszélő hálózat, illetve a nagyobb végállomások esetén bérelt távbeszélő vonalak jönnek számításba. A telex-hálózat 50-100 Baud sebességű átvitel esetén alkalmazható csak, gyengébb minősége folytán.

  • A viszonylag legjobb műszaki és szervezési lehetőségeket a bérelt hálózat biztosítja. Ez esetben nem kell számolni a kapcsolt hálózatban esetleg jelentkező kezelői behallgatásokkal és megszakításokkal, a kapcsolt felépítés gondatlanságból, értetlenségből vagy hanyagságbál történő késedelmével, mely zavaró tényezők egyébként nehezen küszöbölhetők ki. A tarifális szempontok mellett az alábbiak szintén a teljes bérlet szükségét igazolják: Miután a nap 24 órájában rendelkezésre áll a kapcsolat, szükség esetén az adatátvitel időpontja tág határok között változtatható. A gyárak első csoportját az egyik, második csoportját pedig a másik végállomás szolgálja ki. Berendezés meghibásodás esetén tehát bármelyik végállomás minden nehézség nélkül helyettesítheti a másikat a kötött tartásidők veszélyeztetése nélkül.

  • A teljes bérlet lehetővé teszi, hogy adattorlódás esetén (pl. huzamosabb idejü maximális répafelvásárlási adatforgalom mellett az "anyagmozgás" adatainak átvitele) a vasárnap is felhasználható távadatátvitelre.

  • Teljes bérlet esetén az operatív eredmények visszajuttatása a feldolgozás után tetszőleges időpontban megoldható, így a naprakészség egyértelműen biztosítható ezeknél a gyáraknál. Ugyanakkor igen kedvező lehetőség nyílik az első gyárcsoport feldolgozási kapacitása „szűk keresztmetszetének" relatív növelésére a következő módon. Bár az átvitel a két csoportnál párhuzamosan folyik, a feldolgozás délutáni műszakban csak az első csoport adatait érinti, így elérhető, hogy az első csoport osztott tartásidejének második felére az operatív eredmények már rendelkezésre álljanak. A második csoport adatfeldolgozása elhúzódhat az éjszakai műszakba, az operatív eredmények reggel naprakészen visszajuttathatók, mivel a kapcsolat tetszés szerinti órában bármikor újból felépíthető.

  • A teljes bérlettel ugyanakkor közvetlen távbeszélő kapcsolat alakítható ki a Cukoripari Tröszt budapesti központjával. Ez azt jelenti, hogy a távadatátvitel időtartamát kivéve (a gyár és az ÉLGAV között) egy „forró drót” áll rendelkezésre, összekapcsolva a gyárat és a központot.

Itt kell megjegyezni, hogy a méretezések elsősorban a kampány időszak adatforgalmát vették figyelembe, a kampány lejártával a cukorrépa-felvásárlás adatforgalma megszűnik. A rendszer távlati bővítése mind a Cukoripar belső, mind esetleges külső távadatátviteli és feldolgozási munkák elvégzésére tág lehetőséget biztosít. A jövő tehát az állandó bérleten túl a minden állomásra vonatkozó teljes bérelt adatátviteli hálózat kiépítése felé mutat.


Az előzőek alapján a cukoripari távadatátviteli rendszer konkrét hálózati felépítését mutatja az ábra.

Az adatátviteli végállomások

    A cukorgyári adatvégállomásokat a törzsgyárak rendelkezési területén építjük ki azonos összetételben. Az ÉLGAV központi végállomások lyukszalagolvasó helyett lyukkártyaolvasó perifériával kerülnek kiépítésre, egyébként azonosak a gyári végállomásokkal.

    A végállomások fő berendezéseit saját fejlesztésű és gyártású berendezéseiből, a perifériákat külső beszerzésből biztosítja a Telefongyár. Az adatvégállomás vezérlő egysége a telefongyári adatátviteli berendezés-család első tagjaként jelentkező TA 600-as főberendezés.

    A TA 600 főberendezés a perifériális- és modem berendezésekkel megfelelően összekapcsolva a TA 600 adatvégállomást alkotja.

    A főberendezés kapcsolt vagy béret távbeszélő hálózaton nagy mennyiségű adat gyors és megbízható szinkron átvitelét biztosítja. Az adatátvitel lehet egyirányú (szimplex), vagy váltakozva kétirányú (félduplex).

    Az összeköttetés kezdeményezése bármely adatvégállomásról lehetséges a telefonkészülék segítségével. Az adatátvitelen túli időben a távbeszélő vonalat normál telefon-összeköttetés létesítésére lehet felhasználni. A főberendezés és a vonal közötti kapcsolatot a Telefongyár TAM-600 típusú modem berendezése biztosítja.

    A főberendezés be- és kimeneti perifériáit teljes kiépítésben egy lyukszalagolvasó (READMOM 300) és lyukszalag-lyukasztó (FACIT 4060) alkotja.

    Az adatátviteli folyamat a szinkronizáció felépítésével kezdődik. Az adóoldali főberendezés a bemeneti perifériából tárolójába veszi az adatokat, azokat a CCITT V.41. ajánlásának megfelelően kódolja és blokkonként (140 vagy 260 bites állítható be) a modem felé továbbítja.

    A modem a főberendezés soros bináris jeleit szinuszos jelekké alakítja és az adatcsatornán a vevőoldali adatvégállomáshoz továbbítja a főberendezés beállításától függően 600 vagy 1200 Baud adatjel sebességgel.

    Az adóoldali főberendezés az információ-továbbítás alatt a megfelelő adatblokkot tárolja. A vevőoldali adatvégállomás modern berendezése a szinuszos jeleket soros bináris jelekké alakítja vissza és a főberendezésbe továbbítja.

    A vevőoldali főberendezés a vett adatblokkot ellenőrzi. Az ellenőrzés eredményét az adóoldali adatvégállomásnak a modem segítségével, a felügyeleti csatornán jelzi 75 bit/sec sebességgel, Abban az esetben, ha az adatblokk hibátlan a vevőoldali főberendezés a kimeneti periféria felé továbbítja az adatokat bináris jelek formájában, párhuzamosan 5-8 csatornán.

    Az adóoldali főberendezés figyeli a felügyeleti csatornát. A felügyeleti csatorna állapotától függően az adóoldali főberendezés parancsot ad a perifériáról történő új adatblokk beolvasására, vagy megismételteti (maximum négyszer) a kívánt adatblokkokat, így a vevőoldalon kapott lyukszalag információ tartalma teljes mértékben megegyezik az adóoldalon leadott lyukszalaggal (tiszta szalag eljárás).

    A berendezés egy megfelelő kapcsoló állításával páros vagy páratlan paritásvizsgálatot végez, így a paritásvédelemmel kódolt információ rendeltetés szerinti átvitelére is mód van. Emellett természetesen kódfüggetlenül vihető át információ a paritásvizsgálat kikapcsolásával.

    Az adás, vétel és automatikus üzemmódok mellett a berendezés helyi üzemmóddal (másolás) is rendelkezik.

    Ez az üzemmód lehetőséget ad az elektromechanikus berendezések helyes működésének ellenőrzésére, a beérkezett vagy továbbítandó paritás-vizsgálatára, a lyukszalagról tetszőleges számú másolat készítésére.

    A megfelelő üzemmódok és átviteli jellemzők beállítása kapcsolókkal történik, a pillanatnyi üzemi állapotokat a vizuális kijelzések egyértelműen jelzik, míg akusztikus riasztás jelzi a kezelői beavatkozás szükségét.

    A berendezés áramköreit korszerű mikroelektronikai alkatrészek alkotják, mint pl. TTL integrált áramkörök, MOSIC tárolóelemek, szilícium alapú félvezetők, stabilizátor egységek stb. Ennek következtében a berendezést megbízható, olcsó és kisméretű (kb. 40 kg) kivitelben sikerült megvalósítani. A mechanikai konstrukció rack rendszerű, kétoldalon folirozott nyomtatott-áramköri kártyák alkalmazásával.


VÍZTISZTÍTÁS RENDSZER



A Vízművek víztisztítás-vezérlő rendszeréről - egyelőre - nincsenek információink.



Odhner könyvelőgép nyomára eddig nem sikerült jutni.
"Helyette" a valószínűsíthetőleg ebben az időben még széles körben használt számológépről és alkotójáról néhány információ.

Neuhold János kortársa volt…

Willgodt Odhner
(1845.08.05 -1905.09.15)

Svédországban született. Erdészeti felügyelő apja 1863-ban elhunyt, édesanyja az öt gyermekével nehéz anyagi helyzetbe került. Odhner 1864-ben Stockholmban beiratkozott az egyetemre, de tanulmányait nem fejezte be. Úgy döntött, szerencsét próbál Oroszországban. 23 esztendősen, orosz nyelvtudás nélkül, 8 Rubellel a zsebében érkezett Szentpétervárra. A svéd konzulátus egyik munkatársa ajánlotta be egy mechanikus műhelybe. Pár hónap elteltével már Ludvig Nobel (Alfred Nobel testvére) üzemében dolgozott. Hamarosan csoportvezetőnek nevezték ki.
1871-ben feleségül vette Alma Skånberget, akitől nyolc (!) gyermeke született. Odhner bár technikai zseni volt, a gazdasághoz nem értett, így változatlanul szerény anyagi körülmények között éltek.
1871-ben egy Thomas "Arithmometer (abban az időben ez volt az egyetlen gyártott mechanikus számológép) javítása közben gondolta azt, hogy lecserélhetné a nehéz, terjedelmes Leibniz hengert és egy könnyebb, kisebb fogaskereket alkalmazhatna helyette. A gép tökéletesítése 19 évébe került.
A digitális technikában az első hatékony mechanikus szerkezetű, Leibniz elvét felhasználó számológépet 1779-ben M. Hahn, majd 1820-ban Ch. X. Thomas de Colmar építette. (Az 1862. évi londoni Nemzetközi Kiállításon érmet nyert vele.) Ebből a következő 30 évben kb. 1500 darabot gyártottak “Arithmometer” néven. Sebessége: 2 db nyolcjegyű szám szorzása 18 mp; tizenhatjegyű szám osztása nyolcjegyűvel 24 mp; tizenhatjegyű számból négyzetgyök vonása 1 perc. Hasonló működésű számológépet készített F. S. Baldwin 1872-ben, az USA-ban. 1874-ben fogott hozzá saját arithmometere első változatának tervezéséhez. A gép (amelyet 1892 után Brunsviga* néven is terjesztettek) előnye az Arithmometerhez képest egyrészt egyszerűsített átviteli mechanizmusa volt, amelynek következtében lényegesen gyorsabban lehetett vele dolgozni, másrészt az, hogy sokkal olcsóbb volt. (* Braunschweig város latin neve Brunsviga)

Az eredeti kialakítás
1877-ben készült el az első 14 darab a mechanikus számológépből. 1878-79-ben, majd a továbbfejlesztett változatot 1890-ben szabadalmaztatta több országban is.
1885-ban alapította meg saját műhelyét, ahol 1890-ben kezdődött a számológépek sorozatgyártása.

A szentpétervári üzem képe 1891-ben

Németországban is gyárat alapított, de ezt egy évre rá be kellett zárnia. A szentpétervári üzemben azonban egészen 1917-ig tovább folyt tovább a gyártás.
1892-től a huszadik század közepéig egymástól független vállalatok a világ legkülönbözőbb pontjain állítottak elő Odhner klónokat, és mivel a 1960-as évektől kezdve milliókat gyártottak, egyike lett a legsikeresebb mechanikus számológépeknek, melyet valaha terveztek. A klónokat Odhner típusú gépeknek nevezték.
Az igen elterjedt gépet különösen a tudományos számítások körében használták, egészen addig, amíg helyére nem lépett az elektronikus kalkulátor.

Oldhner 1905-ben, szívrohamban elhunyt. Az üzemét - az 1917-es bezárásig fiai, Alexander és Georg - vezették tovább. 1907-től - hogy megkülönböztessék az eredetit a másolatoktól - Original Odhner (Eredeti Odhner) néven gyártották és árulták termékeiket. 1917-ben, a bolsevik forradalom után a gyárat államosították. A bezárásig 23.000 darab számológép készült a cégnél.
Az üzem államosítása után a család visszaköltözött Svédországba, ahol újraindították a gyártást.
 A szovjet kormány 1924-ben a régi üzemet Moszkvába költöztette, ahol „Felix Aritmometer” néven egészen a 70-es évekig gyártotta a nagy sorozatban a számológépet. (1969-ben 300.000 gépet készítettek).
A Telefongyárhoz hasonlóan - a magyar cukorgyárak is a rendszerváltás utáni privatizáció áldozatai lettek.
Felsoroljuk azokat az éveket, amikor sorra, egymás után zárták be a nagymúltú - esetenként száz éves - üzemeket.
1997: Mezőhegyes
1998: Ercsi, Sarkad, Sárvár, Selyp
2001: Ács
2004: Hatvan
2006: Kaba (a cukorgyárat már a távadalfeldolgozó rendszer bevezetése után, 1979-ben nyitották meg)
2007: Petőháza, Szolnok
2008: Szerencs

2013-ban a nevezetes magyarországi cukorgyárak közül csupán a kaposvári működik.